Az első két (vagy inkább 1,5) nap után ismét városnézés valamint egy kis kultúra és kaland következett a 3. napon.

Délelőtt, egy kicsit késői indulás után, a Villa Vizcaya múzeumot néztük meg. Ez egy csodaszép kastély az előző század elejéről, nem messze a várostól, lenn a parton. Érdekessége, hogy teljesen 16. századi stílusú, és már eredetileg is úgy épült, mintha egy 16. században épült villa lenne, s ehhez nagyon sok nyersanyagot és szakembert hozatott James Deering iparmágnás Európából. Az angol wikin van még róla pár infó.

Ezután egy ún. air boat ride-ra mentünk – ezek kis mocsárjáró hajók, nagy propellerrel a hátukon, ez “fújja” őket előre, egész kellemes sebességgel (lsd. wiki). Ez már az Everglades Nemzeti Parkban volt, ami lényegében egy nagy mocsár, nagyon gazdag flórával és faunával – kár, hogy mi ebből nem sokat láttunk, aligátort is csak kettőt. (rövid, béna videó itt)

Ezt követően autós városnézés, kajálás következett, valamint a Cape Florida parkba is be szerettünk volna menni, de az már zárva volt, így Miami fölötti naplemente nézés lett belőle. Aztán ismét Ocean Drive, ezúttal élő koncertet is láttunk.

Negyedik nap visszamentünk Cape Floridára, ha már előző este nem jutottunk be. Ez egy park és strand a Key Bescayne-szigeten, legfőbb látványossága a világítótorony, amit az eredeti tervek szerint építettek újra pár évtizede. Egyébként itt szinte mindig állt világítótorony a hódítás óta, csak néha egy-egy indián törzs vagy egy hurrikán lerombolta (egyébként Florida a világítótornyairól is híres). No meg nem mellesleg az ország egyik legszebb strandjának tartják.

Városnézés és strandnézés után jött az est fénypontja: a Miami Dolphins – New York Jets amerikai focimeccs. Vagy 2 órával a meccs előtt értünk a helyszínre, akkor már régóta tartó barbecue parti volt mindenfele a parkolókban. Aztán valahogy sikerült beslisszannunk egy helyre, ahol szereztünk ingyenkaját és ingyensört, szóval teli hassal mentünk be a stadionba :) A létesítmény meglehetően nagy és ámulatbaejtő, a meccs meg iszonyú jó volt, ahogy azt egy Monday Night footballtól elvárja az ember. Kár, hogy a fényképezőm a meccs legelején lemerült. Talán a mobilos képeket előásom valahonnan, és berakom őket egy galériába.

Utolsó nap hosszas autózás után sikerült megtalálnunk egy egész szép spanyol kálváriát, vagy mit. Ezután hazafele indultunk, de Hollywood Beachen még megálltunk egyet strandolni.

Mint említettem, nagyon sokat ültünk a kocsiban, ennek meg is lett az eredménye: a túra összesen 752 mérföld, vagyis 1210 kilométer volt.

No és a képek:
ezúttal Picasa-ra kerültek, így volt a legegyszerűbb, nem kell a blogggal szórakozni galéria-kreálással. Ugyanakkor valószínűleg hamarosan áttérek Flickr-re, rövid teszt alapján az jobban tetszik. Amúgy itt a link. Vannak ott más képek is.

És ha már fentebb volt egy videó: itt egy másik rövidke a városról és a Miami Beach-i strandról. Szintén kamera-tesztvideó (és még a minőséget is rendesen lerontottam), szóval nem nagy szám.

Október 9-én útnak indultunk négyen magyarok; a cél ezúttal Miami volt. 12-13-a (hétfő kedd) ugyanis tanítási szünet volt, így egy 4-5 napos kirándulásra volt lehetőségünk. Nem akarok oldalakat írni (főleg, mert ezúttal képek is vannak), de azért két részre szedtem a beszámolót…

Sikerült vagy fél órás késéssel elindulnunk (ha nő van a csapatban, megesik…), ami igazából csak azért volt kicsit gáz, mert egy sráccal megbeszélt időpontban kellett találkoznunk Fort Lauderdale-ben, hogy átvegyük tőle a focimeccs-jegyeket  - ezt csak tetézte, hogy Fort Lauderdale-ben csak 3. nekifutásra sikerült odatalálnunk a megbeszélt helyszínre. De összejött, és már úton is voltunk Miami Beachre, ahol a szállásunk volt (már kezdett sötétedni, nem álltunk meg Fort Lauderdale-ben nézelődni).

Ez egy nagyon jó helyen található Hostel-szálló volt, pár toronyház-apartman között, valamint pár perc sétára a parttól. Ezekről a hostelekről azt érdemes tudni, hogy csak államon kívüliek szállhatnak meg ezeken az ó’csó helyeken, így vagy útlevelet vagy másik államból származó ID-t be kell mutatni. Fejenként 54 dollárra jött ki a szállás 4 napra, azt hiszem, ez alulról nyalja a 10 ezer Forintot (plusz volt foglalási díj is, azt hiszem az 10 dollár fölötti összeg). Nem volt rossz hely, kicsit lepukkant és öreg, de ennyi pénzért mit várjon az ember? – mondjuk elég durván gázszag volt 0-24, de ezt már előre tudtuk, az online véleményekben szinte mindenki megemlítette.

Este megejtettünk még egy gyors fürdőzést és bámészkodást a sötét parton (ahol szomorúan konstatáltam, hogy igen, az a tripod jól jönne a fényképezőhöz, kézből éjszakai látképet szinte esélytelen csinálni), aztán célba vettük az Ocean Drive-ot, a világ egyik leghíresebb “szórakozó-utcáját”. Nos, itt tényleg van élet, szöges ellentétben Melbourne-nel: hosszú sorok a klubok előtt, éjfélkor vacsorázó emberek az útszéli asztaloknál, hajnali kettőkor még hatalmas tömeg az utcán, és persze mindenhonnan szűrődnek a fények és a zene. Mondjuk az árak se kutyák; volt, ahol 9 dollárt (+borravaló) fizettem egy 2,5 decis Stelláért (mondjuk egy másik, latino helyen meg 11 dolcsiért kaptam egy eszméletlen jó Mojitot). De ami leginkább katalizálta az álleesést: a vagyon/gazdagság, ami ezen a környéken van. Mindenhol csillogás villogás, sportkocsi sportkocsi hátán (de tényleg, még egy csöves fejű raszta niggát is láttam út szélén állva hölgyeket a Porshéjébe invitálni), az óraüzletben több tízezer dolláros órák, stb. Itt a parkolófiú kezébe is simán belecsúszik a 20 dolláros, csak mert átállt a szomszéd utcába (a kocsikat elviszik a hotelek/éttermel/szórakozóhelyek elől, lévén ott csak kis hely van).

A második nap városnézéssel telt, ennek megfelelően vagy felét kocsiban töltöttük. Toronyházak, parkok, öblök, spanyol negyed, mindez éjszaka ismét – erről inkább a képeket érdemes nézegetni, mint pofázni. Sajnos Miamiban nincs toronyház, amire fel lehetne menni, úgyhogy csak alulról csodáltuk őket.
Mókás kapcsolódó sztori: a spanyol negyedben mászkáltunk vacsora után valami szórakozóhelyet keresvén, találtunk is egy tökös latino helynek kinéző kis telefirkált falú épületet. Az mondjuk gyanús volt, hogy erősen motozták a befele menőket, akik elég durva gorilla-alkatok voltak, és én személy szerint nem mertem a szemükbe nézni :) Épp tanakodtunk, hogy biztosan be akarunk-e menni, mikor kinézett egy fazon az ajtón, és csak ennyit mondott: “I don’t recommend it!” (Nem ajánlom). :)

(holnap posztolom a második részt és a kép linkeket)

Nemrég kirándultunk egyet Miamiban – ahogy a Disney Worldnél, ezúttal is írnék először magáról a városról, aztán majd a beszámoló (amit lehet, hogy szétdarabolok…).

Miami Dél-Florida nyugati partján helyezkedik el, a legdélebbi amerikai nagyváros. Természetesen megyeszékhely, Florida legnépesebb megyéjének (kb. 2,4 millió lakos), Miami-Dade Megyének a központja, illetve nagyrészt le is fedi azt. Maga a City amúgy nem túl nagy, mindössze 360 ezren laknak itt, de az egész Miami közigazgatási egység (Metro, tehát a külső kerületek, hozzánőtt városrészek, és úgy általában az egész vonzáskörzet) 5,4 millió lakost tesz ki (összehasonlításképp: Budapestnél ez a két szám 2,5 ill. 3,3 millió fő). Ha már Metró: metró nincs a városban, csak magasvasút és buszok, ugyanis meglehetősen magas a talajvíz szintje (5-6 m).

A belvárosban található Florida 10 legmagasabb épületéből az első 8 – a legmagasabb a Four Seasons Hotel & Tower, ami az USA 11. legmagasabb épülete. Néha beválogatják a “leggazdagabb városok” “legtisztább városok” és hasonló toplistákra – tényleg meglepően nagy a zöld területek aránya, ha a levegő fele ilyen jó lenne az otthoni városokban, már az csoda lenne. És tényleg eszement gazdag, itt a szétszívott fejű raszta niggák is legalább egy Corvette-el járnak. Maga a belváros nagyrészt egy üzleti negyed, a toronyházak vagy üzleti épületek (leginkább pénzintézetek, biztosítók) esetleg apartmanok, de azok is inkább a parton vannak, nem a belvárosban. 28 körzetre, Neighborhood-ra van osztva a város, ezek között van pl. Little Havana, Little Haiti, Latin Quarter és hasonló kb. 100%ban spanyolok lakta területek. Egyébként a városban midössze 11,85% (!!) a fehérek aránya 65,8% hispán/latino (persze gyakorlatilag ők is nagyrészt fehérek, de latino származásúak), és 22,3% fekete, főleg karibiak. A polgármester is latino viszont az indiánokat gyakorlatilag kiirtották, elkergették innen, pedig régen itt voltak honosak a seminole és tekesta indiánok. Egyébként egy nő alapította a várost (Julia Tuttle), ezzel is egyedüli az amerikai nagyvárosok között..

Kulturálisan viszont nem egy mennyország Miami, de azért van pár múzeum, színház, stb. a városban – inkább az éjszakai életre épít mintsem a kultúrára. Ellenben jópár film és sorozat színhelye a város, valamint tucatnyi filmsztár és énekes otthona (vagy inkább téli rezidenciája) Miami.

A bűnözés ma már relatív alacsony – legalábbis ahhoz képest, hogy 30 éve mekkora maffiózó központ volt a város (Kolumbiából, Kubából erre jött a drog), de azért van nem egy lerobbant terület, ahol nem szívesen szállna ki a kocsiból az ember.

A klíma még az itteninél is melegebb (trópusi konkrétan). Az ottlétünkkor (október eleje) még jóval sötétedés után is 30-34 fok volt az épületek között, de az év során éjszakánként nem süllyed nagyon 15 fok alá a higanyszál, napközben meg a legkeményebb télen is 20-25 fok van – cserébe az USA legesősebb városa. A terület maga tök sík, 1-2 méteres “dombok” fordulnak találhatók Miamiban maximum. S mivel az Everglades nemzeti park a szomszédban van, gyakran előfordulnak erre autópályán mászkáló alligátorok.

Mi Miami Beachen szálltunk meg – ami nem Miami, hanem egy különálló, közel 90 ezres város. Persze teljesen egybe van épülve a Cityvel. A híres strandok (South Beach) és az Miami éjszakai élet (Ocean Drive) itt találhatók, s leginkább a Miami Vice c. sorozatnak köszönhető a környék hírneve.

És egy fun fact a végére: egyik testvérvárosa: SZEGED.

Zászlaja:

(nem, ez nem az indiai zászló, de tényleg _nagyon_ hasonlít)