Ma (illetve már tegnap, hisz elmúlt éjfél) volt a 100. nap, hogy az USÁban tartózkodok.

Kicsit túl gyorsan szalad az idő, ezért a blogolásra se nagyon marad belőle – ma délelőtt suli, délután kaja és kis alvás, szállás keresés a kirándulásra, aztán irány a labor, majd egy ösztöndíj tájékoztató előadás, ahonnan pizzázni vittek aztán meg háziírás, és levezetésként egy (khm, kettő) sorozatepizód. Így gyorsan elmegy a 100 nap – ami mellesleg az egész ösztöndíj 36,1%-a, valamint a 2009-re eső rész 69,4%-a.

De most meg már háromnegyed órája aludnom kéne, úgyhogy ez most csak ilyen rövid jubilálás volt…

Nemrég “átugrottunk” Orlandoba: a terv egy kis shoppingolás és a részemről koncertezés (a többiek részéről nagy shoppingolás) volt – név szerint a Hollywood Undead nevű, Los Angelesi underground rap/metál/hiphop/rock együttest szerettem volna megnézni.
Nos, kicsit későn is indultunk, plusz a városban is kóvályogtunk kicsit (Orsinak uszoda kellett, de hasraütésszerűen nem sikerült találni) – úgyhogy az outlet centerben számomra csak egy kajálásra futotta, meg egy csodálkozásra, hogy néhány helyen milyen pofátlanul olcsók a ruhák (egyszer talán majd erről is írok, ha bővebben körülnézek/vásárolok), aztán átkocsikáztam a koncert helyszínére.

Ami számomra némileg meglepő módon a Universal Studiosnál található Hard Rock Caféban volt. Egy nagyon frankó koncertterem van az étterem/kocsma/kávézó mögött, jó akusztikával, karzattal, nagyon jó mozgássérült-megközelíthetőséggel.  A belépő amúgy 28 dollár volt a kapunál (elővételben 3-4 dollárral olcsóbb lett volna) no meg parkolást is fizetni kellett, ami szerencsére csak 3 dollár volt, az egész napos 14 dollár helyett. A sör amúgy még drágább volt, 6 dollárért dobtak egy poharat (illetve 5,50-ért vagy 5,60-ért, a maradék borravalóra ment). Igen, az 1100 Ft.

A koncert amúgy nagyon jó volt, az előzenekar is tetszett. Nagy tömeg volt, és talán hajszálnyival kisebb volt a tizenévesek aránya, mint otthon szokás. Viszont itt nekik _tényleg_ nem adnak alkoholt, főként ásványvízzel és kólával a kézben láttam őket (gondolom azért sokuk “hoz magával” idősebb emberkét). A másik, még durvább “ejjha!” az volt, hogy mekkora erővel irtják a pogozókat. Legalább egy fél tucat megtermett biztonsági mászkált masszív fejhallgatóval a fején a tömegben, és ahol észrevesznek egy kis durvulást, ott egyből elkapkodták az elkövetőket és általában ki is vitték őket a tömegből. Közvetlenül mellettem párszor beindult a pogo, ott pl. a koncert második felén folyamatosan ácsorgott egy biztonsági fazon.

A lényeg, hogy élveztem nagyon, kár, hogy utána rohannom kellett vissza a többiekért, mert az outlet addigra már bezárt (fél 11 körül lett vége a koncertnek). Pedig az éjszakai Universal iszonyú jól nézett ki, elbámészkodtam volna még kicsit – vagy utána néztem volna, hogy esetleg valami spontán afterparty kialakul-e valahol. Kis béna mobilos videót csináltam (150 ezres gépet azért mégse akartam bevinni), itt van.

Az első két (vagy inkább 1,5) nap után ismét városnézés valamint egy kis kultúra és kaland következett a 3. napon.

Délelőtt, egy kicsit késői indulás után, a Villa Vizcaya múzeumot néztük meg. Ez egy csodaszép kastély az előző század elejéről, nem messze a várostól, lenn a parton. Érdekessége, hogy teljesen 16. századi stílusú, és már eredetileg is úgy épült, mintha egy 16. században épült villa lenne, s ehhez nagyon sok nyersanyagot és szakembert hozatott James Deering iparmágnás Európából. Az angol wikin van még róla pár infó.

Ezután egy ún. air boat ride-ra mentünk – ezek kis mocsárjáró hajók, nagy propellerrel a hátukon, ez “fújja” őket előre, egész kellemes sebességgel (lsd. wiki). Ez már az Everglades Nemzeti Parkban volt, ami lényegében egy nagy mocsár, nagyon gazdag flórával és faunával – kár, hogy mi ebből nem sokat láttunk, aligátort is csak kettőt. (rövid, béna videó itt)

Ezt követően autós városnézés, kajálás következett, valamint a Cape Florida parkba is be szerettünk volna menni, de az már zárva volt, így Miami fölötti naplemente nézés lett belőle. Aztán ismét Ocean Drive, ezúttal élő koncertet is láttunk.

Negyedik nap visszamentünk Cape Floridára, ha már előző este nem jutottunk be. Ez egy park és strand a Key Bescayne-szigeten, legfőbb látványossága a világítótorony, amit az eredeti tervek szerint építettek újra pár évtizede. Egyébként itt szinte mindig állt világítótorony a hódítás óta, csak néha egy-egy indián törzs vagy egy hurrikán lerombolta (egyébként Florida a világítótornyairól is híres). No meg nem mellesleg az ország egyik legszebb strandjának tartják.

Városnézés és strandnézés után jött az est fénypontja: a Miami Dolphins – New York Jets amerikai focimeccs. Vagy 2 órával a meccs előtt értünk a helyszínre, akkor már régóta tartó barbecue parti volt mindenfele a parkolókban. Aztán valahogy sikerült beslisszannunk egy helyre, ahol szereztünk ingyenkaját és ingyensört, szóval teli hassal mentünk be a stadionba :) A létesítmény meglehetően nagy és ámulatbaejtő, a meccs meg iszonyú jó volt, ahogy azt egy Monday Night footballtól elvárja az ember. Kár, hogy a fényképezőm a meccs legelején lemerült. Talán a mobilos képeket előásom valahonnan, és berakom őket egy galériába.

Utolsó nap hosszas autózás után sikerült megtalálnunk egy egész szép spanyol kálváriát, vagy mit. Ezután hazafele indultunk, de Hollywood Beachen még megálltunk egyet strandolni.

Mint említettem, nagyon sokat ültünk a kocsiban, ennek meg is lett az eredménye: a túra összesen 752 mérföld, vagyis 1210 kilométer volt.

No és a képek:
ezúttal Picasa-ra kerültek, így volt a legegyszerűbb, nem kell a blogggal szórakozni galéria-kreálással. Ugyanakkor valószínűleg hamarosan áttérek Flickr-re, rövid teszt alapján az jobban tetszik. Amúgy itt a link. Vannak ott más képek is.

És ha már fentebb volt egy videó: itt egy másik rövidke a városról és a Miami Beach-i strandról. Szintén kamera-tesztvideó (és még a minőséget is rendesen lerontottam), szóval nem nagy szám.

Október 9-én útnak indultunk négyen magyarok; a cél ezúttal Miami volt. 12-13-a (hétfő kedd) ugyanis tanítási szünet volt, így egy 4-5 napos kirándulásra volt lehetőségünk. Nem akarok oldalakat írni (főleg, mert ezúttal képek is vannak), de azért két részre szedtem a beszámolót…

Sikerült vagy fél órás késéssel elindulnunk (ha nő van a csapatban, megesik…), ami igazából csak azért volt kicsit gáz, mert egy sráccal megbeszélt időpontban kellett találkoznunk Fort Lauderdale-ben, hogy átvegyük tőle a focimeccs-jegyeket  - ezt csak tetézte, hogy Fort Lauderdale-ben csak 3. nekifutásra sikerült odatalálnunk a megbeszélt helyszínre. De összejött, és már úton is voltunk Miami Beachre, ahol a szállásunk volt (már kezdett sötétedni, nem álltunk meg Fort Lauderdale-ben nézelődni).

Ez egy nagyon jó helyen található Hostel-szálló volt, pár toronyház-apartman között, valamint pár perc sétára a parttól. Ezekről a hostelekről azt érdemes tudni, hogy csak államon kívüliek szállhatnak meg ezeken az ó’csó helyeken, így vagy útlevelet vagy másik államból származó ID-t be kell mutatni. Fejenként 54 dollárra jött ki a szállás 4 napra, azt hiszem, ez alulról nyalja a 10 ezer Forintot (plusz volt foglalási díj is, azt hiszem az 10 dollár fölötti összeg). Nem volt rossz hely, kicsit lepukkant és öreg, de ennyi pénzért mit várjon az ember? – mondjuk elég durván gázszag volt 0-24, de ezt már előre tudtuk, az online véleményekben szinte mindenki megemlítette.

Este megejtettünk még egy gyors fürdőzést és bámészkodást a sötét parton (ahol szomorúan konstatáltam, hogy igen, az a tripod jól jönne a fényképezőhöz, kézből éjszakai látképet szinte esélytelen csinálni), aztán célba vettük az Ocean Drive-ot, a világ egyik leghíresebb “szórakozó-utcáját”. Nos, itt tényleg van élet, szöges ellentétben Melbourne-nel: hosszú sorok a klubok előtt, éjfélkor vacsorázó emberek az útszéli asztaloknál, hajnali kettőkor még hatalmas tömeg az utcán, és persze mindenhonnan szűrődnek a fények és a zene. Mondjuk az árak se kutyák; volt, ahol 9 dollárt (+borravaló) fizettem egy 2,5 decis Stelláért (mondjuk egy másik, latino helyen meg 11 dolcsiért kaptam egy eszméletlen jó Mojitot). De ami leginkább katalizálta az álleesést: a vagyon/gazdagság, ami ezen a környéken van. Mindenhol csillogás villogás, sportkocsi sportkocsi hátán (de tényleg, még egy csöves fejű raszta niggát is láttam út szélén állva hölgyeket a Porshéjébe invitálni), az óraüzletben több tízezer dolláros órák, stb. Itt a parkolófiú kezébe is simán belecsúszik a 20 dolláros, csak mert átállt a szomszéd utcába (a kocsikat elviszik a hotelek/éttermel/szórakozóhelyek elől, lévén ott csak kis hely van).

A második nap városnézéssel telt, ennek megfelelően vagy felét kocsiban töltöttük. Toronyházak, parkok, öblök, spanyol negyed, mindez éjszaka ismét – erről inkább a képeket érdemes nézegetni, mint pofázni. Sajnos Miamiban nincs toronyház, amire fel lehetne menni, úgyhogy csak alulról csodáltuk őket.
Mókás kapcsolódó sztori: a spanyol negyedben mászkáltunk vacsora után valami szórakozóhelyet keresvén, találtunk is egy tökös latino helynek kinéző kis telefirkált falú épületet. Az mondjuk gyanús volt, hogy erősen motozták a befele menőket, akik elég durva gorilla-alkatok voltak, és én személy szerint nem mertem a szemükbe nézni :) Épp tanakodtunk, hogy biztosan be akarunk-e menni, mikor kinézett egy fazon az ajtón, és csak ennyit mondott: “I don’t recommend it!” (Nem ajánlom). :)

(holnap posztolom a második részt és a kép linkeket)

Nem a saját órarendemről, hanem úgy általában a helyi órarend-szerkezetről szeretnék már egy ideje írni.

Elöljáróban: én nagyon szeretem az otthoni, BME-s verziót: minden óra egészkor kezdődik, és 45kor van vége negyedkor kezdődik és egészkor van vége. Kész. Nincs kavarás 9.20 meg 11.50 és hasonló időpontokkal, plusz van idő a campuson mászkálásra.

No itt erősen megkavarva, de hasonló a koncepció. Alapismeretként annyi, hogy a kurzusok általában 3 vagy 1 kreditesek. Utóbbiak a laborok, amikkel amúgy sokszor még több a szívás. A 3 kredit meg úgy jön ki, hogy 3 előadásnyi óra, plusz kreditenként 3 óra otthoni tanulás a szabvány (azt nem tudom, hogy ebből papíron lejön-e a heti 2 óra előadás, úgy tudom, hogy nem, akkor egy itteni 3 kredites kurzus _elméletben_ otthon 5,86 kreditnek felel meg).

Viszont, ahol a trükk van az egészben: heti 3 előadást az összes tárgyból nehéz összehozni, hiszen itt minden előadás szimpla óra. Így kitalálták a Hétfő-Szerda-Péntek és a Kedd-Csütörtök formátumú órákat. A HSZP 3×50 perc (itt 50 perc egy előadás), a KCS meg 2×75 perc. Összeadva, mindegyik heti 150-re jön ki. Így HSZP-en egészkor kezdődnek az órák, KCS-ön meg kicsit kavarva, 75 perc óra, 15 perc szünet.

A rendszer egész jól működik amúgy. És tudtommal máshol is hasonló a helyzet, arról viszont nincsenek infóim, hogy ez mennyire elterjedt országszerte, illetve hogy ez szabvány-e.

Az viszont szomorú, hogy heti háromszor is van 8kor órám (KCS, plusz a heti egy fizika labor szerda reggel van).

Ja, és a laborok hosszabbak, tipikusan 3 órásak. Tehát laborból is megvan a heti 150 perc, még ha egy kredit is – viszont pár órát a jegyzőkönyvekre is rá kell szánni minden héten…

Nemrég írtam magáról a Disney-ről, az Epcot nevű parkját jártuk be kb. 2 hete. Ennek apropója az volt, hogy egyrészt a suliban 55 dolcsiért lehetett jegyet kapni (79 helyett), másrészt épp születésnapom volt, amikor is ingyenes a belépés idén – én álltam a benzint és a parkolást (utóbbi 12 dollár, és a jegyszedő kapun kívül sehol máshol nem tesznek róla említést, vagy csak valami apróbetűs részben :)

A lényeg, hogy nagyon érdekes volt. A park egyik fele technikai, tudományos érdekességeket bemutató attrakciókból áll. Volt néhány helyszín, ami nevetségesen béna volt – de hát alapjában véve ez gyerekeknek szól, ők valószínűleg élvezik ezeket a gügyeségeket. Máshol viszont autók voltak kiállítva, sanszos, hogy azzal meg az apukákat akarták lekötni :)

Ültünk itt azonban nagyon érdekes dolgokon is. Volt egy űrhajó-szimulátor, ami valami eszement jó volt, szerintem még a Universalos hullámvasutakat is überelte. Lényegében egy centrifuga volt, ami kilövést szimulált. Az ember arcába nyomtak egy képernyőt és gombokat, egész jó kis űrhajó-hangulatot keltve ezzel. Aztán a centrifuga elkezdett pörögni, több másodperces gyorsulással, végig préselte az embert bele az ülésbe. Aztán voltak még űrmanőverek, pörgés-forgás, és marsi leszállás is – nagyon jó volt. A másik hasonlóan mókás egy autó-tesztpálya imitáció volt. Persze nem is a gyorsítás-kanyargás-vészfék-macskaköves út volt az igazi, hanem az épület körüli, nyitott oválpályán 100 km/h-val való száguldás. Mint egy mini-NASCAR futam :)

Meg volt még érdekes “kocsikázás” egy bazi nagy gömb belsejében, a tudomány-technika fejlődéstörténetét bemutatandó (egyébként ez a gömb a park jelképe az egynyomtávú vasút mellett). Iszonyú jól voltak kidolgozva az egyes helyszínek egyiptomi rovásírástól a számítógépig. Aztán voltak itt még oktató 2 és 3Ds filmek, szökőkutak, teknősök és egy nagyon jól összedobott 3D-s mozi a “Drágám, a kölykök összementek” c. film apropóján (vagy mi is volt a címe – biztos láttátok). IMAX jelleggel a közönséget “zsugorították össze” és még mindenféle vizes és légbefúvós effekteket is kaptunk.

A másik fele a parknak a “World Showcase”, a világ minden tájáról mutat be érdekességeket. Egyrészt vannak kaják a Földgömb minden pontjáról – de eszement árakon, 4-8 dollárért kap az ember fél falat csirkét (magyar konyha egyébként nagy bánatunkra nem volt)… Viszont volt érdekes Viking-hajótúra, Oktoberfest, iszonyú jó, 360 fokos (körvásznas) filmek Kanadáról és Kínáról, Mexikói indián-piramisok (vagy mi a nevük…), Szent Márk-tér replika Velencéről, Marokkói konga zenekar, ilyesmik. Külön ötletes, hogy a francia helyszínen franciák dolgoznak, a finnen finnek, stb. Nagyon érdekes volt, jópár órát el lehetett itt is tölteni. No meg jópár (száz) dollárt is akár, hisz minden helyszínen boltok is vannak természetesen (hú, a hatalmas Japán-áruházban csorgattam a nyálam rendesen minden polc előtt).

Nagyjából ennyi az Epcot, egy teljes napba épphogy csak belefér. Ez a legkevésbé gyerekes a Disney-parkok közül, Disney karakterekkel csak egy-kétszer találkoztunk összvissz. Ja, és nagyszerű tűzijáték volt este a zárás előtt.

(amúgy kb. 2 hetes lemaradásban vagyok a bejegyzésekkel, majd igyekszem :)