Nemrég “átugrottunk” Orlandoba: a terv egy kis shoppingolás és a részemről koncertezés (a többiek részéről nagy shoppingolás) volt – név szerint a Hollywood Undead nevű, Los Angelesi underground rap/metál/hiphop/rock együttest szerettem volna megnézni.
Nos, kicsit későn is indultunk, plusz a városban is kóvályogtunk kicsit (Orsinak uszoda kellett, de hasraütésszerűen nem sikerült találni) – úgyhogy az outlet centerben számomra csak egy kajálásra futotta, meg egy csodálkozásra, hogy néhány helyen milyen pofátlanul olcsók a ruhák (egyszer talán majd erről is írok, ha bővebben körülnézek/vásárolok), aztán átkocsikáztam a koncert helyszínére.

Ami számomra némileg meglepő módon a Universal Studiosnál található Hard Rock Caféban volt. Egy nagyon frankó koncertterem van az étterem/kocsma/kávézó mögött, jó akusztikával, karzattal, nagyon jó mozgássérült-megközelíthetőséggel.  A belépő amúgy 28 dollár volt a kapunál (elővételben 3-4 dollárral olcsóbb lett volna) no meg parkolást is fizetni kellett, ami szerencsére csak 3 dollár volt, az egész napos 14 dollár helyett. A sör amúgy még drágább volt, 6 dollárért dobtak egy poharat (illetve 5,50-ért vagy 5,60-ért, a maradék borravalóra ment). Igen, az 1100 Ft.

A koncert amúgy nagyon jó volt, az előzenekar is tetszett. Nagy tömeg volt, és talán hajszálnyival kisebb volt a tizenévesek aránya, mint otthon szokás. Viszont itt nekik _tényleg_ nem adnak alkoholt, főként ásványvízzel és kólával a kézben láttam őket (gondolom azért sokuk “hoz magával” idősebb emberkét). A másik, még durvább “ejjha!” az volt, hogy mekkora erővel irtják a pogozókat. Legalább egy fél tucat megtermett biztonsági mászkált masszív fejhallgatóval a fején a tömegben, és ahol észrevesznek egy kis durvulást, ott egyből elkapkodták az elkövetőket és általában ki is vitték őket a tömegből. Közvetlenül mellettem párszor beindult a pogo, ott pl. a koncert második felén folyamatosan ácsorgott egy biztonsági fazon.

A lényeg, hogy élveztem nagyon, kár, hogy utána rohannom kellett vissza a többiekért, mert az outlet addigra már bezárt (fél 11 körül lett vége a koncertnek). Pedig az éjszakai Universal iszonyú jól nézett ki, elbámészkodtam volna még kicsit – vagy utána néztem volna, hogy esetleg valami spontán afterparty kialakul-e valahol. Kis béna mobilos videót csináltam (150 ezres gépet azért mégse akartam bevinni), itt van.

A hétvégén megejtettünk egy Disney-s kirándulást, a konkrétumokról majd később, most magáról a Disney Worldről álljon itt egy bejegyzés.

Egy kis topográfia: hivatalosan Orlandoban található a Disney World, gyakorlatilag attól délkeletre jópár kilométerre. Gugli mapon itt van. A mérete valamivel nagyobb, mint egy átlagos magyar kisvárosé (itt most egy 30-40 ezres városra gondoltam). Egybként nem ez az első Disney park (az Californiában van), de messze a legnagyobb és leglátogatottabb, még maga Disney mester álmodta meg az ‘50-es évek végén (azt hiszem, hogy 4 hasonló van a világon). És természetesen nem csak az amúgy húzós árú belépőkből tartja fenn magát, van itt jópár tucat szálloda és annál még jóval több vásárlásra és/vagy étkezésre alkalmas helyszín.

Valójában már nem egy park, hanem 6 teljesen elkülönülő részre bomlik (az autópályáról kb. kettesével vannak a lehajtók ezekhez). Ezek:

• Magic Kingdom: a klasszikus Disneyland, elsősorban gyerekeknek. Mikey egérrel fotózkodás, mókás attrakciók, színes díszletek, parádék.
• Epcot: kulturális és technológiai érdekességek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kicsit inkább kalandpark jellegű néhol, máshol meg kimondottan érdekes (ebben voltunk).
• Animal Kingdom: mint a neve is mutatja, ez lényegében egy bazi nagy állatkert. Az állatsimogatás mellett azért itt is vannak hajózgatások, vonatozgatások.
• Hollywood Studios – kicsit a Universal Studiosra hajaz. Pár hullámvasút, filmes témák, és egy csomó előadás; kaszkadőr showtól lézerkard-vívás leckéig mindenféle látványos mulatság.
• Typhoon Lagoon és Blizzard Beach: ez a kettő inkább vizes park. Csúszdák, vízesések, medencék, stb.

Értelemszerűen egy jeggyel csak az egyikbe lehet bemenni, persze nem is lenne idő többre, sőt. Szóval aki végig akarja járni az egészet, annak mondjuk egy heti bérletet érdemes venni, ami valami 300 dollárba kerül emlékeim szerint.

De érdemes a részletekért a hivatalos oldalt lecsekkolni, valamint a wikipedián is bazi sok infó van.

Eléggé megkésve, de végülis törve nem, alant egy beszámoló következik a múltkor már említett Universal Studios látogatásról.

A parknak ezt a felét jártuk végig először (itt töltöttünk több időt). A filmekhez annyi köze van, hogy minden egyes részének valamilyen (rajz)film vagy -sorozat adta a keretet. Ez valójában csak díszlet, hisz ez egy kalandpark, nem egy stúdió. Volt itt Hulk, Jurassic Park, számomra ismeretlen rajzfilm, Simpson család, Popeye, meg ezernyi más képregényhős.

Ugyan vannak kisebbeknek szóló játékok is, ez a rész a “thrill”-re, azaz a végeszakadatlan izgalomra van kihegyezve. Már ha egyszer sorra kerül az ember, ugyanis nem ritkák egyes attrakcióknál az egy óra feletti várakozási idők sem (lehet expressz jegyet venni, ami drágább, viszont soron kívül mehet az ember).

A kezdeti nézelődés után az egyik első kipróbált attrakció a Hulk hullámvasút volt. Nos, én már előre láttam, hogy nem lesz egy egyszerű menet (a gyalogosok és a híd között kanyarogva száguldoznak a kocsik, kívülről is látszott, hogy nem egy gyermekvasút). Hát kemény is volt, egyes információk szerint eléri a 100 km/h-t, valamint egy helyen 0 gravitációs pont is van. Magyarul ez annyit jelent, hogy száguld, mint az állat, vannak benn nyaktekerő kanyarok és még az ember gyomrát is megforgatja kicsit. Ütős volt, az biztos – videón itt megtekinthető (természetesen nem saját felvétel).

Ezután egy kis vizes mókázásra adtuk a fejünket, két hajó-utat próbáltunk ki, az apropója mindegyiknek ugyanaz volt: egy kis hajókázás és muzsika után egy szép meredek lejtőn belezuhansz a tóba és nagy valószínűséggel vizes leszel. A rajzfilmes nem volt túl kemény (igaz totál eláztunk az első sorban), a Jurassic Parkos viszont kimondottan “a jó édes anyád” hangulatú volt: a hajó egy kanyarban befordul (pár filmes díszlet után), majd mintha egy fal felé haladnál, egyszer csak észreveszed, hogy ’sszameg egy szakadék jön felém. Mint a filmekben, csak nem farönkön ülsz, és nem tudsz visszafele kapálózni, mert be vagy kötve. Aztán jöhet a zuhanás meg a sikítás.

Ezután még egy katapultra is felültünk, szintén mókás volt. Ilyen egyébként a Pesti vidámparkban is van, ha jól tudom. Egy torony körüli platformra ülnek fel a bátor jelentkezők, majd a torony tetejére kifeszített gumival jól kikatapultálják őket. Aztán a negatív gyorsulás után egy kis szabadesés és leereszkedés.

Nagyjából a park ezen részének zárásaként még egy hullámvasutat útbaejtettünk: a Dueling Dragonst. Erről annyit kell tudni, hogy felfüggesztett (tehát nem kocsiban ül az ember), valamint dupla, azaz két “kocsi” kering két különböző, de egymást keresztező pályán szimultán – és mint ilyen, ez az egyetlen a világon. A két pálya (Tűz Sárkány és Jég Sárkány) nem azonos, mi a gyorsabbikon ültünk, de ezen pl. nincs 0 gravitációs pont. Nos, finoman szólva összeszartam magam, mikor megláttam, hogy ez hogy is néz ki: a felfüggesztés miatt eszement csavarokat képes megcsinálni, a lábaid meg összevissza kalimpálnak, égnekálnak, stb. De valójában a Hulknál is jobb volt, kevésbé tépi le az ember nyakát, a fordulók élvezetesek, és mikor a két “kocsi” egymás mellett halad el, megáll az ember ereiben a vér (az emberek lába úgy 30 centire van egymástól). Erről is van videó.

1-2 helyszínt kihagytunk, sajna mindenhol sok volt a várakozási idő, még az eső ellenére is. Egyébként háttérinfónak még annyit, hogy sosem ültem még hullámvasúton, most kettő elég durván is sikerült. Előtte kicsit para, de élvezetes nagyon, remélem párat sikerül még kipróbálni a környéken.

Universal is kipipálva, de azért van még jópár hasonló park a környéken :)

[View with PicLens]

(tovább…)

Múlt hétvégén ellátogattunk az Orladoi Universal Studioba. Egyetemi szervezés volt, potom 30 dolcsiért elvittek minket, kaptunk egy kajajegyet, plusz a belépő is benn volt, ami alapből drágább, mint 30 dollár…
Mint ismeretes, fél Florida “park”-okból áll, mindenféle vidámparkok és hasonlók vannak főleg itt Közép-Floridában (többek között Az Egyetlen Igazi, Eredeti és Legnagyobb Disney World :). Kicsit másra számítottam, azt hittem, hogy tényleg lesz valami köze a filmekhez, de igazából csak közvetetten van.

A park két részből áll, az egyik Adventure (kaland-) Park, a másik a súdiós, filmes részleg. Ezúttal a másodikról írok, a kalandozós részekről majd egy külön bejegyzésben. Ezt a részt látogattuk másodjára, kajálás  után. Főleg a filmekre van kihegyezve, de azért nem úgy, mint egy-egy hollywoodi vagy san franciscoi stúdió (amiket de megnéznék…). Mivel nagy hányadban a gyerekeket célozza meg, a Múmiás részen pl. nem lehet lövöldözés és hullaszag, helyette van egy hullámvasút, és ilyesmik.

Helyszínek, amiket végigjártunk:

• Cápa. Horror itt sem volt, helyette hajókáztunk egyet, miközben megtámadott minket a cápa. A hajóskapitány(néni) lövöldözött rá gránátvetővel, “felrobbant” pár tartály és még le is fröcskölt minket a cápa. Végülis mókás volt.
• New York utcái. Ez mindössze egy egyszerűsített, nyílt díszlet, kicsit pár évtizeddel ezelőtti hangulatban. Sárga taxi, iskolabusz, Guggenheim-múzeum, villanyoszlopok, parkolóórák, hajszalonok stb.
• Fast & Furious autók. A legújabb filmből pár autó állt a díszlet-utcákon. Mivel a film borzalmas volt, a kocsikat sem tudtam tiszta szívből élvezni.
• Horror Makeup Show. Ez nagyon jó volt, egy standup comedy és egy horror kellék és maszkírozószertár bemutató keverékét adta elő két műsorvezető a közönség bevonásával. Jókat nevettünk, és még kis művér is folyt.
• Twister. Emlékeztek arra a (nem nagyon) régi, Helen Huntos hurrikános filmre? Na, annak egy jelenetébe élhettük bele magunkat. Jött a hurrikán (kivetítőn), fújt a szél és fröcsögött az eső. Aztán mikor bedurvult, táblák, tehenek röpködtek el előlünk és előttünk, és még a tető is majdnem a fejünkre szakadt. Ez is mókás volt, de azért halálra nem rémültem :).
• Na meg persze mindezután a bolt, ami elmaradhatatlan kelléke az ilyen helyeknek. Végülis nem vettem semmit, de a MiB-es villantós memóriatörlő ketyere nagyon csábító volt 19 dollárért…

Pár helyszínt kihagytunk (Múmia, Simpson család pl.), de nem volt hiányérzetem. Legalább előtte megkajáltunk a Hard Rock caféban, ami egy nagyon hangulatos hely a két park között, Madonna fellépőruhával, Hendrix gitárral és még sok tucatnyi hasonló ereklyével a falakon. No meg a NASCAR Grille-be is benéztünk, ahol testközelből meg lehetett tekinteni 2 NASCAR versenygépet – a kivetítőkön meg természetesen foci ment, az egyetemi bajnokságban vert valakit laposra a Florida Gators, szóval nagy volt a vigasság.

A másik park viszont eléggé észbontó volt, majd erről is hamarosan. Addi itt van pár kép (majd frissítem holnap a bejegyzést nem általam készített képekkel megtörtént, tovább mögött):

[View with PicLens]

(tovább…)

A KSC-látogatás bejegyzésben említettem, hogy az űrmóka után meglátogattuk Orlandot is.

Igazából csak egy kis esti vizit volt, mentünk kocsival egy kört a belvárosban, majd gyalog is körbejátuk, lévén nem nagy az egész. Csak ebben a pár utcában van “nagyvárosi hangulat”, az arrébb lévő területek már inkább kisváros kinézetűek. Persze ez meg inkább üzleti negyed, szóval éjjel nem nagyon volt élet. Illetve ami volt is, csövesek által volt prezentálva. Elég nagy mennyiségű hajléktalan feküdt az irodaházak környékén és lépcsőin, ilyenkor övék a belváros (és itt még télen sincs para, nem fagynak meg az utcákon). Láttunk pl egy Ford pickup platújára felfészkelt csövest is.

Viszont ennek a résznek tényleg város formája volt, nagy épületekkel (azért nem egy New York-féle felhőkarcoló-erdőt tessék elképzelni!) és nem elhanyagolandó: kocsmákkal. Valamint egy gyönyörű “történelmi belváros”-sal, ami valójában csak egy utca, egy régi vasútállomással (gőzmozdony is van) és klasszikus amcsi épületekkel.

Kb. ennyit láttunk belőle első nekifutásra, majd a közeljövőben remélhetőleg ismét eljutunk arrafele és alaposabban körülnézhetünk. Hazafelé útba vettük Kissemmeet, ami egy érdekes üdülőváros. Minden fényárban úszik, éjfél környékén ezrével vannak a Walmart szupercenterben, és tényleg minden a szórakoztatásra (aka. pénzelverésre) van kihegyezve.

Pár kép a lenti linkre kattintva a bejegyzés többi részében megtenkinthető. Minőséget ne várjatok, éjszaka mobillal fényképezni halál… (tovább…)

Elsőként írnék pár sort az ideútról – lehet, hogy elég hosszú lesz.

A jegyeket nem sokkal az indulás előtt, kb. 3,5 héttel korábban vettük meg. Az árak elég durván változtak attól függően, hogy melyik nap és melyik városba megyünk – mi így megkaptuk a jegyet 195 ezerért (plusz tízezer kiállítási költség), de volt 370 ezres ajánlat is. A jegy amúgy retúr, a májusi hazautazás is benn van (azt nem tudom, hogy mennyire módosítható a dátum, mi a diplomaosztó után egy hétre foglaltunk). A légitársaság a Delta, ez az egyetlen cég, aki ebbe a városba repül – az más kérdés, hogy mi nem ide vettük a jegyet, hanem a szomszéd városba, Orlandoba (másik opció az American Airlines lett volna).

Augusztus 10-én, hétfőn indultunk Budapestről, a Ferihegy 2B terminálról egy 767-300ER fedélzetén. Elég kései, délután 1 óra 15 perces indulással indultunk. Illetve csak indultunk volna, ugyanis már a beszállás is csúszott vagy fél órát, és a felszállási engedélyt is jó sokára kaptuk meg – így végül 1 és negyed óra csúszással indultunk el. Kicsit észak felé repült a gép, Pozsony felé, de érintettük Írországot és Kanada partjait is. Középen ültem (2+3+2 ülés van egy sorban a 767-esen). Nem volt semmi ülésbe épített kijelző, vagy hasonló extra, ellenben fülhallgatókat kaptunk, a karfán váltogatva csomó féle zenét lehetett hallgatni és három filmet is vetítettek (Duplicity, Monsters vs. Aliens, ) – eléggé szar hang és képminőségben. Kaját kétszer kaptunk, mindegyik simán ehető volt, de nem túl sok. Egyik valami csirke volt krumplival és zöldséggel (tésztát is lehetett volna választani), másik egy kis üres pizza. Mindegyik mellé volt süti és ital is (én sört ittam). Meg párszor jöttek még vizet, kávét, teát osztogatva, de ha kérte az ember, akkor sört és üdítőt is adtak.

New Yorkban a JFK reptérre (John F. Kennedy International Airport) érkeztünk. Kicsit aggódtunk, hogy mi lesz a késés miatt, de mire odaértünk, már csak fél órás csúszásban voltunk kb. Gyorsan leszállítottak mindket, majd hangosan és gyorsan kiabáló emberkék útba igazítottak minket (akik olyan gépre mentek csatlakozni, ami hamarabb indult, azokat előreengedték). Az ellenőrzésnél semmi extra nem volt, kérdeztek pár kérdést, és lecsekkolták, hogy kitöltöttük-e a repülőn adott vámpapírokat és nemtommiket (az egyiknek az alját betűzték az útlevélbe). Hoztam magammal szalámit, pálinkát, pedig asszem nem szabadott volna. I-20-as tanulói papírjaink vannak, talán minket azért nem szívattak (vagy mert már este volt), pedig hallottam rémtörténeteket ezekről a tisztségviselőkről (Immigration Officer).

3 óra 10 percünk volt az átszállásra, ebből ugye késtünk felet, meg félóra elment a papírmunkával és átjutással, de még így is maradt sok időnk. Mondjuk kellett neki vagy 15-20 perc, mire átmentünk a másik terminálra, kb. a reptér két csücske volt (?), bazi nagy légi kikötő ez a JFK. Mondjuk annyira nem szép, látszik rajt, hogy eléggé öreg.

Közben vettem egy ásványvizet több, mint 500 forintért, meg beszélgettünk egy hölggyel, aki a Disney Worldben dolgozik és szidta a Deltát. A beszállás is itt csúszott kicsit,  és megint sokáig ácsorogtunk az aszfalton (valami miatt lezárták a repteret az egyik leszállás után, de baleset nem volt – utána meg már tízesével álltak sorban a gépek). És vagy 3/4 óra csúszással indultunk. Ez kicsit kalandosabb volt, ugyanis a gépből rémísztő recsegő hangok jöttek már a földön és a felszálláskor is, valamit úgy tűnt, mintha nehezen indult volna be a hajtómű (de mindenesetre rosszabb hangja volt, mint egy láncfűrésznek). Ezt csak tetőzte, hogy ezúttal nem hogy ablak, de ajtó mellett ültem, és egész jól hallottam a szél süvítését és a gép fala is nagyon hideg volt, fáztam is kicsit. Ja, és felszállás előtt közölték velünk, hogy hiányzik a gépből egy APU nevű cucc (Auxiliary Power Unit), de az nem is fontos, csak légkondink nem lesz a földön… Mellesleg egy MD-88-as volt. Ja, és még valami: egy vihar tartott felénk épp, már felszálláskor is durva villámokat láttam az ablakon, és elég goromba felhők között repültünk (nem mentünk túl magasan szerintem, bár nem sokat láttam). Kicsit féltem, na.

Nagyrészt átaludtam az utat, amenyire a hidegben tudtam.  Egyszer kaptunk valami kis harapnivalót meg talán egy 5-6 grammos kis zacsi mogyorót előtte. Orlando körül gyönyörű volt a látvány, már eléggé korán lejjebb ereszkedtünk (horrorisztikus hangok ismét), és átrepültünk a kivilágított környék fölött, nagyon szép volt (New Yorkot nem láttuk, a reptér meglehetősen messze van ott). Egyébként marha jól néz ki a holdkelte, mikor egy darabig a repülő a Hold “felett” repül. A földetérés ismét sima volt, és megint hoztunk egy csomót a késésből.

Az orlandoi repülőtér (MCO) gyönyörű, minden csillogóan tiszta, pálmafák, szükőkutak, finom illat. Ja, és kis pilóta nélküli vonat viszi be az utasokat a terminálról. Igaz éjjel érkeztünk, de már akkor pofán vert minket a meleg, sejtettük, hogy ez itt durva lesz. Aztán az (ingyenes) transzferünket kellett megtalálni, ami nem is volt egyszerű az információhiány és a bazi nagy reptér miatt. Felhívtam a megadott kontaktot, aki ismét nem sok újat mondott (meg nem is nagyon hallottam a buszok zúgása miatt), 55 másodperc ~1100 Ft-omba (!!) került a magyar telefonról. Végül aztán vagy 20 perc járkálás után megtaláltuk (ott, ahol korábban már jártunk, de akkor még nem volt ott). Ezután még meg kellett várnunk egy kenyai és egy kínai srácot, amivel szintén elment vagy háromnegyed óra (vagy még több).

A következő kaland itt kezdődött. Miközben vártunk, műanyag csapágyak, gyűrűk, akármik kezdtek el kipotyogni a kisbuszból (motort és légkondit sose állította le a sofőr), majd nagyon fura hangja is lett. Nagy soká elindultunk egy félig szétesett kocsival, de kiderült, hogy sokáig nem jutunk – induláskor már nem volt szervó meg légkondi, majd a hűtővíz hőmérséklet is erősen emelkedni kezdett. Szóval valamelyik ékszíj szétvert valamit, vagy fordítva – a lényeg, hogy ki se jutottunk a városból, már félre is álltunk egy benzinkútnál.

Itt 40-50 percet vártunk, míg megérkezett egy másik busz, közben egy jót beszélgettünk a sofőrrel hurrikánokról, autókról, árakról és a környékről. Szóval végülis kaptunk egy csomó hasznos infót. Végre aztán megjött a másik busz, éjszaka/hajnalban végre tényleg elindultunk. Kicsit félálomban voltam, nem nagyon figyeltem az útra, csak hogy minden ki van világítva és jó széles, soksávos utak vannak errefele.

Végül közel hajnali 4 volt, mire megérkeztünk (eddigre én már 27 órája voltam úton, Budapestre is el kellett jutnom). Félig-meddig kipakoltunk, váltottunk pár szót az itt lakó etióp sráccal, és aludtunk – úgy 4-5 órát, mert másnap már programunk volt…