No, hát ez is kicsit kalandos volt.

Először hétfőn éjjel indultunk el Cocoa Beach-re, hogy meglessük a startot – lévén annál közelebb nem igazán lehet menni a kilövőálláshoz. Úgy kb. 30 kilométerre van ez a startponttól, és egy bazi nagy móló van az óceánparton, ahonnan állítólag iszonyú jól lehet látni és hallani. A start hivatalosan kedd hajnal 1:22-re volt tervezve, mi jóval korábban érkeztünk, szóval körülnéztünk a parton (láttunk gyorsan szaladó rákot), valamint a Ron Jon-ban, a világ legnagyobb szörfös boltjában – és még egy sört is megittunk.
Aztán 2 dolcsi ellenében felmentünk a mólóra és vártuk a rajtot. Ami elmaradt…

Másnap megint elhalasztották egy hibás szelep miatt, ami mint később kiderült, nem is volt hibás. Csak sajna Bálint közben hazautazott, így kocsi (pontosabban kocsit tulajdonló/bérlő ismerős) nélkül maradtunk.

Aztán végül péntek este sikerült megnézni. Sajna sötét lévén, jármű hiányában csak a közelből tudtuk szemmel követni (nincs világítás a biciklinken, gyalog a part legalább 1,5 óra). Talán több, mint 65 kilométerre vagyunk az indítópadtól, ezért a hangok nem értek el eddig (no meg két bazi nagy légkondi zúgott mellettünk), de végülis így is látványos volt – az egyik egyetemi épület tetejére mentünk fel, jónéhány indiai és pár egyéb arc társaságában (Physical Sciences Building, 4 szintes).
Az épületek és a táj magát az indítást kitakarták, de a fényeket egyből láttuk, bevilágította az egész égboltot – de mivel felhős volt az ég, csak kis szakaszon láttuk tisztán a siklót, persze az egyes részeit akkor se tudtuk megkülönböztetni, csak kis pont volt egy nagy fénycsóvával. A kondenzcsík nagyon jól nézett ki, de kivehető volt a szilárd hajtóművek leválása is, amik apró kis pontokként estek vissza. Kicsit érdekes, üstökös-szerű sziluettje volt a siklónak a felhők mögött.
Aztán pár perc alatt Föld körüli pályára állt, miközben apró csillag méretűvé zsugorodott, majd eltűnt az égboltról (ekkor még jóval a horizont fölött járt). A következő start november közepén lesz, remélhetőleg azt már fele ilyen távolból látjuk!

Alább van pár kép, amit nem én készítettem, talán nem haragszanak meg a srácok, hogy megosztom őket :)
Valamint készítettem egy 4 perces videót is telefonnal – sok minden nem látszik rajt, de hozzávetőlegesen érezteti, hogy milyen is volt. Aki nagyfelbontást akar, keressen rá a youtube-on :P

Itt a link (fektetve fogtam a telefont, a videót meg lusta voltam elforgatni, mert az munkába kerül)

[View with PicLens]

Tegnap nagy élményben volt részem: elmentünk az innen kb. 51 km-re lévő Kennedy Űrkozpontba. Nem akarom hosszú lére ereszteni, de elöljáróban annyit, hogy aki Florida pár száz km-es körzetében jár és kicsit is érdeklődik a technológia, űrkutatás vagy a modern tudomány iránt, ki ne hagyja semmiképp.

A Visitor Complexbe érkezik az ember látogatáskor (ha csak nem VIP vendég, vagy ilyesmi :), onnan buszok visznek tovább mindenkit a helyszínekre, illetve ott helyben is van több látnivaló. Mi kapásból buszra ültünk, inkább a moziról maradtunk volna le, mint egy Saturn V rakétárról. Trükkös amúgy, mert a komplexum 9kor nyit, de a buszok csak 10kor indulnak (mondjuk a bejáratnál sorbaállás volt, pedig a parkolók még csak harmadrészt se voltak tele talán). A buszfedélzeten amúgy kisfilmeket vetítenek, és a sofőrök is sok infót osztanak meg az utasokkal.

Első állomás a Launch Pad 39-re nyíló kilátó (innen indul az űrsikló), ennél közelebb nem lehet hozzá menni – indításkor meg főleg, akkor veszélyes az a zóna egy esetleges robbanás esetén. Közben meg lehet nézni a VAB, azaz Vehicle Assembly Buildinget, tehát az összeszerelő csarnokot kívülről, valamint a Crawlert, ami szállítja az űrhajót. A mi esetünkben persze már a helyén állt az űrsikló, hisz 1,5 nappal az indítás előtt jártunk ott (több héttel előtte felállítják már). A VAB amúgy a világ legnagyobb egyemeletes épülete (és a nem egy emeleteseket tekintve is az USA legmagasabb nem-városi épülete), itt állítják talpra és emelik fel szerelésre már állva a 2030 tonnás űrhajót. A Crawler meg egy bazi nagy lánctalpas gép, minden egyes lánctalp-elem közel egy tonna, maga a gép meg 2400 tonnás és villamos hajtású, 5500 lóerőnyi motor hajtja a generátorokat (ez csak az előre mozgás – a világítás és kanyarodás ebben nincs benn :), kilométerenként 340 litert eszik, ennél csak a Bagger 288-as nagyobb munkagép, ha minden igaz (lsd Discovery Channel :P – egyébként ezt a Crawler is szerepelt a Dirty Jobsban).

Ez után az Apollo-állomás jött, ez még inkább lenyűgöző volt. Persze tele volt önfényezéssel és amerika maszlaggal, de igazából korrektek voltak, sehol nem tagadták, hogy a holdraszállásig az oroszok jobban álltak és hogy ők is elcsesztek pár dolgot, aminek “köszönhetően” az Apollo program elején a legjobb űrhajósok fele életét vesztette…
A nagy csarnokban egy valós Saturn V-ös rakétát meg lehetett tekinteni (illetve nem voltak infók, hogy mennyi alkatrész eredeti és mennyi műanyag, de masszívabb oszlopok tartották mint a Pantheont, szóval biztos nem műanyagból volt :). Eszméletlen nagy masina, nem véletlenül a legerősebb és leghangosabb szerkezet/jármű amit az emberiség gyártott. Lehetett még egy 1:1-es autentikus holdmodul alatt hamburgerezni, űrruha evolúciót nézni, űrhajómodulokon csodálkozni, stb. Volt egy iszonyú jó Apollo-11 Launch Experience, azaz egy frankón berendezett indítóközpont (eredeti műszerekkel, nem replikákkal) valós időben “eljátszotta” az indítást. Kommunikáció, fények, tapsvihar, fanfár. És volt egy szintén interaktívabb mozi, ahol nem csak a holdaszállásról vetítettek, hanem közben kis bábok el is játszották azt.

A harmadik állomás az ISS-nek azaz az űrállomásnak dedikált helyszín volt. Lakómodulokban lehetett barangolni, maketteket nézegetni, valamint igazi, még az idén (és jövő tavasszal) űrbe kerülő űreszközöket sasolni messziről (munkások nem voltak, de egyébként hétköznap azt is lehet nézni, ahogy dolgoznak a beöltözött technikusok és mérnökök). Ezután visszamentünk a Visitor Complexhez, ahol beültünk egy átlagosnak mondható IMAX moziba (Magnificent Desolation, a holdraszállásról szól), ekkor már esett az eső, de nem vészesen. Aztán kipróbáltuk még a Shuttle Launch experience-et is, itt egy szimulátorba ültetnek be, majd real-time kilövést szimulálva fejreállítanak, ráznak és bömbölnek a füledbe – jó volt ez is, de nem nagy szám. Ezen kívül meg lehet még nézni egy méretarányos űrrepülőt belülről, valamint nem messze onnan egy nagy emlékmű is van az amerikai űrkutatás halottainak.

Kicsit hátrébb van még egy “rakétaültetvény” ahol kb. féltucat, kisebb-nagyobb régi rakétát lehet megnézni, valamint a a régi kabinokon szörnyülködni, hisz a Geminiben nemes egyszerűséggel egy műanyag szék volt, ami még a Budapesti utcákon is fix medencetörés lenne… Ja és persze a kijárat előtt van egy hatalmas Space Shop, ahol mindent lehet vásárolni, amit csak elképzelhet az ember (amúgy minden helyszínen volt shop). Bögrék, pólók, felvarrók, filmek, poszterek, kőzetek, stb, stb, két emeleten.
Kb. mindent végignéztünk egy nap alatt, két másik filmvetítést kivéve. Még egyszer ellátogatok ide, mielőtt hazamegyek, az holtbiztos.

Mindez után még Orlandoba is elmentünk, de ez már egy másik történet. Ha minden jól megy, egy galériát is készítek, amit a tovább link mögé rakok, ne foglalja a helyet a főoldalon. A képekhez is próbálok kis kommentárokat fűzni.

(tovább…)