Többen is kérdezték már, hogy mennyire szar a jetlag – azaz, hogy mennyire viseli meg az embert az időeltolódás.

Először is: itt 6 órával van kevesebb, mint otton, tehát a GMT-5-ös zónában vagyok, amit Eastern (Standard) Time-nak, azaz Keleti Időnek hívnak. A kontinentális USA egyébként 4 időzónából áll, Alaszka még egyel arréb van, Hawaii-on meg annál is kevesebb van egy órával.

Szóval a jetlag. A szakirodalom szerint errefele, azaz keleti irányba történő utazás során minden egyes órára egy nap átszokási idő az átlagos. Tehát mintha otthon egy órával tovább maradna fenn az ember, és másnap már nagyjából meg is szokja ezt az órás csúsztatást, vagy ilyesmi. A másik irányba ugyanez 1,5 napot tesz ki. Én azonban ezt nem éreztem, de ebben talán több minden is közrejátszott – lsd. az ideutat. Eleve már itteni idő szerint is hajnalban feküdtem le, de mindkét repülőjáraton aludtam valamennyit. Másnap relatíve könnyen keltem – és bár az utána következő pár napon valamiért mindig felkeltem 7 óra körül, az nem egyenlő a 6 órás időeltolódással. Persze lehet hogy az eltolódás(vagy szimplán a helyszínváltás, idegesség) okozta ezt a kb. 2 órával korábban ébredést, de pár nap után ez is elmúlt. A héten meg már szokás szerint általában 1 után feküdtem le, még akkor is, mikor 7 körül már kelni kellett…