Mert persze olyan is van itt. Illetve ebben a félévben már csak volt, ugyanis a múlt héten véget ért. A rendszer alapvetően hasonló az otthonihoz: van egy online felület (a Florida Techen a PAWS, azaz a Panther Web Access System mókás nevű tanulmányi és pénzügyi rendszer), amin keresztül a diákok kurzusokra jelentkezhetnek. Kicsit talán macerásabb, mint a Neptun, viszont nem vettem észre, hogy valamikor is lerohadt vagy radikálisan beassult volna. Egyébként az egész webfelület kuszább, mint a Neptun maga, nem csak a tárgyfelvétel.

Van egy-két nagy különbség is azonban a tárgyfelvételnél, amit itt “registration for classes”nek hívnak. Például itt nem lehet ütköző tárgyakat felvenni. Ennek két oka van, valószínűleg már mindegyiket említettem: egyrészt kötelező a bejárás, másrészt az órarendi időpont a vizsgaidőpontot is meghatározza; ergó ha az előadás ütközik, a vizsga is fog, abból pedig nincs pótalkalom.

Másik nagyon praktikus különbség, hogy itt az első héten kb. korlátlanul lehet variálni az órarendet – persze amennyire  a szabad helyek engedik, ugyanis a jobb helyek itt is gyorsan betellnek. Első héten már minden iroda 100%-on üzemel, ilyenkor papírmunkák is könnyedén intézhetők, s minden probléma nélkül lehet tárgyakat leadni és felvenni. Érdekesség, hogy leadni még később is lehet: a második hét végéig leadott tárgyakért teljes tandíjvisszatérítés jár, a hatodik hét végéig pedig visszatérítés nélkül lehet “visszalépni” a tárgyról, ami így nem bukott kreditként/rossz jegyként jelenik meg a tanulói aktán (sok esetben megéri elbukni az a “pár száz” dollárt, a későbbi ösztöndíj miatt).

A fentiek amúgy tudomásom szerint eléggé egységesek országszerte, persze gondolom a dátumok, időszakok nem teljesen azonosak, legalábbis privát sulikban (néhol a félév is máshol kezdődik).

Nem véletlenül szerepel az “osztály” szó elöl a címben – ugyanis kb. az összes előadásnak középiskolai óra hangulata van, ahogy azt talán már korábban is említettem. Egyrészt a suli maga is kisebb, mint egy átlagos otthoni műszaki egyetem/főiskola, másrészt a közös tárgyak is szét vannak szedve relatív kicsi csoportokra. A legnagyobb termek talán a Crawford-épületben vannak (bár azon a pár termen kívül, ahol óráim vannak csak 1-2 másikban jártam eddig) – egyszer megszámoltam, hogy hány “férőhelyes”, de már nem emlékszem, úgy 40-45 fő kb. Az Olin Engineering épületben és a Quad épületekben meg inkább kb. 30 fős termek vannak.

Ennek megfelelőek az osztálylétszámok is. A Composition and Rhetoric nevű tárgyunkon pl. 10-en vagyunk, ha jól számolom, fizika laboron meg 4 két fős mérőcsoport van (azt hiszem 22 fő a labor limitje). A legtöbben Mitológián vagyunk (a humán kar egyik legnépszerűbb tanára tartja), valamint a Jelek és Rendszereken, ami egy harmadéves villanyos tárgy. Utóbbi egyébként az egyetlen olyan előadás, amin megfigyelhető az otthoni “távolmaradási hajlam”, volt, hogy csak harmadannyian voltunk, mint a teljes létszám. Én is hagytam ki párat ebből – és ez mondjuk köszönhető annak, hogy a tanár ritka szar, és néha az előadás negyedénél úgy dönt, hogy megunta, mindenki mehet haza, és majd olvassa el az anyagot a neten :)

10-20-30 fős csoportoktól már rég elszoktam otthon, mifelénk sokszor még gyakorlaton is többen vagyunk (és középiskolában is) – itt meg már akkor panaszkodnak a tanárok, ha több, mint 20 embert kell oktatni… Persze a távolmaradás itt nem igazán tolerált – meg 10 ember közül ha hiányzik 1-2, azt elsumákolni se lehet :) Némelyik tanár számolja a hiányzásokat, és félév végén szépen levonja a “végeredményről”, más tanár meg pl. minden héten röpdogát irat; ha sokról lemaradsz, akkor szívás.

Másik érdekesség még a témában, hogy a minden szaknak közös tárgyakon mindenféle szak hallgatói vegyesen vannak. Ebből kifolyólag, az egyetlen infós órámat leszámítva így hirtelen egy infós csoporttárs sem ugrik be a másik 6-7 kurzusról.

Az eddigi egy nagyobb szünetet utazással töltöttük (Miami), s a következőre is hasonlót tervezünk (Tampa, St. Pete). Viszont (szerencsére?) közeledik a téli szünet is, ami itt egy hónapos. Hát valami hasonló van kialakulóban:

(klikkolható)

Majd valamikor konkretizálódik a vége-útvonal is, majd akkor bővebben :)

Régóta szeretnék írni az egyetem által a diákoknak nyújtott szolgáltatásokról, az első ilyen bejegyzés apropója, hogy elkaptam az influenzát múlt héten…

Mint az otthoni nagyobb felsőoktatási intézmények, a Florida Institute of Technology is nyújt orvosi szolgáltatásokat a diákjainak. Méghozzá egész jókat.
Ezeket a szolgáltatásokat a Holzer Health Centerben lehet igénybe venni (nem tudom, hogy ki lehetett az a Holzer, akiről elnevezték :), ami közvetlenül a suli mellett van, egy saját épületben (gmap link), közvetlenül a pszichiátria mellett (utóbbit is nagyon komolyan veszik itt a suliban). Mindössze egy TB kártyát kell felmutatni – ami nekem nem az egyetem által kiállított (másik, olcsóbb biztosítóm van), de semmi probléma nem volt vele.

Kicsit durva mennyiségű papírt kellett kitöltenem, mielőtt akár az asszisztenssel is találkozhattam volna. Személyes adatok 3 formanyomtatványra, vész esetén értesítendők listája, kórtörténeti adatlapok, jogi cuccok (kinek, melyik adataimat adhatják ki, stb.), jelenlegi tünetek, káros szenvedélyek, szóval túlzás nélkül úgy 10 oldalnyi formanyomtatványt kellett kitöltenem, mire behívott az asszisztens/nővér.

Ő megkezdte a hírös amerikai orvoslás első két lépését: megmérte a súlyomat, a vérnyomásomat (majd a lázamat). Ezt _mindenkinél_ megmérik, akkor is, ha totál semmi köze nincs az aktuális betegségéhez (és állítólag sokszor nem is nagyon vizsgálnak mást, csak kiállítják a csekket). Aztán feldugott valamit az orromba, majdnem egészen az agyamig – ez egy influenza-teszt volt. Aztán átvitt a dokinénihez, aki szokás szerint végtelenül kedves volt, körbehallgatott sztetoszkóppal, belenézegetett minden nyílásba a fejemen, és tartott egy kiselőadást az influenzáról, miközben én csak azt hajtogattam magamban, hogy adjál már egy papírt bazzeg, szarul vagyok és unom a sulit is, hadd menjek haza aludni a következő 3 napra :) Így is tett, azt mondta, hogy a teszt eredményétől függetlenül (ami, mint utóbb kiderült, pozitív lett) hazaküld, és addig tilos (!!) suliba mennem, amíg vissza nem megyek és ő ellenőrzi, hogy kihevertem-e. :) Ezt a tényt köremailben kiküldte a tanáraimnak és a Dean of Studentsnek is (oktatási dékán, vagy valami hasonló) – igen, nem igazolás, hanem email a tanároknak (azt hiszem, hogy academic alert a hivatalos neve).

A rendelő amúgy jól felszerelt, amennyire meg tudtam állapítani ennyi idő alatt; 2 teremben jártam, hátrafele még volt legalább 4-5 másik is. Az ilyen jellegű alap vizsgálatok ingyenesek az egyetemistáknak, de ha már laboreredmény (vérvétel, röntgen, stb.) kell, azért már százdolláros nagyságrendű csekkeket állítanak ki.

Ja, és a dokinéni adott kis ajándékcsomagot, amiben volt 2 cukorka :), teafilter, instant kaja, pár gyógyszer. Szóval kedvesek voltak és jófejek, és szerencsére tényleg nem került semmibe.

Így nézett ki az a csomag:

Azaz kötelező vétel.
Pár cucc, amiket muszáj volt már így rögtön az elején megvennem, mert nélkülük halál van.

• Biciklli – enélkül nem lehet Melbourne-ben közlekedni, gyalog 1-2 üzletet leszámítva minden messze van. A Best Buy (és mellette a pláza) pl. bringán is negyed órára van innen. Strand vagy belváros meg még annál is messzebb. (lehet, hogy veszünk egy autót is, de az még a jövő zenéje)
• Telefon – ezt meg egyrészt kérik mindenhol (mármint a telefonszámot), másrészt elérhetőnek kell lenni. Az otthoni telefon is működik (megj.: itt más frekvencia van használatban, szóval sok otthoni telefon egyáltalán nem használható itt), de a roaming miatt csillagászati árakon lehet telefonálni vele. Persze hazafele meg olcsóbb a Skype, szóval oda is befizettem 10 dollárt. Prepaid, azaz feltöltőkártyás telefont vettem – kicsit szopatós itt a dolog, ugyanis megvesz az ember 30 perc beszédidőt (itt nem pénzre megy), de az akkor is prög lefele, ha őt hívják…
• Tankönyvek – na ez az instant halál, nem a lángszóró. Az ember felmegy a suli könyvesboltjának honlapjára, beírogatja hogy milyen tárgyai vannak, és a rendszer kiköpi neki, hogy HA van használtan, akkor mindössze 495 dollárba fog kerülni neki a pakk (az közel 100 ezer Ft). Persze gyorsan körbekérdeztünk, s kiderült, hogy az a legutolsó hely, ahol könyvet szabad venni, de még így is sok lesz (az olcsóbbakat onnan veszem, párat meg már vettem használtan, hirdetés alapján).
  szerk: ja, és ebben még nincs benn a két jelek tankönyv, amit ugye utólag vettem fel.
• Adapter – mert az otthoni dugók nem mennek bele az itteni szar dugaljakba. Nem is beszélve arról, hogy itt 110 volt és 60 Hertz van, szóval tök más, mint otthon (szerintük ez biztonságosabb, hát tudnék vele vitatkozni). Szerencsére minden készülékem adaptere képes megbírkózni ezzel a szabvánnyal is.

Majd az árakról is írok valamikor a közeljövőben…

Megvolt az első hét, a legtöbb tantárgyamból már volt előadás, most írnék mindegyikről egy-két mondatot, mert már kérdezték tőlem, hogy mit is fogok itt tanulni. Nos, elöljáróban annyit, hogy mivel otthon magasabb szinvonalú (mondjuk inkább úgy, hogy sokkal szakmaibb) a képzés, itt leginkább csak humán tárgyakat kell hallgatnunk, ami nem túl jó…

Mitológia (Mythology): az első alőadásom ez volt, alapjában véve egész érdekes, sztorizgatós-mesélgetős. Vagyunk vagy 30an, a tananyag meg görög, római, norvég/skandináv, valamint lovagi-kori mitológia (utóbbi leginkább Arthur királyra fókuszál). Lesz egy csomó teszt, szóval azért munkás ez is.

Kompozíció és reorika (Composition and Rhetoric): ez meg nyelvtan és irodalom. 15-en se vagyunk talán, leginkább esszéket vagy azok egyes részeit írogatjuk, novellákat/esszéket/tanulmányokat/stb. olvasunk valamint megtanuljuk a standard amcsi jegyzőkönyv/esszé formátumot (MLA, APA és Chicago). Már az első héten csomó házi volt, nagy szopás lesz ez a tárgy.

Logika (Logic): ez se vészes, négy féle logikát fed le a tananyag. Van benn nagyon-nagyon minimális matek és digitális technika, talán még a mesterséges intelligencia is el fog hangzani a félév során, mint valami mágikus szó. Egy brit fazon tartja és egyelőre érveléstechnikát és igaz-hamis állítások lélektanát vettük.

Történelem (Civilisation 1: Ancient and Medieval): azaz az ókor és a (kora?) középkor történelme. Szar előadás, sumérokat és tsaikat kihagytuk, amolyan in medias res kezdéssel a Trójai háborúhoz ugrottunk pár perc után és most jó darabig az Iliászt elemezzük. Igen, ez inkább irodalom vagy mitológia, kicsit nevetséges – talán tényleges történelem is lesz később (és ennek második része is van az ipari forradalom és tsai. témakörben).

Fizika labor (Physics Laboratory 1): no ez megint mulatságos, első laboron egy labda sűrűségét kellett kiszámolni és több mérés alapján statisztikát készíteni Excelben – persze minden képlet és útmutatás adott volt. Szóval semmi olyasmi, amit egy általános iskolás ne tudna megcsinálni. Kétfős csoportok vannak, én egy amcsi sráccal voltam, aki már ebben a témában sem volt a topon…

Jelek és rendszerek (Signals and Systems): az említett, kicsit kavarós tárgy. Otthon sokszor elbuktam, itt merészen, az otthoni tanárral való konzultálás nélkül felvettem, remélve, hogy akkreditálni tudom majd. A tematika egyébként nagyrészt ugyanaz, mint az otthoni, egy dagadt fazon tartja, és sok-sok villamosmérnökkel együtt vagyok (a sok-sok itt mondjuk 30at jelent).

Önálló labor/diplomamunka/akármi (Computer Science Project): ez egy kétféléves projektmunka, aminek egyik félévét otthon diplomamunkának fogják elfogadni, ha minden jól megy. Még nem választottam projektet, de több iránt is érdeklődöm. Majd errl valamikor még részletesebben is…

Szóval ezekkel küzdök jelenleg, tiszta olyan, mintha középsuli elején járnék megint…

Fel szerettem volna venni egy tárgyat, amit otthon jópárszor elbuktam már (Jelek és rendszerek), s mint kiderült azért nem volt olyan triviális.

Történt ugyanis, hogy a helyi Neptun/ETR rendszerben nem sikerült felvenni, majd a tanszéki adminisztrátor sem válaszolt a levelemre. Aztán beszéltem vele és a tanszékvezetővel, aki azt mondta, hogy OK, de beszéljek az oktatóval is – ő szintén azt mondta, hogy OK.
Tényleg okés volt már, de felvenni azért még mindig nem tudtam a tárgyat (sőt, valójában semmilyen tárgyat nem tudtam felvenni), így megint írtam – amire megint nem kaptam választ. Mikor aztán bementem ismét a tanszékvezetőhöz, kiderült, hogy biza annak előkövetelménye is lenne, de hát ha fel akarom venni, ő ad nekem erre egy formanyomtatványt, hogy anélkül is felvehessem (waiver) – csak zsírozzam le a másik tanszékvezetővel is, ahol a tárgyat oktatják.
Nos, őt elsőre nem sikerült elérni, de a titkárnője azt mondta, hogy nem fogja engedélyezni, mert ez milyen dolog már. Ma aztán sikerült elkapni a fazont (ma van egyébként a tárgyfelvételi határidő), de miután mondtam neki, hogy cserediák vagyok, egyből aláírta szó nélkül egy “áh, akkor te vagy az az Oszkár, örülök hogy találkoztunk” szöveg mellé.
Már csak be kellett szaladnom a regisztrációs irodába, ahol fél pillanat elintézték ezt nekem.

Szóval valami ilyen ügyintézés kéne otthonra is – igaz futkosni azt kell, de mindenre van formanyomtatvány, mindenhol tudják miről van szó és ismerik a szabályokat, nincs sorbanállás és az ügyintézés max. pár perc…

Most már csak az egészségbiztosítást kéne elintéznem, ami 600 dollár, kivéve ha lezsírozom egy másik biztosítónál, ahol csak 190. Kár, hogy már kiírták mint befizetendő tétel, nem tudom, hogy ilyenkor mi van :S

Ugyan még nem ért véget, de már hamarosan – szerda reggel már minden tárgyamból voltam legalább egy előadáson/laboron.

Alapvető különbség az ottani tömegtermeléshez képest, hogy itt kiscsoportokban folyik az oktatás. A tantermek harminc, harmincpár fősek (saccra), és azok se nagyon vannak tele. Több kurzust is bemutatkozással kezdtünk, és volt tanár, aki említette, hogy 2 héten belül már tudni fogja a neveket – szóval mint középsuliban otthon.

Másik eltérés, hogy itt teljesen más tárgyak vannak, aminek mi kicsit megússzuk a levét. A BSc képzés ugyanis itt sokkal egyszerűbb, szinte több humán tárgyuk van a hallgatóknak, mint mérnöki. Ennek megfelelően nekünk főként ezeket kell pótolnunk a diploma megszerzéséhez, nem a műszaki tárgyakat. Itt a diákok tanulnak történelmet, társadalomtudományt, nyelvtant – ismét csak mint középsuliban otthon (erre mondta nekem Dr. Shoaff a mérnök informatika tanszékvezető, hogy “mi ott Európában” túl kultúráltak vagyunk, és mi ezt már gimiben rég megtanultuk).

Valamint itt sokkal több a számonkérés. Egyik előadáson azt mondták, hogy 12 teszt lesz a félév során (igaz csak a 6 legjobb számít bele a jegybe). De máshol is említették, hogy 2-3 hetente teszt, valamint félévközi és félév végi vizsga is van. És ehhez hozzátartozik, hogy nincs pótzh, nincs ismétlő/utóvizsga, nincs semmi – egy lehetőség van, tessék élni vele…

Szóval mindent sokkal messzebbről, kicsiben kezdenek, de azért a végére tanulnak is valamit  (mondjuk az utolsó 1,5 évben). Persze előnyei is vannak ennek: írni biztosan tudni fognak az x+1-edik nyelvtan és irodalom kurzus után (egy mérnöknek azt is tudni kell!), valamint ha valamit megtanulnak azt tényleg megtanulják szerintem. Otthon belenyomják az ember fejébe a lexikonokat – itt igaz, hogy jóval kevesebbet tanulnak, de szerintem azt alaposabban. Plusz itt négy év a BSc, 2 év az MSc és 4 év a doktori – az igazi munka az MSc-n kezdődik.

Majd valamikor értekezek a tárgyaimmról is, azok is mókás történetek.