Azaz kötelező vétel.
Pár cucc, amiket muszáj volt már így rögtön az elején megvennem, mert nélkülük halál van.

• Biciklli – enélkül nem lehet Melbourne-ben közlekedni, gyalog 1-2 üzletet leszámítva minden messze van. A Best Buy (és mellette a pláza) pl. bringán is negyed órára van innen. Strand vagy belváros meg még annál is messzebb. (lehet, hogy veszünk egy autót is, de az még a jövő zenéje)
• Telefon – ezt meg egyrészt kérik mindenhol (mármint a telefonszámot), másrészt elérhetőnek kell lenni. Az otthoni telefon is működik (megj.: itt más frekvencia van használatban, szóval sok otthoni telefon egyáltalán nem használható itt), de a roaming miatt csillagászati árakon lehet telefonálni vele. Persze hazafele meg olcsóbb a Skype, szóval oda is befizettem 10 dollárt. Prepaid, azaz feltöltőkártyás telefont vettem – kicsit szopatós itt a dolog, ugyanis megvesz az ember 30 perc beszédidőt (itt nem pénzre megy), de az akkor is prög lefele, ha őt hívják…
• Tankönyvek – na ez az instant halál, nem a lángszóró. Az ember felmegy a suli könyvesboltjának honlapjára, beírogatja hogy milyen tárgyai vannak, és a rendszer kiköpi neki, hogy HA van használtan, akkor mindössze 495 dollárba fog kerülni neki a pakk (az közel 100 ezer Ft). Persze gyorsan körbekérdeztünk, s kiderült, hogy az a legutolsó hely, ahol könyvet szabad venni, de még így is sok lesz (az olcsóbbakat onnan veszem, párat meg már vettem használtan, hirdetés alapján).
  szerk: ja, és ebben még nincs benn a két jelek tankönyv, amit ugye utólag vettem fel.
• Adapter – mert az otthoni dugók nem mennek bele az itteni szar dugaljakba. Nem is beszélve arról, hogy itt 110 volt és 60 Hertz van, szóval tök más, mint otthon (szerintük ez biztonságosabb, hát tudnék vele vitatkozni). Szerencsére minden készülékem adaptere képes megbírkózni ezzel a szabvánnyal is.

Majd az árakról is írok valamikor a közeljövőben…

Fel szerettem volna venni egy tárgyat, amit otthon jópárszor elbuktam már (Jelek és rendszerek), s mint kiderült azért nem volt olyan triviális.

Történt ugyanis, hogy a helyi Neptun/ETR rendszerben nem sikerült felvenni, majd a tanszéki adminisztrátor sem válaszolt a levelemre. Aztán beszéltem vele és a tanszékvezetővel, aki azt mondta, hogy OK, de beszéljek az oktatóval is – ő szintén azt mondta, hogy OK.
Tényleg okés volt már, de felvenni azért még mindig nem tudtam a tárgyat (sőt, valójában semmilyen tárgyat nem tudtam felvenni), így megint írtam – amire megint nem kaptam választ. Mikor aztán bementem ismét a tanszékvezetőhöz, kiderült, hogy biza annak előkövetelménye is lenne, de hát ha fel akarom venni, ő ad nekem erre egy formanyomtatványt, hogy anélkül is felvehessem (waiver) – csak zsírozzam le a másik tanszékvezetővel is, ahol a tárgyat oktatják.
Nos, őt elsőre nem sikerült elérni, de a titkárnője azt mondta, hogy nem fogja engedélyezni, mert ez milyen dolog már. Ma aztán sikerült elkapni a fazont (ma van egyébként a tárgyfelvételi határidő), de miután mondtam neki, hogy cserediák vagyok, egyből aláírta szó nélkül egy “áh, akkor te vagy az az Oszkár, örülök hogy találkoztunk” szöveg mellé.
Már csak be kellett szaladnom a regisztrációs irodába, ahol fél pillanat elintézték ezt nekem.

Szóval valami ilyen ügyintézés kéne otthonra is – igaz futkosni azt kell, de mindenre van formanyomtatvány, mindenhol tudják miről van szó és ismerik a szabályokat, nincs sorbanállás és az ügyintézés max. pár perc…

Most már csak az egészségbiztosítást kéne elintéznem, ami 600 dollár, kivéve ha lezsírozom egy másik biztosítónál, ahol csak 190. Kár, hogy már kiírták mint befizetendő tétel, nem tudom, hogy ilyenkor mi van :S

Ha már leírtam a kicsit talán izgalmas utunkat, kicsit visszamennék az időben, hogy hogyan is néz ki egy ilyen pályázat (legalábbis, hogy ez hogyan nézett ki). Elsősorban az időtényezőkre és anyagiakra akarok kitérni (ez se lesz rövid).

• Március 10-e környékén tudtam meg, hogy létezik ez a pályázat. Eredetileg villamosmérnököknek írták ki, de egyrészt nem áll távol egymástól a két szakma, másrészt nem volt meg még a két pályázó sem (!!), ahányan mehettek. Kb. 4 napom volt eldönteni, hogy érdekel-e, és pályázni. Igazából csak következő héten adtam be a formanyomtatványokat, de már 12-én jeleztem, hogy érdekelne. (megj: mindemellett volt egy kanadai ösztöndíj is, arra konkrétan nem pályáztam, mert később kellett volna, de ott is jeleztem, hogy érdekel).
• A pályázat benyújtásához kellett egy adatlap és egy jelentkezési lap, egyiken két tanári ajánlásnak kellett állnia. Mellékelni kellett hozzájuk egy angol nyelvű (szakmai) önéletrajzot (Professional Background), és egy motivációs levelet (pontosabban Statement of Purpose). Valamint egy magyar nyelvű leckekönyv-kivonatot (aka.: indexmásolat) – ami persze nem ingyé’ van: elkértek kerek 600 Ft-ot egy pár oldalas másolatért.
• Ezek után el kellett menni egy TOEFL nyelvvizsgára (IBT, azaz internetes, tehát számítógép előtt vizsgázós). Kicsit szopatós nyelvvizsga és tőlem a számítógéppel való beszélgetés is távol áll, de végülis jobb lett mint amilyennek éreztem – 97 pontom lett a 120-ból, amiért egy felsőfokú nyelvvizsgát kapok, ha akkreditáltatom. A nyelvvizsga 42089 Ft-omba került – igaz akkor nagyon drága volt a dollár, ha jól emlékszem 180 dolcsi volt a vizsga (a post írásának pillanatában 200, szóval folyamatosan kompenzálják). A regisztrácó egyébként online történik, és nagyon kényelmes, talán 1,5 héttel a vizsga előtt regisztráltam és online fizettem be a díjat (március 24-én).
• Április 14-én jelentkeztem az egyetem Computer Science BSc képzésére online – kb. egy hét múlva kaptam meg tőlük az első levelet, miszerint feldolgozták, gratulálnak és hogy mik az első lépések. Április végén még küldözgettem papírokat (útlevélmásolat, aláírás egy nyilatkozathoz, stb), mire végleges lett a jelentkezés, pár száz forintba a levelezés is került. A regisztráció maga 40 dollár volt (papíron és késve még több lett volna), számoljunk mondjuk 7700 Ft-al.
• Aztán szereznem kellett egy hivatalos leckekönyv-fordítást az egyetemtől, ami szintén nem volt egy olcsó játék, legalábbis ahhoz képest nem, hogy egy pár oldalas nyomtatvány angol nyelvű tárgylistával (aminek egy részét fordítani se kellett, mert már eleve megvan angolul), egy pecséttel és pár centis nemzetiszín fonattal. 8400 Ft-ot kéretek el ezért a pár féléves fordításért.
• Május 26-án kaptam meg az első fontosabb pakkot a FedExtől, ebben volt az I-20, ami a legfontosabb dokumentum, valamint egy csomó más papír (többek között egy jópofa egyetemi matrica is :). Az I-20 kell a vízumhoz, az országba belépéshez, szóval minden lényegeshez – ezzel igazolom, hogy igen, én itt és itt, ekkortól eddig tanulni fogok ebben az országban (és a suliban is le kell pecsételtetni beiratkozáskor).
• Ezután hosszú-hosszú várakozás követett. Pár emailt váltottunk a tengerentúliakkal, de hivatalos, lepecsételt/aláírt papírt sokáig nem kaptunk senkitől. Július 10-én kérték el a bankszámlaszámom és egyéb adataimat, valamint szóltak, hogy még egy index-fordítást kellett szereznem az aktuális, épp befejezett félévről. 14-én utaztam fel a fővárosba átvenni ezt (ismét 1200 HUF pár oldalért), valamint aláírni a szerződést. Sebtében vettünk egy repülőjegyet (205000 Ft), nagyon durván ingadoztak az árak ahhoz képest, hogy hétvégére vagy nem arra illetve hogy melyik városba kértük (közel 2-szer ennyiért is volt).
• Tanulóként regisztrálni kell a SEVIS rendszerbe, ami 200 dolcsit jelent, plusz 30 futárköltség, mert nem akartam, hogy elhúzódjon a postázás (online fizetendő). Nem tudom, hogy akkor épp mennyi volt a dollár árfolyam, de számoljunk 44000 Ft-al, az jó közelítés. Valamint egy MKB bankban a vízumilletéket is be kellett fizetni, ami akkor épp 26200 Ft volt (hónaponként korrigálják, mert dollárban van meghatározva).
• Még egyszer kellett Budapestre utaznom, méghozzá a nem kicsit fontos nagykövetségi látogatásra, azaz a vízuminterjúra. Ez meglepően gyorsan ment (reggel voltam, a 9-ik ügyfél). A “nagy” interjún egyetlen kérdést kaptam: mit fogok tanulni?… Pedig banki papírjaim se voltak, csak egy igazolás, hogy kapni fogok ösztöndíjat. Kellett egyébként hozzá még speckó méretű fénykép, ami 1100 Ft volt, meg egypár fénymásolat (amit végül se ott, se itt nem kértek), kb. 100 Ft. Ha a két Budapestre vonatozást is beleszámítom, akkor az plusz 5000 forint. Ja, és a futár 1600 Ft-ért hozta ki a vízumot/útlevelet.
• Az egyetemnek kellettek orvosi igazolások oltásról és egyebekről valamint pár visszaigazoló lapot is el kellett küldeni, ezek ismét 1-2 száz forintok voltak.
• És meg is volt minden már csak el kellett indulni a kalandra.

Nagyjából ennyi volt a folyamat, ezután már csak pár ruha és egyéb használati eszköz kellett, amit most nem számolok ide.

Szóval aki hasonló fába vágja a fejszét, gondoljon rá, hogy sok papírmunka és mégtöbb indulótőke kell hozzá, nekem a fentiek alapján 138000 Ft-omba került (ha lefele kerekítek), valamint a jegy 205000 Ft volt – mindezeket még az ösztöndíj első részlete előtt kellett kifizetni, nem volt egyszerű. Azt meg nem is értem, hogy mi tellett ezen négy hónapba…