Nemrég “átugrottunk” Orlandoba: a terv egy kis shoppingolás és a részemről koncertezés (a többiek részéről nagy shoppingolás) volt – név szerint a Hollywood Undead nevű, Los Angelesi underground rap/metál/hiphop/rock együttest szerettem volna megnézni.
Nos, kicsit későn is indultunk, plusz a városban is kóvályogtunk kicsit (Orsinak uszoda kellett, de hasraütésszerűen nem sikerült találni) – úgyhogy az outlet centerben számomra csak egy kajálásra futotta, meg egy csodálkozásra, hogy néhány helyen milyen pofátlanul olcsók a ruhák (egyszer talán majd erről is írok, ha bővebben körülnézek/vásárolok), aztán átkocsikáztam a koncert helyszínére.

Ami számomra némileg meglepő módon a Universal Studiosnál található Hard Rock Caféban volt. Egy nagyon frankó koncertterem van az étterem/kocsma/kávézó mögött, jó akusztikával, karzattal, nagyon jó mozgássérült-megközelíthetőséggel.  A belépő amúgy 28 dollár volt a kapunál (elővételben 3-4 dollárral olcsóbb lett volna) no meg parkolást is fizetni kellett, ami szerencsére csak 3 dollár volt, az egész napos 14 dollár helyett. A sör amúgy még drágább volt, 6 dollárért dobtak egy poharat (illetve 5,50-ért vagy 5,60-ért, a maradék borravalóra ment). Igen, az 1100 Ft.

A koncert amúgy nagyon jó volt, az előzenekar is tetszett. Nagy tömeg volt, és talán hajszálnyival kisebb volt a tizenévesek aránya, mint otthon szokás. Viszont itt nekik _tényleg_ nem adnak alkoholt, főként ásványvízzel és kólával a kézben láttam őket (gondolom azért sokuk “hoz magával” idősebb emberkét). A másik, még durvább “ejjha!” az volt, hogy mekkora erővel irtják a pogozókat. Legalább egy fél tucat megtermett biztonsági mászkált masszív fejhallgatóval a fején a tömegben, és ahol észrevesznek egy kis durvulást, ott egyből elkapkodták az elkövetőket és általában ki is vitték őket a tömegből. Közvetlenül mellettem párszor beindult a pogo, ott pl. a koncert második felén folyamatosan ácsorgott egy biztonsági fazon.

A lényeg, hogy élveztem nagyon, kár, hogy utána rohannom kellett vissza a többiekért, mert az outlet addigra már bezárt (fél 11 körül lett vége a koncertnek). Pedig az éjszakai Universal iszonyú jól nézett ki, elbámészkodtam volna még kicsit – vagy utána néztem volna, hogy esetleg valami spontán afterparty kialakul-e valahol. Kis béna mobilos videót csináltam (150 ezres gépet azért mégse akartam bevinni), itt van.

Október 9-én útnak indultunk négyen magyarok; a cél ezúttal Miami volt. 12-13-a (hétfő kedd) ugyanis tanítási szünet volt, így egy 4-5 napos kirándulásra volt lehetőségünk. Nem akarok oldalakat írni (főleg, mert ezúttal képek is vannak), de azért két részre szedtem a beszámolót…

Sikerült vagy fél órás késéssel elindulnunk (ha nő van a csapatban, megesik…), ami igazából csak azért volt kicsit gáz, mert egy sráccal megbeszélt időpontban kellett találkoznunk Fort Lauderdale-ben, hogy átvegyük tőle a focimeccs-jegyeket  - ezt csak tetézte, hogy Fort Lauderdale-ben csak 3. nekifutásra sikerült odatalálnunk a megbeszélt helyszínre. De összejött, és már úton is voltunk Miami Beachre, ahol a szállásunk volt (már kezdett sötétedni, nem álltunk meg Fort Lauderdale-ben nézelődni).

Ez egy nagyon jó helyen található Hostel-szálló volt, pár toronyház-apartman között, valamint pár perc sétára a parttól. Ezekről a hostelekről azt érdemes tudni, hogy csak államon kívüliek szállhatnak meg ezeken az ó’csó helyeken, így vagy útlevelet vagy másik államból származó ID-t be kell mutatni. Fejenként 54 dollárra jött ki a szállás 4 napra, azt hiszem, ez alulról nyalja a 10 ezer Forintot (plusz volt foglalási díj is, azt hiszem az 10 dollár fölötti összeg). Nem volt rossz hely, kicsit lepukkant és öreg, de ennyi pénzért mit várjon az ember? – mondjuk elég durván gázszag volt 0-24, de ezt már előre tudtuk, az online véleményekben szinte mindenki megemlítette.

Este megejtettünk még egy gyors fürdőzést és bámészkodást a sötét parton (ahol szomorúan konstatáltam, hogy igen, az a tripod jól jönne a fényképezőhöz, kézből éjszakai látképet szinte esélytelen csinálni), aztán célba vettük az Ocean Drive-ot, a világ egyik leghíresebb “szórakozó-utcáját”. Nos, itt tényleg van élet, szöges ellentétben Melbourne-nel: hosszú sorok a klubok előtt, éjfélkor vacsorázó emberek az útszéli asztaloknál, hajnali kettőkor még hatalmas tömeg az utcán, és persze mindenhonnan szűrődnek a fények és a zene. Mondjuk az árak se kutyák; volt, ahol 9 dollárt (+borravaló) fizettem egy 2,5 decis Stelláért (mondjuk egy másik, latino helyen meg 11 dolcsiért kaptam egy eszméletlen jó Mojitot). De ami leginkább katalizálta az álleesést: a vagyon/gazdagság, ami ezen a környéken van. Mindenhol csillogás villogás, sportkocsi sportkocsi hátán (de tényleg, még egy csöves fejű raszta niggát is láttam út szélén állva hölgyeket a Porshéjébe invitálni), az óraüzletben több tízezer dolláros órák, stb. Itt a parkolófiú kezébe is simán belecsúszik a 20 dolláros, csak mert átállt a szomszéd utcába (a kocsikat elviszik a hotelek/éttermel/szórakozóhelyek elől, lévén ott csak kis hely van).

A második nap városnézéssel telt, ennek megfelelően vagy felét kocsiban töltöttük. Toronyházak, parkok, öblök, spanyol negyed, mindez éjszaka ismét – erről inkább a képeket érdemes nézegetni, mint pofázni. Sajnos Miamiban nincs toronyház, amire fel lehetne menni, úgyhogy csak alulról csodáltuk őket.
Mókás kapcsolódó sztori: a spanyol negyedben mászkáltunk vacsora után valami szórakozóhelyet keresvén, találtunk is egy tökös latino helynek kinéző kis telefirkált falú épületet. Az mondjuk gyanús volt, hogy erősen motozták a befele menőket, akik elég durva gorilla-alkatok voltak, és én személy szerint nem mertem a szemükbe nézni :) Épp tanakodtunk, hogy biztosan be akarunk-e menni, mikor kinézett egy fazon az ajtón, és csak ennyit mondott: “I don’t recommend it!” (Nem ajánlom). :)

(holnap posztolom a második részt és a kép linkeket)

Múlt hétvégén megejtettünk egy kis mozizást, csiripeltem is róla akkor. A film at Inglourious Basterds volt, melyre többen is (konkrétan ketten) nagyon kíváncsiak voltunk – a filmről a másik blogomon írtam, most nem arra fókuszálok.

Sajnos, mint írtam, itt elég nagyok a távolságok, ezért taxival kellett mennünk, egyrészt mert nem mindegyikőnknek van biciklije, másrészt meg éjszaka, világítás nélkül amúgy se kéne. A taxi 10 dolcsi oda, 10 vissza (pár cent borravalóval), így fejenként 5 dodóra jött ki – nem tudom, hogy otthon milyen taxiárak vannak, sosem taxiztam még, ez 5 km volt, vagy annyi se. Érdekes taxikban ültünk: az egyik büdös volt, mint az állat (és a hangja se volt a legjobb), a másik meg a szétesés szélén volt szerintem, ugyanis az ajtóm se csukódott be rendesen, pár milliméteres rés maradt közte és a kasztni között. De legalább odaértünk…

A mozi meg egy otthoni multiplexre emlékeztetett (itt tudtommal nincsenek nagy mozihálózatok, mint otthon), mindenféle üdítővel, shake-kekkel és popcornnal. Előtte meg két rendőrautó, folyamatosan igazoltatták a fiatal suhancokat. Ami még érdekesebb volt, hogy érkezési sorrendben zajlik a nézőtér feltöltése, szóval nem székre szól a jegyed. No meg reklámból is több van, mint otthon, és persze előzeteseket is vetítenek.

A film különösen jó volt, a jegy viszont egy kicsit drága volt, 8,75 dollár, ami ha jól számolom, bőven 1600 Ft felett van. Vannak akciós napok itt is, amikor csak 6 dollár körüli, valamelyik moziba meg délelőtt 4-ért is be lehet ülni. Remélem, hogy azért jópárszor meglátogatjuk még ezt, vagy egy hasonló intézményt…