Megszakítva a hosszan tartó csendet a blogon: pár gondolat Atlantáról – magáról a városról az előző bejegyzésben írtam.

Három napot plusz egy estét és reggelt töltöttem Atlantában – ugyan nem sikerült mindent megnézni, amit szerettem volna, de ha az embernek van egy ütemterve (és ugye be is tartja…), 3-4 nap alatt nagyrészt végig lehet nézni a várost és látványosságainak nagy többségét. A Stone Mountain-hez pl. hiába mentünk ki, télen zárva van, és egyébként is már sötétedés környékén voltunk. Ugynakkor a város legismertebb látványosságait megnéztük (Coca Cola múzeum, Olimpiai park, CNN, Georgia Akvárium, Peachtree utca).

A 8. nap nagy részét belvárosi sétával és az akváriummal töltöttük – utóbbi szerintem nem éri meg az árát, a floridai (Tampa) sokkal informatívabb és érdekesebb, még akkor is, ha Atlantában a világ legnagyobb akváriuma van, pár tényleg nagy cápával. A belváros viszont nagyszerű, nekem nagyon tetszett, ahogy a déli építészet beolvad a nagyvárosba, valamint egész tiszta is – nem is beszélve arról, hogy az utak és járdák is teljesen jó állapotban vannak. Az Olimpiai park így télen nem volt nagy szám, szökőkutak természetesen nem üzemeltek, és elég fakó volt az egész park, de még így is szép volt.

A 9. nap bementünk az Atlantai Nemzeti Bankba, illetve annak múzeumába (12 körzetre van osztva az ország, az Atlantai “Fed” a délkeleti régióért felelős – lsd. bővebben Magyar Wikipédia). Nagyon érdekes volt, nem csak maga a klasszikus értelemben vett múzeum rész, hanem pl. lehetett aranyrudat emelgetni (jó nehéz), vagy megtapogatni egy csillét, amint pár tucat millió dollár van, vagy nézni a jómunkásembereket, ahogy pénzt szortíroznak. Fényképezőt amúgy le kellett adni, minden táskával egyetemben. Szerettem volna még a History Museumot is megnézni (aminek botanikus részei is vannak), de rajtam kívülálló okok miatt ismét több órás késésben voltunk, így zárás előtt nem sokkal értünk oda, úgy meg nem sok értelme volt.

Másnap viszont egész korán keltem, úgyhogy, csakúgy, mint a Sullivan’s Island esetében, kocsiba pattantam, és mentem egy kört, mielőtt a többiek felébredtek. Körbejártam az állami parlamentet és környékét, valamint egy parkot és temetőt is meglátogattam. Mindegyik felettébb tetszetős volt. Erre a napra jutott még egy CNN múzeum, ami egész jó volt, de ha még inkább belementek volna a technikai részletekbe, akkor lett volna igazán érdekes. Valamint egy Coca Cola múzeum, ami meglepően jó volt, nem gondoltam volna, hogy ennyi színes, érdekes dolgot be lehet süríteni egy ilyen múzeumba, hát még, hogy ingyen üdítőkóstoló van a végén (a világ minden tájáról van vagy 50+ féle Coca Cola termék, kb. lehetetlen mind végigkóstolni). Aztán még a Little Five Pointot is meglestük ketten sebtében, nagyon érdekes városrész, jó lett volna leülni ott egy étterembe, nagyon hangulatos helynek tűnt mind. És este még egész jó helyet is találtunk, ahonnan az egész skyline-t lehetett látni.

Nagyon tetszett Atlanta, a délkeletről talán ez volt számomra a legtetszetősebb (vö. Miami, Tampa, St. Pete, Orlando). És számba véve, hogy hatalmas közlekedési csomópont is, élni is sokkal szívesebben élnék itt, mint a fent említett városokban.

A minap ott hagytam abba, hogy a 6. napon elhagytuk a Charlestont és ezzel együtt a keleti partszakaszt is.

Szinte korrekt időben elindultunk, majdnem “ütemterv” szerint sikerült délre Columbiaba érni. Ez Dél-Karolina fővárosa egyébként, 130 ezres város, vonzáskörzettel együtt 0,75 milliós. Eredetileg én itt egy kis városnézést és rövid múzeumozást terveztem, utóbbi hosszúra nyúlt, mert javaslatom ellenére mindkét részlegre vettünk jegyet, nem csak a háborús múzeumba. Nos, a másik részleg elég szar volt, és még később is indultunk, aminek köszönhetően este rendesen megszívtuk, de erről majd mindjárt.
Már reggel óta szakadt az eső, ezért is menekültünk egyenesen be a múzeumba. Ezután azért még körbejártuk Parlamentet (“Államház”), és környékét, még szakadó esőben is szép volt. 6 előtt nemsokkal indultunk el, a kb. 3 órányi útra lévő Asheville-be, keresztezve menet közben a North-Carolinai határt. Már a reggeli eső- és szélvihar is aggasztó volt, mikor egy-egy széllökés majdnem ledobta az Explorert az útról, de talán még egy órája se voltunk úton Columbiából és havazásba fordult a szituáció. Ez azt eredményezte, hogy rövid hatállyal durván belassult a forgalom, még csak félúton jártunk, de már kezdett éjszakába hajlani a nap, s hamarosan meg is állt az egész forgalom.
Pár óráig még reménykedtünk, és esetenként örültünk ha csak pár métert is haladtunk előre, aztán világossá vált, hogy az utak járhatatlanok, az autópályát lezárták alattunk. Útszélen tucatnyi magára hagyott autó, leállósávokat és pihenőhelyeket teljesen elfoglalták a kamionok. Szóval az autópályán aludtunk, egy egész kocsioszlop társaságában. Úgy kb. félóránként ébredtem fel, hogy járassam kicsit a motort – így kb. 3 óra alvás után ébresztettek a rangerek, hogy indulni kéne, feloldották az útzárat. Persze a másik autópályára átkeveredéskor megint hatalmas dugó alakult ki, itt még kb. fél órát aludtam a lehajtón.
A hatodik nap képei: Flickr.

Aztán Asheville környéke már egész jó volt, valahol szinte járatlan hó volt az úton, ott jól lehetett rallyzni, a főbb utak viszont tiszták voltak. Legjobb lett volna egyenesen menni tovább, hisz már reggel 8 körül jártunk, de Orsi ragaszkodott a pár óra alváshoz. A kocsival viszont sikerült bennragadni a hotel parkolójának jeges havában (kanyar, emelkedő, hátsókerékhajtás kombó nem a legszerencsésebb), úgyhogy még ástunk-toltunk-húztunk is vagy 2 órán keresztül. Közben találkoztunk jófej emberekkel, akik segítettek, majd átmentünk az ő kocsijaikhoz, azokat is kiráncigáltuk. Összességében nagyszerű kaland volt, bár meglehetősen fárasztó. Főleg, hogy ezután még egy 6+ órás vezetés állt előttem.

Asheville amúgy egy hangulatos kis város, de ők se nagyon láttak még ekkora havat decemberben (azért még mindig eléggé délen vagyunk, és 1000 méter alatt). Egyszer szívesen ellátogatnék ide nyáron. Túl sok időnk nem volt várostnézni a fél napos csúszás és a hideg miatt – egyébként a belvárosban egy csomó üzlet be volt zárva az időjárás miatt. Következő megálló a Fontana-gát volt. Ez egy egész nagy, 721 méter hosszú és 150 méter magas gát, nyáron hídként is funkcionál, most le volt zárva. Lementünk az aljához is és felmentünk a tetejéhez is, nem semmi szerpentinen kellett döcögni, nem egy helyen 10 mérföldes sebességkorláttal. Egyébként nem csak a látvány de a hanghatás is egész durva volt.

Innen már aztán Atlanta következett, igaz elég hosszú úton. Szerettünk volna minél hamarabb kikerülni az erdőből-hegyről, úgyhogy inkább Tennessee felé mentünk (konkrétan Knoxville felé) – nos, a GPS egy kicsit átvert minket, valószínűleg ebben az irányban sem volt radikálisan rövidebb a hegyi/erdős szakasz, viszont összességében azért jóval hosszabb volt az út, éjszaka is volt már rendesen, mire dél-Atlantába értünk. Tanulság, hogy egy öreg GPS-ben nem szabad megbízni domborzatilag…
A hetedik  nap képei itt vannak, Atlantáról majd legközelebb.

December 11-én véget ért a vizsgaidőszak, 13-án már úton is voltunk. Ahogy írtam, nem tervezek részletekbe menő beszámolót – főleg így hetekkel megkésve. Az útvonal itt található. A helységnevekre egy GMap linket biggyesztek az alábbi szövegben.

Első nap kapásból elhagytuk Floridát, nem keveset, 367 mérföldet, azaz 590 km-t vezettem. Igaz, közben megálltunk St. Augustine-ben, ami Florida egyik leghangulatosabb kisvárosa, az állam legrégebbi épületeivel, és egy nagyon jó állapotban lévő várral. Jacksonville-i kitérőre is gondoltam, de sokkal több időt töltöttünk St. Augustine-ben, mint terveztem, szóval az kimaradt. Még Brunswick-ben álltunk meg Savannah előtt, parknézést terveztem, de kicsit el voltam tájolva, még előtte le kellett volna fordulni, itt sok érdekeset ott nem láttunk.
Képek nem készültek az első nap, le volt merülve az akksim (igen, ilyen jól készültem :).

Második-harmadik nap Savannah-ban járkáltunk, illetve útra keltünk Beaufort felé, azaz átléptük a Georgia – South Carolina államhatárt. Savannah egy gyönyörű kisváros a Savannah-folyó partján, aktív “vízi élettel”, hangulatos parti sétálóutcával (itt van pl. a híres mogyoró-dió bolt), nosztalgia villamossal (amit mi nem láttunk, csak a síneket, de állítólag üzemel). St. Augustine-hez hasonlóan régi város, itt-ott már majdnem európai stílusú, sok-sok templommal és parkkal. Kimondottan élvezetes volt nem-Floridai vegetációt látni, nekem már személy szerint eléggé elegem volt a pálmafákból, itt igazi erdőket és bozótokat láthattunk. No meg egy vasúttörténeti múzeumot, ami egész drága volt, cserébe majdnem érdekes, csak semmiféle infókkal nem szolgált, hogy mit is lát az ember (más múzeumra nem volt idő, sorozatos megkésések és várakozások miatt). Beaufort felé még megálltunk Hilton Head Islanden, ami már Dél-Karolina. Ez egy nagy turistaparadicsom, főleg a sziget déli csücske, ami kb. 100% üdülőhely, még belépőt is szednek, ha nem szállóvendég vagy. Volt itt világítótorony, kikötő, óceán, madarak, szóval minden, ami egy déli sziget kelléke.
Képek a második napról és a harmadikról.

Beaufortban egy professzorunknál szálltunk meg, egy nyaralója/kiadó háza van a  Beaufort-folyó partján. Délelőtt körbejártuk Beaufortot, ami sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint számítottuk, 2-3 napot is el lehetne ott tölteni nézelődéssel, sétálással, hajókázással. Egy nagyszerű és szemrevaló idegenvezető vezetett körbe minket a városon, kaptunk egy szakajtó történelmet és anekdotát. Még Tom Hanks által kedvelt édességboltban is vásároltunk és a Forrest Gump kórusának “székhelyét” is láttuk. Este már az innen 120 kilométerre lévő Charlestonban sétálgattunk.
A negyedik nap képei itt vannak.

North Charlestonban szálltunk meg, ami igazából már külön közigazgatási egység, de kb. egy északi városrésznek felel meg, két éjszakát töltöttünk itt. A város szintén nagyon jó, ezúttal a belvárosban (éjszakai) élet is volt, amiben a többiek nem akartak elmerülni, úgyhogy ez kimaradt. A karácsonyi világítás nagyon szép volt, még a hideg ellenére is; körbesétáltuk az egész belvárost.
Másnap reggel, megunva a többiekre való állandó várakozást és a kihagyott programokat, kicsit korábban keltem, és kimentem Sullivan’s Island-re. Elsődleges célom a napfelkelte volt, ami így a nyílt óceán partján bámulatos volt, a kellemes, friss reggeli levegőben. Aztán még végigjártam az egész szigetet, nagyon hangulatos kis városka (közigazgatásilag ez is elkülönül, de ugyanúgy a Charlestoni-régió tagja, igazából ez bonyolult, majd talán erről is írok egyszer :). Van nekik is egy váruk, ami még az első világháború alatt is aktív volt (zárva volt reggel), és egyéb szép parkjaik, templomaik és partjaik.
Napközben aztán meglestük a Citadel nevű helyet, és a piacot. Előbbi igazából egy bazinagy katonai iskola. Itt végre találkoztam egy életnagyságú Apache helikopterrel :) Utóbbi meg egy klasszikus piac, ami Amerikában eléggé ritka – még a forró csokijuk is nagyszerű volt. Délután kihajóztunk a Fort Sumter nevű erődhöz, ami a fentiek után már csak egy plusz egyedik vár volt, egy egész jó múzeummal. A hajókázós része viszont egész jó volt, a városi lovaskocsis túra azonban kimaradt. Közben kiderült, hogy a USS Yorktown anyahajó látogatható, ahova átrohantunk, de valamiért mégis zárva volt a hivatalos zárás előtt 1+ órával. Szóval láttunk egy kikötőt és egy bazi nagy anyahajót távolról (New Yorkban azért pótoltam).
Az ötödik nap képei.

A hatodik nap elkanyarodtunk a parttól, északnyugat felé, fel a hegyekbe. Erről majd egy következő bejegyzésben.

Az elmúlt 1,5 hónap bejegyzés nélkül tellt, ennek több oka volt: félév vége, vizsgaidőszak, költözés, karácsony, és a téli utazgatás. Nagyjából az valósult meg, amit annó még itt írtam – a szaggatottal jelölt, New Orleansi “kanyar” is összejött.

Szóval az útvonal a kövekező volt: St. Augustine, Brunswick, Savannah (2 éjszaka), Hilton Head Island, Beaufort (1 éjszaka), Charleston (2 éjszaka), Columbia, Asheville (1 éjszaka), Fontana-gát, Atlanta (4 éjszaka). Aztán itt én repülőre ültem (a többiek mentek tovább Nashville és Memphis irányába), ami nagyon is jó döntésnek bizonyult. Chicago érintésével hazarepültem, aztán egy hét karácsonyozás után már New Yorkban voltam (4 éjszaka), majd New Orleansszel zártam (3 éjszaka). Mindez december 13-ától január 6-áig tartott. Igazából 1-1 nap New Yorkban és New Orleansben nagyon jól jött volna, de remélhetőleg előbbibe még el tudok látogatni hazautazásom előtt.

Élménybeszámolók majd valószínűleg lesznek, plusz linkek több száz/ezer képre – amúgy ezen időszak alatt 87 tweetem született, ha jól látom, azok között is van pár érdekes poszt.

Térképen amúgy valahogy így néz ki az autós útvonal:

Pontos távot most nem tudnék mondani, annyi biztos, hogy már Asheville-ben átléptük az 1000. mérföldet. Onnan az atlantai szállásunk 330+ mérföldre volt, plusz ha hozzáveszem, hogy Atlantában is elég sokat közlekedtünk, tippre az 1500at átléptük, amíg én is a “fedélzeten” voltam, az pedig 2400+ km. Mellesleg a légitársaságok adatai szerint repülővel 12216 mérföldet utaztam, ami kb. 19660 km.

Az eddigi egy nagyobb szünetet utazással töltöttük (Miami), s a következőre is hasonlót tervezünk (Tampa, St. Pete). Viszont (szerencsére?) közeledik a téli szünet is, ami itt egy hónapos. Hát valami hasonló van kialakulóban:

(klikkolható)

Majd valamikor konkretizálódik a vége-útvonal is, majd akkor bővebben :)

Nemrég kirándultunk egyet Miamiban – ahogy a Disney Worldnél, ezúttal is írnék először magáról a városról, aztán majd a beszámoló (amit lehet, hogy szétdarabolok…).

Miami Dél-Florida nyugati partján helyezkedik el, a legdélebbi amerikai nagyváros. Természetesen megyeszékhely, Florida legnépesebb megyéjének (kb. 2,4 millió lakos), Miami-Dade Megyének a központja, illetve nagyrészt le is fedi azt. Maga a City amúgy nem túl nagy, mindössze 360 ezren laknak itt, de az egész Miami közigazgatási egység (Metro, tehát a külső kerületek, hozzánőtt városrészek, és úgy általában az egész vonzáskörzet) 5,4 millió lakost tesz ki (összehasonlításképp: Budapestnél ez a két szám 2,5 ill. 3,3 millió fő). Ha már Metró: metró nincs a városban, csak magasvasút és buszok, ugyanis meglehetősen magas a talajvíz szintje (5-6 m).

A belvárosban található Florida 10 legmagasabb épületéből az első 8 – a legmagasabb a Four Seasons Hotel & Tower, ami az USA 11. legmagasabb épülete. Néha beválogatják a “leggazdagabb városok” “legtisztább városok” és hasonló toplistákra – tényleg meglepően nagy a zöld területek aránya, ha a levegő fele ilyen jó lenne az otthoni városokban, már az csoda lenne. És tényleg eszement gazdag, itt a szétszívott fejű raszta niggák is legalább egy Corvette-el járnak. Maga a belváros nagyrészt egy üzleti negyed, a toronyházak vagy üzleti épületek (leginkább pénzintézetek, biztosítók) esetleg apartmanok, de azok is inkább a parton vannak, nem a belvárosban. 28 körzetre, Neighborhood-ra van osztva a város, ezek között van pl. Little Havana, Little Haiti, Latin Quarter és hasonló kb. 100%ban spanyolok lakta területek. Egyébként a városban midössze 11,85% (!!) a fehérek aránya 65,8% hispán/latino (persze gyakorlatilag ők is nagyrészt fehérek, de latino származásúak), és 22,3% fekete, főleg karibiak. A polgármester is latino viszont az indiánokat gyakorlatilag kiirtották, elkergették innen, pedig régen itt voltak honosak a seminole és tekesta indiánok. Egyébként egy nő alapította a várost (Julia Tuttle), ezzel is egyedüli az amerikai nagyvárosok között..

Kulturálisan viszont nem egy mennyország Miami, de azért van pár múzeum, színház, stb. a városban – inkább az éjszakai életre épít mintsem a kultúrára. Ellenben jópár film és sorozat színhelye a város, valamint tucatnyi filmsztár és énekes otthona (vagy inkább téli rezidenciája) Miami.

A bűnözés ma már relatív alacsony – legalábbis ahhoz képest, hogy 30 éve mekkora maffiózó központ volt a város (Kolumbiából, Kubából erre jött a drog), de azért van nem egy lerobbant terület, ahol nem szívesen szállna ki a kocsiból az ember.

A klíma még az itteninél is melegebb (trópusi konkrétan). Az ottlétünkkor (október eleje) még jóval sötétedés után is 30-34 fok volt az épületek között, de az év során éjszakánként nem süllyed nagyon 15 fok alá a higanyszál, napközben meg a legkeményebb télen is 20-25 fok van – cserébe az USA legesősebb városa. A terület maga tök sík, 1-2 méteres “dombok” fordulnak találhatók Miamiban maximum. S mivel az Everglades nemzeti park a szomszédban van, gyakran előfordulnak erre autópályán mászkáló alligátorok.

Mi Miami Beachen szálltunk meg – ami nem Miami, hanem egy különálló, közel 90 ezres város. Persze teljesen egybe van épülve a Cityvel. A híres strandok (South Beach) és az Miami éjszakai élet (Ocean Drive) itt találhatók, s leginkább a Miami Vice c. sorozatnak köszönhető a környék hírneve.

És egy fun fact a végére: egyik testvérvárosa: SZEGED.

Zászlaja:

(nem, ez nem az indiai zászló, de tényleg _nagyon_ hasonlít)

A hétvégén megejtettünk egy Disney-s kirándulást, a konkrétumokról majd később, most magáról a Disney Worldről álljon itt egy bejegyzés.

Egy kis topográfia: hivatalosan Orlandoban található a Disney World, gyakorlatilag attól délkeletre jópár kilométerre. Gugli mapon itt van. A mérete valamivel nagyobb, mint egy átlagos magyar kisvárosé (itt most egy 30-40 ezres városra gondoltam). Egybként nem ez az első Disney park (az Californiában van), de messze a legnagyobb és leglátogatottabb, még maga Disney mester álmodta meg az ‘50-es évek végén (azt hiszem, hogy 4 hasonló van a világon). És természetesen nem csak az amúgy húzós árú belépőkből tartja fenn magát, van itt jópár tucat szálloda és annál még jóval több vásárlásra és/vagy étkezésre alkalmas helyszín.

Valójában már nem egy park, hanem 6 teljesen elkülönülő részre bomlik (az autópályáról kb. kettesével vannak a lehajtók ezekhez). Ezek:

• Magic Kingdom: a klasszikus Disneyland, elsősorban gyerekeknek. Mikey egérrel fotózkodás, mókás attrakciók, színes díszletek, parádék.
• Epcot: kulturális és technológiai érdekességek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kicsit inkább kalandpark jellegű néhol, máshol meg kimondottan érdekes (ebben voltunk).
• Animal Kingdom: mint a neve is mutatja, ez lényegében egy bazi nagy állatkert. Az állatsimogatás mellett azért itt is vannak hajózgatások, vonatozgatások.
• Hollywood Studios – kicsit a Universal Studiosra hajaz. Pár hullámvasút, filmes témák, és egy csomó előadás; kaszkadőr showtól lézerkard-vívás leckéig mindenféle látványos mulatság.
• Typhoon Lagoon és Blizzard Beach: ez a kettő inkább vizes park. Csúszdák, vízesések, medencék, stb.

Értelemszerűen egy jeggyel csak az egyikbe lehet bemenni, persze nem is lenne idő többre, sőt. Szóval aki végig akarja járni az egészet, annak mondjuk egy heti bérletet érdemes venni, ami valami 300 dollárba kerül emlékeim szerint.

De érdemes a részletekért a hivatalos oldalt lecsekkolni, valamint a wikipedián is bazi sok infó van.

Eléggé megkésve, de végülis törve nem, alant egy beszámoló következik a múltkor már említett Universal Studios látogatásról.

A parknak ezt a felét jártuk végig először (itt töltöttünk több időt). A filmekhez annyi köze van, hogy minden egyes részének valamilyen (rajz)film vagy -sorozat adta a keretet. Ez valójában csak díszlet, hisz ez egy kalandpark, nem egy stúdió. Volt itt Hulk, Jurassic Park, számomra ismeretlen rajzfilm, Simpson család, Popeye, meg ezernyi más képregényhős.

Ugyan vannak kisebbeknek szóló játékok is, ez a rész a “thrill”-re, azaz a végeszakadatlan izgalomra van kihegyezve. Már ha egyszer sorra kerül az ember, ugyanis nem ritkák egyes attrakcióknál az egy óra feletti várakozási idők sem (lehet expressz jegyet venni, ami drágább, viszont soron kívül mehet az ember).

A kezdeti nézelődés után az egyik első kipróbált attrakció a Hulk hullámvasút volt. Nos, én már előre láttam, hogy nem lesz egy egyszerű menet (a gyalogosok és a híd között kanyarogva száguldoznak a kocsik, kívülről is látszott, hogy nem egy gyermekvasút). Hát kemény is volt, egyes információk szerint eléri a 100 km/h-t, valamint egy helyen 0 gravitációs pont is van. Magyarul ez annyit jelent, hogy száguld, mint az állat, vannak benn nyaktekerő kanyarok és még az ember gyomrát is megforgatja kicsit. Ütős volt, az biztos – videón itt megtekinthető (természetesen nem saját felvétel).

Ezután egy kis vizes mókázásra adtuk a fejünket, két hajó-utat próbáltunk ki, az apropója mindegyiknek ugyanaz volt: egy kis hajókázás és muzsika után egy szép meredek lejtőn belezuhansz a tóba és nagy valószínűséggel vizes leszel. A rajzfilmes nem volt túl kemény (igaz totál eláztunk az első sorban), a Jurassic Parkos viszont kimondottan “a jó édes anyád” hangulatú volt: a hajó egy kanyarban befordul (pár filmes díszlet után), majd mintha egy fal felé haladnál, egyszer csak észreveszed, hogy ’sszameg egy szakadék jön felém. Mint a filmekben, csak nem farönkön ülsz, és nem tudsz visszafele kapálózni, mert be vagy kötve. Aztán jöhet a zuhanás meg a sikítás.

Ezután még egy katapultra is felültünk, szintén mókás volt. Ilyen egyébként a Pesti vidámparkban is van, ha jól tudom. Egy torony körüli platformra ülnek fel a bátor jelentkezők, majd a torony tetejére kifeszített gumival jól kikatapultálják őket. Aztán a negatív gyorsulás után egy kis szabadesés és leereszkedés.

Nagyjából a park ezen részének zárásaként még egy hullámvasutat útbaejtettünk: a Dueling Dragonst. Erről annyit kell tudni, hogy felfüggesztett (tehát nem kocsiban ül az ember), valamint dupla, azaz két “kocsi” kering két különböző, de egymást keresztező pályán szimultán – és mint ilyen, ez az egyetlen a világon. A két pálya (Tűz Sárkány és Jég Sárkány) nem azonos, mi a gyorsabbikon ültünk, de ezen pl. nincs 0 gravitációs pont. Nos, finoman szólva összeszartam magam, mikor megláttam, hogy ez hogy is néz ki: a felfüggesztés miatt eszement csavarokat képes megcsinálni, a lábaid meg összevissza kalimpálnak, égnekálnak, stb. De valójában a Hulknál is jobb volt, kevésbé tépi le az ember nyakát, a fordulók élvezetesek, és mikor a két “kocsi” egymás mellett halad el, megáll az ember ereiben a vér (az emberek lába úgy 30 centire van egymástól). Erről is van videó.

1-2 helyszínt kihagytunk, sajna mindenhol sok volt a várakozási idő, még az eső ellenére is. Egyébként háttérinfónak még annyit, hogy sosem ültem még hullámvasúton, most kettő elég durván is sikerült. Előtte kicsit para, de élvezetes nagyon, remélem párat sikerül még kipróbálni a környéken.

Universal is kipipálva, de azért van még jópár hasonló park a környéken :)

[View with PicLens]

(tovább…)