Nemrég a világsajtó a Floridai téllel volt tele, ugyanis január első fele tényleg klasszikus értelemben vett tél volt: itt is fűteni kellett (a villanyhálózat meg is sínylette pár helyen),  napközben is meglehetősen hideg volt, és több helyen is havat illetve jeget láttak közép- és dél-Floridában. Én is találkoztam apró hó (jég?) eséssel, valamint New Orleansben is beszéltem emberekkel, akik pár órával korábban hóhullást láttak. Jól jött a kabát itt is, nem csak Chicagoban és New Yorkban :)

Persze ez nem “normális” tél itt, ez kb. emberemlékezet óta a leghidegebb volt. Ugyanakkor a tél egész változatos tud lenni errefele,  néha nagy különbségek vannak a nappali és éjszakai hőmérséklet között, éjszaka többször is előfordul 10 fok alatti hőmérséklet (ma pl. kb. 6 fok várható éjszakára). Nappal azonban még a hidegebb napokon is 15 fok felett van, melegebb napokon inkább 20-25 fok, főleg most, február közepe felé közeledve. Persze ezen ront a “wind chill”, a szél egész hideg tud lenni – egy épület mellett a napon kellemes meleg tud lenni, de kevésbé szélvédett helyen 5-10 fokkal hűvösebbnek érzi az ember a klímát.

Valamint egész sok eső van, azok is tudnak egész változatosak lenni, néha jön egy igazán masszív trópusi eső, máskor meg egész nap csak csepereg néha.  Ennek megfelelően a páratartalom is csakúgy ingadozik, mint ősszel, bár most alapvetően alacsonyabb.

Szóval nem hiába “telel” itt sok gazdag ember (persze sokuk a forró nyarat kerüli, az északon is jó), esős, hűvösebb napokon egy enyhe magyar őszre, melegebb napokon meg egy szép tavaszra emlékeztet a floridai tél.

A floridai tél is a post from: Irány Florida!

Első nap kapásból elhagytuk Floridát, nem keveset, 367 mérföldet, azaz 590 km-t vezettem. Igaz, közben megálltunk St. Augustine-ben, ami Florida egyik leghangulatosabb kisvárosa, az állam legrégebbi épületeivel, és egy nagyon jó állapotban lévő várral. Jacksonville-i kitérőre is gondoltam, de sokkal több időt töltöttünk St. Augustine-ben, mint terveztem, szóval az kimaradt. Még Brunswick-ben álltunk meg Savannah előtt, parknézést terveztem, de kicsit el voltam tájolva, még előtte le kellett volna fordulni, itt sok érdekeset ott nem láttunk.
Képek nem készültek az első nap, le volt merülve az akksim (igen, ilyen jól készültem :).

Második-harmadik nap Savannah-ban járkáltunk, illetve útra keltünk Beaufort felé, azaz átléptük a Georgia – South Carolina államhatárt. Savannah egy gyönyörű kisváros a Savannah-folyó partján, aktív “vízi élettel”, hangulatos parti sétálóutcával (itt van pl. a híres mogyoró-dió bolt), nosztalgia villamossal (amit mi nem láttunk, csak a síneket, de állítólag üzemel). St. Augustine-hez hasonlóan régi város, itt-ott már majdnem európai stílusú, sok-sok templommal és parkkal. Kimondottan élvezetes volt nem-Floridai vegetációt látni, nekem már személy szerint eléggé elegem volt a pálmafákból, itt igazi erdőket és bozótokat láthattunk. No meg egy vasúttörténeti múzeumot, ami egész drága volt, cserébe majdnem érdekes, csak semmiféle infókkal nem szolgált, hogy mit is lát az ember (más múzeumra nem volt idő, sorozatos megkésések és várakozások miatt). Beaufort felé még megálltunk Hilton Head Islanden, ami már Dél-Karolina. Ez egy nagy turistaparadicsom, főleg a sziget déli csücske, ami kb. 100% üdülőhely, még belépőt is szednek, ha nem szállóvendég vagy. Volt itt világítótorony, kikötő, óceán, madarak, szóval minden, ami egy déli sziget kelléke.
Képek a második napról és a harmadikról.

Beaufortban egy professzorunknál szálltunk meg, egy nyaralója/kiadó háza van a  Beaufort-folyó partján. Délelőtt körbejártuk Beaufortot, ami sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint számítottuk, 2-3 napot is el lehetne ott tölteni nézelődéssel, sétálással, hajókázással. Egy nagyszerű és szemrevaló idegenvezető vezetett körbe minket a városon, kaptunk egy szakajtó történelmet és anekdotát. Még Tom Hanks által kedvelt édességboltban is vásároltunk és a Forrest Gump kórusának “székhelyét” is láttuk. Este már az innen 120 kilométerre lévő Charlestonban sétálgattunk.
A negyedik nap képei itt vannak.

North Charlestonban szálltunk meg, ami igazából már külön közigazgatási egység, de kb. egy északi városrésznek felel meg, két éjszakát töltöttünk itt. A város szintén nagyon jó, ezúttal a belvárosban (éjszakai) élet is volt, amiben a többiek nem akartak elmerülni, úgyhogy ez kimaradt. A karácsonyi világítás nagyon szép volt, még a hideg ellenére is; körbesétáltuk az egész belvárost.
Másnap reggel, megunva a többiekre való állandó várakozást és a kihagyott programokat, kicsit korábban keltem, és kimentem Sullivan’s Island-re. Elsődleges célom a napfelkelte volt, ami így a nyílt óceán partján bámulatos volt, a kellemes, friss reggeli levegőben. Aztán még végigjártam az egész szigetet, nagyon hangulatos kis városka (közigazgatásilag ez is elkülönül, de ugyanúgy a Charlestoni-régió tagja, igazából ez bonyolult, majd talán erről is írok egyszer :). Van nekik is egy váruk, ami még az első világháború alatt is aktív volt (zárva volt reggel), és egyéb szép parkjaik, templomaik és partjaik.
Napközben aztán meglestük a Citadel nevű helyet, és a piacot. Előbbi igazából egy bazinagy katonai iskola. Itt végre találkoztam egy életnagyságú Apache helikopterrel :) Utóbbi meg egy klasszikus piac, ami Amerikában eléggé ritka – még a forró csokijuk is nagyszerű volt. Délután kihajóztunk a Fort Sumter nevű erődhöz, ami a fentiek után már csak egy plusz egyedik vár volt, egy egész jó múzeummal. A hajókázós része viszont egész jó volt, a városi lovaskocsis túra azonban kimaradt. Közben kiderült, hogy a USS Yorktown anyahajó látogatható, ahova átrohantunk, de valamiért mégis zárva volt a hivatalos zárás előtt 1+ órával. Szóval láttunk egy kikötőt és egy bazi nagy anyahajót távolról (New Yorkban azért pótoltam).
Az ötödik nap képei.

A hatodik nap elkanyarodtunk a parttól, északnyugat felé, fel a hegyekbe. Erről majd egy következő bejegyzésben.

Téli körút – 1. rész: A keleti part is a post from: Irány Florida!

Szóval az útvonal a kövekező volt: St. Augustine, Brunswick, Savannah (2 éjszaka), Hilton Head Island, Beaufort (1 éjszaka), Charleston (2 éjszaka), Columbia, Asheville (1 éjszaka), Fontana-gát, Atlanta (4 éjszaka). Aztán itt én repülőre ültem (a többiek mentek tovább Nashville és Memphis irányába), ami nagyon is jó döntésnek bizonyult. Chicago érintésével hazarepültem, aztán egy hét karácsonyozás után már New Yorkban voltam (4 éjszaka), majd New Orleansszel zártam (3 éjszaka). Mindez december 13-ától január 6-áig tartott. Igazából 1-1 nap New Yorkban és New Orleansben nagyon jól jött volna, de remélhetőleg előbbibe még el tudok látogatni hazautazásom előtt.

Élménybeszámolók majd valószínűleg lesznek, plusz linkek több száz/ezer képre – amúgy ezen időszak alatt 87 tweetem született, ha jól látom, azok között is van pár érdekes poszt.

Térképen amúgy valahogy így néz ki az autós útvonal:

Pontos távot most nem tudnék mondani, annyi biztos, hogy már Asheville-ben átléptük az 1000. mérföldet. Onnan az atlantai szállásunk 330+ mérföldre volt, plusz ha hozzáveszem, hogy Atlantában is elég sokat közlekedtünk, tippre az 1500at átléptük, amíg én is a “fedélzeten” voltam, az pedig 2400+ km. Mellesleg a légitársaságok adatai szerint repülővel 12216 mérföldet utaztam, ami kb. 19660 km.

A nagy út is a post from: Irány Florida!

Bill azonban nem nagyon ért el szárazföldig, az Antillákat érintette (azt hiszem itt halálos áldozat is volt), aztán szépen elhaladt a kontinens mellett, talán valahol Kanadában, Új-Skóciában ért szárazföldet, erősen meggyengülve.

Azonban most megérkezett Ida. Már közel 100 halálos áldozatot követelt, valahol El Salvadorban és környékén (nem a vihar maga, hanem az áradások), és a Mexikói partokon is pusztított. Szépen kanyarodik a Mexikói-öbölben, de azért ennek megfelelően szépen gyengül is. Ettől függetlenül valószínűleg minket is elér, de már csak egy sima vihar formájában. Ha jól látom a lenti képen, neccesen elkerüli New Orleanst, a szárazföldi levegő meg kicsit visszakanyarítja és szétterül Florida és Georgia fölött, aztán majdnem a Bahamákig kanyarog vissza.
Azért remélem, hogy nem 60-80 kilométer per órás szél- és esővihart formájában érkezik meg fölénk…

Ez az előrejelzés jópár órája készült, azóta azt hiszem, még visszább minősítették

A hurrikán szezonról amúgy a wikin lehet bővebben olvasni.

Hurricane Ida is a post from: Irány Florida!

Miami Dél-Florida nyugati partján helyezkedik el, a legdélebbi amerikai nagyváros. Természetesen megyeszékhely, Florida legnépesebb megyéjének (kb. 2,4 millió lakos), Miami-Dade Megyének a központja, illetve nagyrészt le is fedi azt. Maga a City amúgy nem túl nagy, mindössze 360 ezren laknak itt, de az egész Miami közigazgatási egység (Metro, tehát a külső kerületek, hozzánőtt városrészek, és úgy általában az egész vonzáskörzet) 5,4 millió lakost tesz ki (összehasonlításképp: Budapestnél ez a két szám 2,5 ill. 3,3 millió fő). Ha már Metró: metró nincs a városban, csak magasvasút és buszok, ugyanis meglehetősen magas a talajvíz szintje (5-6 m).

A belvárosban található Florida 10 legmagasabb épületéből az első 8 – a legmagasabb a Four Seasons Hotel & Tower, ami az USA 11. legmagasabb épülete. Néha beválogatják a “leggazdagabb városok” “legtisztább városok” és hasonló toplistákra – tényleg meglepően nagy a zöld területek aránya, ha a levegő fele ilyen jó lenne az otthoni városokban, már az csoda lenne. És tényleg eszement gazdag, itt a szétszívott fejű raszta niggák is legalább egy Corvette-el járnak. Maga a belváros nagyrészt egy üzleti negyed, a toronyházak vagy üzleti épületek (leginkább pénzintézetek, biztosítók) esetleg apartmanok, de azok is inkább a parton vannak, nem a belvárosban. 28 körzetre, Neighborhood-ra van osztva a város, ezek között van pl. Little Havana, Little Haiti, Latin Quarter és hasonló kb. 100%ban spanyolok lakta területek. Egyébként a városban midössze 11,85% (!!) a fehérek aránya 65,8% hispán/latino (persze gyakorlatilag ők is nagyrészt fehérek, de latino származásúak), és 22,3% fekete, főleg karibiak. A polgármester is latino viszont az indiánokat gyakorlatilag kiirtották, elkergették innen, pedig régen itt voltak honosak a seminole és tekesta indiánok. Egyébként egy nő alapította a várost (Julia Tuttle), ezzel is egyedüli az amerikai nagyvárosok között..

Kulturálisan viszont nem egy mennyország Miami, de azért van pár múzeum, színház, stb. a városban – inkább az éjszakai életre épít mintsem a kultúrára. Ellenben jópár film és sorozat színhelye a város, valamint tucatnyi filmsztár és énekes otthona (vagy inkább téli rezidenciája) Miami.

A bűnözés ma már relatív alacsony – legalábbis ahhoz képest, hogy 30 éve mekkora maffiózó központ volt a város (Kolumbiából, Kubából erre jött a drog), de azért van nem egy lerobbant terület, ahol nem szívesen szállna ki a kocsiból az ember.

A klíma még az itteninél is melegebb (trópusi konkrétan). Az ottlétünkkor (október eleje) még jóval sötétedés után is 30-34 fok volt az épületek között, de az év során éjszakánként nem süllyed nagyon 15 fok alá a higanyszál, napközben meg a legkeményebb télen is 20-25 fok van – cserébe az USA legesősebb városa. A terület maga tök sík, 1-2 méteres “dombok” fordulnak találhatók Miamiban maximum. S mivel az Everglades nemzeti park a szomszédban van, gyakran előfordulnak erre autópályán mászkáló alligátorok.

Mi Miami Beachen szálltunk meg – ami nem Miami, hanem egy különálló, közel 90 ezres város. Persze teljesen egybe van épülve a Cityvel. A híres strandok (South Beach) és az Miami éjszakai élet (Ocean Drive) itt találhatók, s leginkább a Miami Vice c. sorozatnak köszönhető a környék hírneve.

És egy fun fact a végére: egyik testvérvárosa: SZEGED.

Zászlaja:

(nem, ez nem az indiai zászló, de tényleg _nagyon_ hasonlít)

Miami, FL is a post from: Irány Florida!

Egy kis topográfia: hivatalosan Orlandoban található a Disney World, gyakorlatilag attól délkeletre jópár kilométerre. Gugli mapon itt van. A mérete valamivel nagyobb, mint egy átlagos magyar kisvárosé (itt most egy 30-40 ezres városra gondoltam). Egybként nem ez az első Disney park (az Californiában van), de messze a legnagyobb és leglátogatottabb, még maga Disney mester álmodta meg az ’50-es évek végén (azt hiszem, hogy 4 hasonló van a világon). És természetesen nem csak az amúgy húzós árú belépőkből tartja fenn magát, van itt jópár tucat szálloda és annál még jóval több vásárlásra és/vagy étkezésre alkalmas helyszín.

Valójában már nem egy park, hanem 6 teljesen elkülönülő részre bomlik (az autópályáról kb. kettesével vannak a lehajtók ezekhez). Ezek:

• Magic Kingdom: a klasszikus Disneyland, elsősorban gyerekeknek. Mikey egérrel fotózkodás, mókás attrakciók, színes díszletek, parádék.
• Epcot: kulturális és technológiai érdekességek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kicsit inkább kalandpark jellegű néhol, máshol meg kimondottan érdekes (ebben voltunk).
• Animal Kingdom: mint a neve is mutatja, ez lényegében egy bazi nagy állatkert. Az állatsimogatás mellett azért itt is vannak hajózgatások, vonatozgatások.
• Hollywood Studios – kicsit a Universal Studiosra hajaz. Pár hullámvasút, filmes témák, és egy csomó előadás; kaszkadőr showtól lézerkard-vívás leckéig mindenféle látványos mulatság.
• Typhoon Lagoon és Blizzard Beach: ez a kettő inkább vizes park. Csúszdák, vízesések, medencék, stb.

Értelemszerűen egy jeggyel csak az egyikbe lehet bemenni, persze nem is lenne idő többre, sőt. Szóval aki végig akarja járni az egészet, annak mondjuk egy heti bérletet érdemes venni, ami valami 300 dollárba kerül emlékeim szerint.

De érdemes a részletekért a hivatalos oldalt lecsekkolni, valamint a wikipedián is bazi sok infó van.

Disney World Resort is a post from: Irány Florida!

A parknak ezt a felét jártuk végig először (itt töltöttünk több időt). A filmekhez annyi köze van, hogy minden egyes részének valamilyen (rajz)film vagy -sorozat adta a keretet. Ez valójában csak díszlet, hisz ez egy kalandpark, nem egy stúdió. Volt itt Hulk, Jurassic Park, számomra ismeretlen rajzfilm, Simpson család, Popeye, meg ezernyi más képregényhős.

Ugyan vannak kisebbeknek szóló játékok is, ez a rész a “thrill”-re, azaz a végeszakadatlan izgalomra van kihegyezve. Már ha egyszer sorra kerül az ember, ugyanis nem ritkák egyes attrakcióknál az egy óra feletti várakozási idők sem (lehet expressz jegyet venni, ami drágább, viszont soron kívül mehet az ember).

A kezdeti nézelődés után az egyik első kipróbált attrakció a Hulk hullámvasút volt. Nos, én már előre láttam, hogy nem lesz egy egyszerű menet (a gyalogosok és a híd között kanyarogva száguldoznak a kocsik, kívülről is látszott, hogy nem egy gyermekvasút). Hát kemény is volt, egyes információk szerint eléri a 100 km/h-t, valamint egy helyen 0 gravitációs pont is van. Magyarul ez annyit jelent, hogy száguld, mint az állat, vannak benn nyaktekerő kanyarok és még az ember gyomrát is megforgatja kicsit. Ütős volt, az biztos – videón itt megtekinthető (természetesen nem saját felvétel).

Ezután egy kis vizes mókázásra adtuk a fejünket, két hajó-utat próbáltunk ki, az apropója mindegyiknek ugyanaz volt: egy kis hajókázás és muzsika után egy szép meredek lejtőn belezuhansz a tóba és nagy valószínűséggel vizes leszel. A rajzfilmes nem volt túl kemény (igaz totál eláztunk az első sorban), a Jurassic Parkos viszont kimondottan “a jó édes anyád” hangulatú volt: a hajó egy kanyarban befordul (pár filmes díszlet után), majd mintha egy fal felé haladnál, egyszer csak észreveszed, hogy ‘sszameg egy szakadék jön felém. Mint a filmekben, csak nem farönkön ülsz, és nem tudsz visszafele kapálózni, mert be vagy kötve. Aztán jöhet a zuhanás meg a sikítás.

Ezután még egy katapultra is felültünk, szintén mókás volt. Ilyen egyébként a Pesti vidámparkban is van, ha jól tudom. Egy torony körüli platformra ülnek fel a bátor jelentkezők, majd a torony tetejére kifeszített gumival jól kikatapultálják őket. Aztán a negatív gyorsulás után egy kis szabadesés és leereszkedés.

Nagyjából a park ezen részének zárásaként még egy hullámvasutat útbaejtettünk: a Dueling Dragonst. Erről annyit kell tudni, hogy felfüggesztett (tehát nem kocsiban ül az ember), valamint dupla, azaz két “kocsi” kering két különböző, de egymást keresztező pályán szimultán – és mint ilyen, ez az egyetlen a világon. A két pálya (Tűz Sárkány és Jég Sárkány) nem azonos, mi a gyorsabbikon ültünk, de ezen pl. nincs 0 gravitációs pont. Nos, finoman szólva összeszartam magam, mikor megláttam, hogy ez hogy is néz ki: a felfüggesztés miatt eszement csavarokat képes megcsinálni, a lábaid meg összevissza kalimpálnak, égnekálnak, stb. De valójában a Hulknál is jobb volt, kevésbé tépi le az ember nyakát, a fordulók élvezetesek, és mikor a két “kocsi” egymás mellett halad el, megáll az ember ereiben a vér (az emberek lába úgy 30 centire van egymástól). Erről is van videó.

1-2 helyszínt kihagytunk, sajna mindenhol sok volt a várakozási idő, még az eső ellenére is. Egyébként háttérinfónak még annyit, hogy sosem ültem még hullámvasúton, most kettő elég durván is sikerült. Előtte kicsit para, de élvezetes nagyon, remélem párat sikerül még kipróbálni a környéken.

Universal is kipipálva, de azért van még jópár hasonló park a környéken :)

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

Orlando – Universal Studios Adventure Park is a post from: Irány Florida!

A park két részből áll, az egyik Adventure (kaland-) Park, a másik a súdiós, filmes részleg. Ezúttal a másodikról írok, a kalandozós részekről majd egy külön bejegyzésben. Ezt a részt látogattuk másodjára, kajálás  után. Főleg a filmekre van kihegyezve, de azért nem úgy, mint egy-egy hollywoodi vagy san franciscoi stúdió (amiket de megnéznék…). Mivel nagy hányadban a gyerekeket célozza meg, a Múmiás részen pl. nem lehet lövöldözés és hullaszag, helyette van egy hullámvasút, és ilyesmik.

Helyszínek, amiket végigjártunk:

• Cápa. Horror itt sem volt, helyette hajókáztunk egyet, miközben megtámadott minket a cápa. A hajóskapitány(néni) lövöldözött rá gránátvetővel, “felrobbant” pár tartály és még le is fröcskölt minket a cápa. Végülis mókás volt.
• New York utcái. Ez mindössze egy egyszerűsített, nyílt díszlet, kicsit pár évtizeddel ezelőtti hangulatban. Sárga taxi, iskolabusz, Guggenheim-múzeum, villanyoszlopok, parkolóórák, hajszalonok stb.
• Fast & Furious autók. A legújabb filmből pár autó állt a díszlet-utcákon. Mivel a film borzalmas volt, a kocsikat sem tudtam tiszta szívből élvezni.
• Horror Makeup Show. Ez nagyon jó volt, egy standup comedy és egy horror kellék és maszkírozószertár bemutató keverékét adta elő két műsorvezető a közönség bevonásával. Jókat nevettünk, és még kis művér is folyt.
• Twister. Emlékeztek arra a (nem nagyon) régi, Helen Huntos hurrikános filmre? Na, annak egy jelenetébe élhettük bele magunkat. Jött a hurrikán (kivetítőn), fújt a szél és fröcsögött az eső. Aztán mikor bedurvult, táblák, tehenek röpködtek el előlünk és előttünk, és még a tető is majdnem a fejünkre szakadt. Ez is mókás volt, de azért halálra nem rémültem :).
• Na meg persze mindezután a bolt, ami elmaradhatatlan kelléke az ilyen helyeknek. Végülis nem vettem semmit, de a MiB-es villantós memóriatörlő ketyere nagyon csábító volt 19 dollárért…

Pár helyszínt kihagytunk (Múmia, Simpson család pl.), de nem volt hiányérzetem. Legalább előtte megkajáltunk a Hard Rock caféban, ami egy nagyon hangulatos hely a két park között, Madonna fellépőruhával, Hendrix gitárral és még sok tucatnyi hasonló ereklyével a falakon. No meg a NASCAR Grille-be is benéztünk, ahol testközelből meg lehetett tekinteni 2 NASCAR versenygépet – a kivetítőkön meg természetesen foci ment, az egyetemi bajnokságban vert valakit laposra a Florida Gators, szóval nagy volt a vigasság.

A másik park viszont eléggé észbontó volt, majd erről is hamarosan. Addi itt van pár kép (majd frissítem holnap a bejegyzést nem általam készített képekkel megtörtént, tovább mögött):

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

Orlando – Universal Studios Theme Park is a post from: Irány Florida!

Volt ismerős, aki korábban mesélte, hogy testvére csak pár hónapot dolgozott az USÁban, de a másodikban már saját kocsival járt, valamint egyéb fórumokon is olvastam, hogy kocsi nélkül nem élet az élet a nagy víz ezen oldalán. Én gyorsan vettem is egy bringát, hisz a legközelebbi mozi 3 km, a nagy bolt (szupercenter) 6 km, a tengerpart (tehát az Indian-folyó túloldala) 8 km.

De mint kiderült; egy kocsi azért mégiscsak kéne. Ebben a városban ugyanis nem sok minden van, az is csak messze. És azért mégis jobb lenne néha Orlandoba, Tampába St. Pete-be, esetleg Miamiba elmászkálni – ha már itt vagyunk. Kocsibérlés is működik, itt pl. azt is lehet probléma nélkül, hogy más városban adod le a bérelt autót, de azért az hosszú távon mégiscsak költségesebb – no meg minden nagyobb bevásárlásnál csak nem kölcsönöz az ember egy kocsit.

Szóval autót nézegetünk. Hirdetések tucatjait, százait, de lassan már a kipróbált autókból is lesz egy tucat. Néztünk már Toyotát, ami nem bírt egyenesen menni az úton, zörgött és nyikorgott. Toyotát, ami egész jó volt, csak a festék kezdett lejönni róla. Volkswagent, amiben nem volt 5. sebesség (manuálváltó, nesze neked Amerika!), Dodge-ot, amit egy zálogház hajtott be egy ügyfélen, és egészen New Jerseyből hozták ide, plusz még pár egyebet. Aztán néztünk egy Nissant is, ami 10 éves se volt, jól nézett ki pár hibát leszámítva, és olcsó is volt. Már majdnem le is zsíroztuk az üzeletet, de a fazon aznap eladta…

Szóval most megy elölről, de megint van pár jelölt.

Érdekes, hogy innen nem igen pusztultak ki az öreg kocsi, mint otthonról. Itt 30+ éves, rozzant Ford pickupokkal meg GMC SUV-kkel vánszorognak az úton. Zabálják a benzinkt (mondjuk az újak is), festék nem sok van rajtuk, de mennek. Ugyanis itt se zöld kártya, se műszaki (!!!!), szóval mennek vele, amíg bírja. Többségében azért munkás-járgányok (ergó otthon van jobb is) meg nigga-vagonok ezek. Meg persze az iszinyú meleg és a párás, sós levegő se tesz jót a gépeknek. 10 évesen már erősen vedlenek, de láttunk egy gyakorlatilag napon szétégett műszerfalat is egy kereskedésben.

Viszont olcsóbbak, mint otthon. Olcsóbb a regadó is, a benzin meg aztán főleg. De ezek az emberek _tényleg_ meghalnának a kocsijuk nélkül…

Kocsivásárlás is a post from: Irány Florida!

A vizsga az érdekes volt. érdekes annyiban, hogy ‘hót egyszerű. Mondjuk az első “KRESZ” teszten sikerült megbuknom, de második nekifutásra majdnem hibátlan lett – elsőre betippeltem pár dolgot, amit nem tudtam, és egyik se jött be (hány lábig kell elvilágíani a reflektornak, hány font felett kell a pótkocsinat automatikus fékekkel rendelkezni, hány nap közmunkára ítélhetnek ittas vezetésért, és hasonló fontos információknak sikerült mellétalánom). Amúgy ott helyben azonnal lehetett ismételni, elsőre ingyé’ volt, másodikra 10 dolcsi. Az “írásbeli” (érintőképernyőt kellett nyomogatni) második része táblák, jelzések és hasonlók voltak a tesztben. Volt pl. kérdés, hogy mit jelent az alábbi tábla?, és ott volt egy kép két, egymást keresztező szóval “Railroads Crossing” – a megfejtés meglepő módon a “Railroads Crossing” nevű opció volt…

Utána meg jött egy a miénknél egyszerűbb rutinvizsga. Tolatás, parkolás STOP táblánál megállás. Pár apróságba belekötöttek, de meglett simán és gyorsan ez is. Lehet amúgy, hogy csak ideges volt a vizsgáztató, ugyanis már elsőre is ki volt akadva, hogy milyen mocskos a kocsi, mivel csak egy kutyakocsikáztatásra használt furgont tudtunk szerezni – a kocsit ugyanis a páciensnek kell vinni a vizsgára…

Szóval megvan az amcsi jogsi, ami itt ugye személyi igazolvány is, szóval az útlevél és vízum is mehet a polc mélyére. Most már csak egy kocsi kell, de az egy másik történet.

Megj.:
A floridai KRESZ könyv inkább csak egy füzetecske, ingyen megtekinthető itt. Ugyan sokkal egysíkúbb, mint az otthoni, mégis sok szempontból értelmesebb. Nem kell idióta, semmirekellő definíciókat beseggelni, vagy pl. olyan haszontalan adatokat, hogy mennyit kell villanni az indexlámpának – az úgyis az autógyár dolga…

Jogosítvány is a post from: Irány Florida!

A repülőút valahogy így nézett ki térkép-ügyileg. Bár a New York-Orlando járaton aludtam és amúgy is töksötét volt, az inkább csak tipp. A New Yorki járaton viszont egykétszer bevillantották a GPS-képet, valami ilyesmi útvonalon mentünk. Orlandoból busszal jöttnk tovább – lett volna járat ide, Melbourne-be is, de drágább volt (egyébként 2 vagy 3 városból jönnek ide csak repülők, az is mind Delta Airlines. A repülőtér inkább privát gépek által használatos, valamint az űrsikló vészleszálló-reptere).

Nézzük akkor az államot. Nagyjából minden infót ráírtam a képre. Florida nem egy nagy állam, ha jól emlékszem, 22., ha a területet nézzük, s amúgy 1,8-szor akkora, mint Magyarország kb. Az egyik legdélebbi állam, és itt van a legtöbb tengerpart, hiszen egy félsziget.

Ha kicsit ráközelítünk az államra, akkor megye szintre kerülünk, csakúgy, mint otthon. Ezen belül van més kisebb közigazgatási egység is, otthon talán járásnak hívnák, bár annál talán nagyobbak. Ebből is két féle van (ha jól tudom, ilyesmiknek még nem nagyon jártam utol), a miénk Metropolitan Statistical Area, azaz inkább statisztikai, mint városi/közigazgadási/lakossági felosztás. A nagyvárosokat és környéküket Metropolitan Area-nak, azaz nagyvárosi/metropolisz terrületnek hívják. Így jönnek ki ugye a sok (tíz)milliós számok, olyan, mintha otthon Budapesthez is hozzácsapunk pár környező települést, és akkor már 2,5 milliós város. Igazi nagyváros nem nagyon van a közelben, Miami úgy 3 órás autóútra van.

Ha már magát a várost, Melbourne-t nézzük, annak a déli részén vagyunk. Ez igazából egy kisváros, nem sok látnivalóval és “élettel”, otthon talán épp beférne a top10-be lakosság alapján. Persze területre sokkal-sokkal nagyobb, viszont sokkal unalmasabb is – erről később majd még részletesebben. Mellesleg Melbourne Beach egy másik város (otthon inkább falu lenne, itt “town”), itt divat a “strand-részleget” külön közigazgatási egységként venni, ezek kinn vannak a szigetvonulaton, az Indian-folyón túl. Délen meg összeér a város Palm Bay-jel, ami Melbourne-nél valamivel nagyobb, a két város így együtt úgy 175 ezer lakosú.

Végül ha kicsit közelebb megyünk (ezúttal már műholdkép), akkor a lakásunk is látszik, szinte közvetlenül a suli mellett van. A Campus elég nagy (holott diák nincs túl sok), és itt a kollégiumok is máshogy működnek kicsit (egy részük inkább apartman-jellegű). Itt folyik egy kis (büdös) patak a házunk mellett, és kerülnünk se kell, hátul el lehet menni a füves területen a patak mellett – igaz most kicsit elburjánzott ott a növényzet, szóval most csak nehézkesen.

Itt vagyok is a post from: Irány Florida!

Kezdjük például a gyíkokkal. Mindenfelé tucatjával futkosnak, még a ház falán is, oldalvást. Nagyon gyors kis jószágok, többségében napoznak (pl. a cipőmön ücsörögve), de ha ember közelít hozzájuk egy pillanat alatt már máshol is vannak.

Aztán ott vannak a kedvenceim, a mókusok. Belőlük is sok van, fel-le rohangásznak az egyetemi pálmafákon. De egyébként már nem egyszer láttam házak között, vagy épp az úttesten keresztül futkosni is őket. Nem a nagyobb, barnás-vöröses színű, mint ami otthon van, hanem kicsi, szürke fajta. A minap kb 1,5 méterre falatozott egy tőlem, de általában messziről elkerülik az embert, szintén nagyon gyorsak.

A Kennedy Space Centernél pedig egy tatuval találkoztunk. Nyugisan turkálta az egyik parkoló melletti füves részen a talajt. Azt nem tudom, hogy mekkora egy standart tatu, ez egész pici volt, megeshet, hogy csak egy bohó fiatal volt, ki betévedt az emberek közé.

Cocoa Beachen, az elhalasztott űrsiklóindítás-lesen pedig tarisznyarákkal futottunk össze. Illetve futni csak ő futott a sötétben, szintén bazi gyors jószág.

Jut eszembe: vannak itt még aligátorok is. Itt Melbourne-ben nem igazán, de a Kennedy Space Center felé menet két nagy mocsaras-vizes terület között kell elmenni (valójában fél Florida mocsárra épült), ott nem egy krokit láttunk kuksolni. Állítólag nem veszélyesek, csak ha köztük és a víz között áll az ember, mivel akkor nem látnak esélyt menekülésre, és megeshet hogy támadnak.

Valamint állítólag annak is egész drámai oka van, hogy a füvet hatósági rendelet szerint folyamatosan nyírni kell: mert ha nem, megfészkelnek benn a kígyók. Szerencsére velük még nem találkoztunk, de azt mondják, hogy nem is nagyon lehet. Az összes amerikában élő mérges kígyó megél Floridában is, de nekünk azt mondták, hogy a szerencsére a mérgesek a kisebbek, őket megeszik a nagyok…

És találkoztam ezernyi aprósággal, rovarral is már: fura, hatalmas darazsak, színes pillangók, mindenféle méretű bogár és hangya, valamint békák. Ja, és csótányok, de azok a lakásban vannak tucatjával…

Kisállatok is a post from: Irány Florida!

A Visitor Complexbe érkezik az ember látogatáskor (ha csak nem VIP vendég, vagy ilyesmi :), onnan buszok visznek tovább mindenkit a helyszínekre, illetve ott helyben is van több látnivaló. Mi kapásból buszra ültünk, inkább a moziról maradtunk volna le, mint egy Saturn V rakétárról. Trükkös amúgy, mert a komplexum 9kor nyit, de a buszok csak 10kor indulnak (mondjuk a bejáratnál sorbaállás volt, pedig a parkolók még csak harmadrészt se voltak tele talán). A buszfedélzeten amúgy kisfilmeket vetítenek, és a sofőrök is sok infót osztanak meg az utasokkal.

Első állomás a Launch Pad 39-re nyíló kilátó (innen indul az űrsikló), ennél közelebb nem lehet hozzá menni – indításkor meg főleg, akkor veszélyes az a zóna egy esetleges robbanás esetén. Közben meg lehet nézni a VAB, azaz Vehicle Assembly Buildinget, tehát az összeszerelő csarnokot kívülről, valamint a Crawlert, ami szállítja az űrhajót. A mi esetünkben persze már a helyén állt az űrsikló, hisz 1,5 nappal az indítás előtt jártunk ott (több héttel előtte felállítják már). A VAB amúgy a világ legnagyobb egyemeletes épülete (és a nem egy emeleteseket tekintve is az USA legmagasabb nem-városi épülete), itt állítják talpra és emelik fel szerelésre már állva a 2030 tonnás űrhajót. A Crawler meg egy bazi nagy lánctalpas gép, minden egyes lánctalp-elem közel egy tonna, maga a gép meg 2400 tonnás és villamos hajtású, 5500 lóerőnyi motor hajtja a generátorokat (ez csak az előre mozgás – a világítás és kanyarodás ebben nincs benn :), kilométerenként 340 litert eszik, ennél csak a Bagger 288-as nagyobb munkagép, ha minden igaz (lsd Discovery Channel :P – egyébként ezt a Crawler is szerepelt a Dirty Jobsban).

Ez után az Apollo-állomás jött, ez még inkább lenyűgöző volt. Persze tele volt önfényezéssel és amerika maszlaggal, de igazából korrektek voltak, sehol nem tagadták, hogy a holdraszállásig az oroszok jobban álltak és hogy ők is elcsesztek pár dolgot, aminek “köszönhetően” az Apollo program elején a legjobb űrhajósok fele életét vesztette…
A nagy csarnokban egy valós Saturn V-ös rakétát meg lehetett tekinteni (illetve nem voltak infók, hogy mennyi alkatrész eredeti és mennyi műanyag, de masszívabb oszlopok tartották mint a Pantheont, szóval biztos nem műanyagból volt :). Eszméletlen nagy masina, nem véletlenül a legerősebb és leghangosabb szerkezet/jármű amit az emberiség gyártott. Lehetett még egy 1:1-es autentikus holdmodul alatt hamburgerezni, űrruha evolúciót nézni, űrhajómodulokon csodálkozni, stb. Volt egy iszonyú jó Apollo-11 Launch Experience, azaz egy frankón berendezett indítóközpont (eredeti műszerekkel, nem replikákkal) valós időben “eljátszotta” az indítást. Kommunikáció, fények, tapsvihar, fanfár. És volt egy szintén interaktívabb mozi, ahol nem csak a holdaszállásról vetítettek, hanem közben kis bábok el is játszották azt.

A harmadik állomás az ISS-nek azaz az űrállomásnak dedikált helyszín volt. Lakómodulokban lehetett barangolni, maketteket nézegetni, valamint igazi, még az idén (és jövő tavasszal) űrbe kerülő űreszközöket sasolni messziről (munkások nem voltak, de egyébként hétköznap azt is lehet nézni, ahogy dolgoznak a beöltözött technikusok és mérnökök). Ezután visszamentünk a Visitor Complexhez, ahol beültünk egy átlagosnak mondható IMAX moziba (Magnificent Desolation, a holdraszállásról szól), ekkor már esett az eső, de nem vészesen. Aztán kipróbáltuk még a Shuttle Launch experience-et is, itt egy szimulátorba ültetnek be, majd real-time kilövést szimulálva fejreállítanak, ráznak és bömbölnek a füledbe – jó volt ez is, de nem nagy szám. Ezen kívül meg lehet még nézni egy méretarányos űrrepülőt belülről, valamint nem messze onnan egy nagy emlékmű is van az amerikai űrkutatás halottainak.

Kicsit hátrébb van még egy “rakétaültetvény” ahol kb. féltucat, kisebb-nagyobb régi rakétát lehet megnézni, valamint a a régi kabinokon szörnyülködni, hisz a Geminiben nemes egyszerűséggel egy műanyag szék volt, ami még a Budapesti utcákon is fix medencetörés lenne… Ja és persze a kijárat előtt van egy hatalmas Space Shop, ahol mindent lehet vásárolni, amit csak elképzelhet az ember (amúgy minden helyszínen volt shop). Bögrék, pólók, felvarrók, filmek, poszterek, kőzetek, stb, stb, két emeleten.
Kb. mindent végignéztünk egy nap alatt, két másik filmvetítést kivéve. Még egyszer ellátogatok ide, mielőtt hazamegyek, az holtbiztos.

Mindez után még Orlandoba is elmentünk, de ez már egy másik történet. Ha minden jól megy, egy galériát is készítek, amit a tovább link mögé rakok, ne foglalja a helyet a főoldalon. A képekhez is próbálok kis kommentárokat fűzni.

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

Kennedy Space Center is a post from: Irány Florida!