Archive for the ‘Floridáról’ Category

A floridai tél

Igen, természetesen itt is van tél, a december-február időszakot ugyanúgy télnek nevezik, mint bárhol máshol az északi féltekén. Igaz, magyar szemmel sokszor ez inkább enyhe ősznek tűnik, semmint télnek.

Nemrég a világsajtó a Floridai téllel volt tele, ugyanis január első fele tényleg klasszikus értelemben vett tél volt: itt is fűteni kellett (a villanyhálózat meg is sínylette pár helyen),  napközben is meglehetősen hideg volt, és több helyen is havat illetve jeget láttak közép- és dél-Floridában. Én is találkoztam apró hó (jég?) eséssel, valamint New Orleansben is beszéltem emberekkel, akik pár órával korábban hóhullást láttak. Jól jött a kabát itt is, nem csak Chicagoban és New Yorkban :)

Persze ez nem “normális” tél itt, ez kb. emberemlékezet óta a leghidegebb volt. Ugyanakkor a tél egész változatos tud lenni errefele,  néha nagy különbségek vannak a nappali és éjszakai hőmérséklet között, éjszaka többször is előfordul 10 fok alatti hőmérséklet (ma pl. kb. 6 fok várható éjszakára). Nappal azonban még a hidegebb napokon is 15 fok felett van, melegebb napokon inkább 20-25 fok, főleg most, február közepe felé közeledve. Persze ezen ront a “wind chill”, a szél egész hideg tud lenni – egy épület mellett a napon kellemes meleg tud lenni, de kevésbé szélvédett helyen 5-10 fokkal hűvösebbnek érzi az ember a klímát.

Valamint egész sok eső van, azok is tudnak egész változatosak lenni, néha jön egy igazán masszív trópusi eső, máskor meg egész nap csak csepereg néha.  Ennek megfelelően a páratartalom is csakúgy ingadozik, mint ősszel, bár most alapvetően alacsonyabb.

Szóval nem hiába “telel” itt sok gazdag ember (persze sokuk a forró nyarat kerüli, az északon is jó), esős, hűvösebb napokon egy enyhe magyar őszre, melegebb napokon meg egy szép tavaszra emlékeztet a floridai tél.

Hurricane Ida

Épp írtam volna, hogy mindjárt véget ér a hurrikánszezon, jelentősebb esemény nélkül – egyedül a Bill hurrikán volt keményebb, az négyes kategóriájú hurrikán volt (az ötből), 180 kilométeres körben pusztított hurrikán erejű viharral, de a teljes viharzóna néha több, mint 740 kilométeres volt, ezzel minden idők 5. legnagyobb kiterjedésű hurrikánja volt, jó kis 200 kilométer per órás szelekkel.

Bill azonban nem nagyon ért el szárazföldig, az Antillákat érintette (azt hiszem itt halálos áldozat is volt), aztán szépen elhaladt a kontinens mellett, talán valahol Kanadában, Új-Skóciában ért szárazföldet, erősen meggyengülve.

Azonban most megérkezett Ida. Már közel 100 halálos áldozatot követelt, valahol El Salvadorban és környékén (nem a vihar maga, hanem az áradások), és a Mexikói partokon is pusztított. Szépen kanyarodik a Mexikói-öbölben, de azért ennek megfelelően szépen gyengül is. Ettől függetlenül valószínűleg minket is elér, de már csak egy sima vihar formájában. Ha jól látom a lenti képen, neccesen elkerüli New Orleanst, a szárazföldi levegő meg kicsit visszakanyarítja és szétterül Florida és Georgia fölött, aztán majdnem a Bahamákig kanyarog vissza.
Azért remélem, hogy nem 60-80 kilométer per órás szél- és esővihart formájában érkezik meg fölénk…

Ez az előrejelzés jópár órája készült, azóta azt hiszem, még visszább minősítették

A hurrikán szezonról amúgy a wikin lehet bővebben olvasni.

Miami, FL

Nemrég kirándultunk egyet Miamiban – ahogy a Disney Worldnél, ezúttal is írnék először magáról a városról, aztán majd a beszámoló (amit lehet, hogy szétdarabolok…).

Miami Dél-Florida nyugati partján helyezkedik el, a legdélebbi amerikai nagyváros. Természetesen megyeszékhely, Florida legnépesebb megyéjének (kb. 2,4 millió lakos), Miami-Dade Megyének a központja, illetve nagyrészt le is fedi azt. Maga a City amúgy nem túl nagy, mindössze 360 ezren laknak itt, de az egész Miami közigazgatási egység (Metro, tehát a külső kerületek, hozzánőtt városrészek, és úgy általában az egész vonzáskörzet) 5,4 millió lakost tesz ki (összehasonlításképp: Budapestnél ez a két szám 2,5 ill. 3,3 millió fő). Ha már Metró: metró nincs a városban, csak magasvasút és buszok, ugyanis meglehetősen magas a talajvíz szintje (5-6 m).

A belvárosban található Florida 10 legmagasabb épületéből az első 8 – a legmagasabb a Four Seasons Hotel & Tower, ami az USA 11. legmagasabb épülete. Néha beválogatják a “leggazdagabb városok” “legtisztább városok” és hasonló toplistákra – tényleg meglepően nagy a zöld területek aránya, ha a levegő fele ilyen jó lenne az otthoni városokban, már az csoda lenne. És tényleg eszement gazdag, itt a szétszívott fejű raszta niggák is legalább egy Corvette-el járnak. Maga a belváros nagyrészt egy üzleti negyed, a toronyházak vagy üzleti épületek (leginkább pénzintézetek, biztosítók) esetleg apartmanok, de azok is inkább a parton vannak, nem a belvárosban. 28 körzetre, Neighborhood-ra van osztva a város, ezek között van pl. Little Havana, Little Haiti, Latin Quarter és hasonló kb. 100%ban spanyolok lakta területek. Egyébként a városban midössze 11,85% (!!) a fehérek aránya 65,8% hispán/latino (persze gyakorlatilag ők is nagyrészt fehérek, de latino származásúak), és 22,3% fekete, főleg karibiak. A polgármester is latino viszont az indiánokat gyakorlatilag kiirtották, elkergették innen, pedig régen itt voltak honosak a seminole és tekesta indiánok. Egyébként egy nő alapította a várost (Julia Tuttle), ezzel is egyedüli az amerikai nagyvárosok között..

Kulturálisan viszont nem egy mennyország Miami, de azért van pár múzeum, színház, stb. a városban – inkább az éjszakai életre épít mintsem a kultúrára. Ellenben jópár film és sorozat színhelye a város, valamint tucatnyi filmsztár és énekes otthona (vagy inkább téli rezidenciája) Miami.

A bűnözés ma már relatív alacsony – legalábbis ahhoz képest, hogy 30 éve mekkora maffiózó központ volt a város (Kolumbiából, Kubából erre jött a drog), de azért van nem egy lerobbant terület, ahol nem szívesen szállna ki a kocsiból az ember.

A klíma még az itteninél is melegebb (trópusi konkrétan). Az ottlétünkkor (október eleje) még jóval sötétedés után is 30-34 fok volt az épületek között, de az év során éjszakánként nem süllyed nagyon 15 fok alá a higanyszál, napközben meg a legkeményebb télen is 20-25 fok van – cserébe az USA legesősebb városa. A terület maga tök sík, 1-2 méteres “dombok” fordulnak találhatók Miamiban maximum. S mivel az Everglades nemzeti park a szomszédban van, gyakran előfordulnak erre autópályán mászkáló alligátorok.

Mi Miami Beachen szálltunk meg – ami nem Miami, hanem egy különálló, közel 90 ezres város. Persze teljesen egybe van épülve a Cityvel. A híres strandok (South Beach) és az Miami éjszakai élet (Ocean Drive) itt találhatók, s leginkább a Miami Vice c. sorozatnak köszönhető a környék hírneve.

És egy fun fact a végére: egyik testvérvárosa: SZEGED.

Zászlaja:


(nem, ez nem az indiai zászló, de tényleg _nagyon_ hasonlít)

Disney World Resort

A hétvégén megejtettünk egy Disney-s kirándulást, a konkrétumokról majd később, most magáról a Disney Worldről álljon itt egy bejegyzés.

Egy kis topográfia: hivatalosan Orlandoban található a Disney World, gyakorlatilag attól délkeletre jópár kilométerre. Gugli mapon itt van. A mérete valamivel nagyobb, mint egy átlagos magyar kisvárosé (itt most egy 30-40 ezres városra gondoltam). Egybként nem ez az első Disney park (az Californiában van), de messze a legnagyobb és leglátogatottabb, még maga Disney mester álmodta meg az ‘50-es évek végén (azt hiszem, hogy 4 hasonló van a világon). És természetesen nem csak az amúgy húzós árú belépőkből tartja fenn magát, van itt jópár tucat szálloda és annál még jóval több vásárlásra és/vagy étkezésre alkalmas helyszín.

Valójában már nem egy park, hanem 6 teljesen elkülönülő részre bomlik (az autópályáról kb. kettesével vannak a lehajtók ezekhez). Ezek:

  • Magic Kingdom: a klasszikus Disneyland, elsősorban gyerekeknek. Mikey egérrel fotózkodás, mókás attrakciók, színes díszletek, parádék.
  • Epcot: kulturális és technológiai érdekességek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kicsit inkább kalandpark jellegű néhol, máshol meg kimondottan érdekes (ebben voltunk).
  • Animal Kingdom: mint a neve is mutatja, ez lényegében egy bazi nagy állatkert. Az állatsimogatás mellett azért itt is vannak hajózgatások, vonatozgatások.
  • Hollywood Studios – kicsit a Universal Studiosra hajaz. Pár hullámvasút, filmes témák, és egy csomó előadás; kaszkadőr showtól lézerkard-vívás leckéig mindenféle látványos mulatság.
  • Typhoon Lagoon és Blizzard Beach: ez a kettő inkább vizes park. Csúszdák, vízesések, medencék, stb.

Értelemszerűen egy jeggyel csak az egyikbe lehet bemenni, persze nem is lenne idő többre, sőt. Szóval aki végig akarja járni az egészet, annak mondjuk egy heti bérletet érdemes venni, ami valami 300 dollárba kerül emlékeim szerint.

De érdemes a részletekért a hivatalos oldalt lecsekkolni, valamint a wikipedián is bazi sok infó van.

Orlando – Universal Studios Adventure Park

Eléggé megkésve, de végülis törve nem, alant egy beszámoló következik a múltkor már említett Universal Studios látogatásról.

A parknak ezt a felét jártuk végig először (itt töltöttünk több időt). A filmekhez annyi köze van, hogy minden egyes részének valamilyen (rajz)film vagy -sorozat adta a keretet. Ez valójában csak díszlet, hisz ez egy kalandpark, nem egy stúdió. Volt itt Hulk, Jurassic Park, számomra ismeretlen rajzfilm, Simpson család, Popeye, meg ezernyi más képregényhős.

Ugyan vannak kisebbeknek szóló játékok is, ez a rész a “thrill”-re, azaz a végeszakadatlan izgalomra van kihegyezve. Már ha egyszer sorra kerül az ember, ugyanis nem ritkák egyes attrakcióknál az egy óra feletti várakozási idők sem (lehet expressz jegyet venni, ami drágább, viszont soron kívül mehet az ember).

A kezdeti nézelődés után az egyik első kipróbált attrakció a Hulk hullámvasút volt. Nos, én már előre láttam, hogy nem lesz egy egyszerű menet (a gyalogosok és a híd között kanyarogva száguldoznak a kocsik, kívülről is látszott, hogy nem egy gyermekvasút). Hát kemény is volt, egyes információk szerint eléri a 100 km/h-t, valamint egy helyen 0 gravitációs pont is van. Magyarul ez annyit jelent, hogy száguld, mint az állat, vannak benn nyaktekerő kanyarok és még az ember gyomrát is megforgatja kicsit. Ütős volt, az biztos – videón itt megtekinthető (természetesen nem saját felvétel).

Ezután egy kis vizes mókázásra adtuk a fejünket, két hajó-utat próbáltunk ki, az apropója mindegyiknek ugyanaz volt: egy kis hajókázás és muzsika után egy szép meredek lejtőn belezuhansz a tóba és nagy valószínűséggel vizes leszel. A rajzfilmes nem volt túl kemény (igaz totál eláztunk az első sorban), a Jurassic Parkos viszont kimondottan “a jó édes anyád” hangulatú volt: a hajó egy kanyarban befordul (pár filmes díszlet után), majd mintha egy fal felé haladnál, egyszer csak észreveszed, hogy ’sszameg egy szakadék jön felém. Mint a filmekben, csak nem farönkön ülsz, és nem tudsz visszafele kapálózni, mert be vagy kötve. Aztán jöhet a zuhanás meg a sikítás.

Ezután még egy katapultra is felültünk, szintén mókás volt. Ilyen egyébként a Pesti vidámparkban is van, ha jól tudom. Egy torony körüli platformra ülnek fel a bátor jelentkezők, majd a torony tetejére kifeszített gumival jól kikatapultálják őket. Aztán a negatív gyorsulás után egy kis szabadesés és leereszkedés.

Nagyjából a park ezen részének zárásaként még egy hullámvasutat útbaejtettünk: a Dueling Dragonst. Erről annyit kell tudni, hogy felfüggesztett (tehát nem kocsiban ül az ember), valamint dupla, azaz két “kocsi” kering két különböző, de egymást keresztező pályán szimultán – és mint ilyen, ez az egyetlen a világon. A két pálya (Tűz Sárkány és Jég Sárkány) nem azonos, mi a gyorsabbikon ültünk, de ezen pl. nincs 0 gravitációs pont. Nos, finoman szólva összeszartam magam, mikor megláttam, hogy ez hogy is néz ki: a felfüggesztés miatt eszement csavarokat képes megcsinálni, a lábaid meg összevissza kalimpálnak, égnekálnak, stb. De valójában a Hulknál is jobb volt, kevésbé tépi le az ember nyakát, a fordulók élvezetesek, és mikor a két “kocsi” egymás mellett halad el, megáll az ember ereiben a vér (az emberek lába úgy 30 centire van egymástól). Erről is van videó.

1-2 helyszínt kihagytunk, sajna mindenhol sok volt a várakozási idő, még az eső ellenére is. Egyébként háttérinfónak még annyit, hogy sosem ültem még hullámvasúton, most kettő elég durván is sikerült. Előtte kicsit para, de élvezetes nagyon, remélem párat sikerül még kipróbálni a környéken.

Universal is kipipálva, de azért van még jópár hasonló park a környéken :)

(tovább…)

Kocsivásárlás

Mostanában ezzel vagyunk kicsit elfoglalva, ez az egyik oka a bejegyzések hiányának (voltunk ám kalandparkban is, majd arról is teszek említést hamarosan), meg sok más egyéb is.

Volt ismerős, aki korábban mesélte, hogy testvére csak pár hónapot dolgozott az USÁban, de a másodikban már saját kocsival járt, valamint egyéb fórumokon is olvastam, hogy kocsi nélkül nem élet az élet a nagy víz ezen oldalán. Én gyorsan vettem is egy bringát, hisz a legközelebbi mozi 3 km, a nagy bolt (szupercenter) 6 km, a tengerpart (tehát az Indian-folyó túloldala) 8 km.

De mint kiderült; egy kocsi azért mégiscsak kéne. Ebben a városban ugyanis nem sok minden van, az is csak messze. És azért mégis jobb lenne néha Orlandoba, Tampába St. Pete-be, esetleg Miamiba elmászkálni – ha már itt vagyunk. Kocsibérlés is működik, itt pl. azt is lehet probléma nélkül, hogy más városban adod le a bérelt autót, de azért az hosszú távon mégiscsak költségesebb – no meg minden nagyobb bevásárlásnál csak nem kölcsönöz az ember egy kocsit.

Szóval autót nézegetünk. Hirdetések tucatjait, százait, de lassan már a kipróbált autókból is lesz egy tucat. Néztünk már Toyotát, ami nem bírt egyenesen menni az úton, zörgött és nyikorgott. Toyotát, ami egész jó volt, csak a festék kezdett lejönni róla. Volkswagent, amiben nem volt 5. sebesség (manuálváltó, nesze neked Amerika!), Dodge-ot, amit egy zálogház hajtott be egy ügyfélen, és egészen New Jerseyből hozták ide, plusz még pár egyebet. Aztán néztünk egy Nissant is, ami 10 éves se volt, jól nézett ki pár hibát leszámítva, és olcsó is volt. Már majdnem le is zsíroztuk az üzeletet, de a fazon aznap eladta…

Szóval most megy elölről, de megint van pár jelölt.

Érdekes, hogy innen nem igen pusztultak ki az öreg kocsi, mint otthonról. Itt 30+ éves, rozzant Ford pickupokkal meg GMC SUV-kkel vánszorognak az úton. Zabálják a benzinkt (mondjuk az újak is), festék nem sok van rajtuk, de mennek. Ugyanis itt se zöld kártya, se műszaki (!!!!), szóval mennek vele, amíg bírja. Többségében azért munkás-járgányok (ergó otthon van jobb is) meg nigga-vagonok ezek. Meg persze az iszinyú meleg és a párás, sós levegő se tesz jót a gépeknek. 10 évesen már erősen vedlenek, de láttunk egy gyakorlatilag napon szétégett műszerfalat is egy kereskedésben.

Viszont olcsóbbak, mint otthon. Olcsóbb a regadó is, a benzin meg aztán főleg. De ezek az emberek _tényleg_ meghalnának a kocsijuk nélkül…

Jogosítvány

Csütörtökön sikerült erre is szert tennem – mármint magyar jogsim van, de megcsináltam az ittenit is, ugyanis az otthoni csak egy ideig érvényes itt, meg egyébként se nagyon szeretik. Nem is beszélve arról, hogy innentől már az útlevelem se kell, ugyanis itt a jogsi személyi is egyben (nincs is külön igazolványuk erre, illetve akinek nincs jogsija, kérhet személyit, de az végülis ugyanaz, csak vezetésre nem jogosít fel).

A vizsga az érdekes volt. érdekes annyiban, hogy ‘hót egyszerű. Mondjuk az első “KRESZ” teszten sikerült megbuknom, de második nekifutásra majdnem hibátlan lett – elsőre betippeltem pár dolgot, amit nem tudtam, és egyik se jött be (hány lábig kell elvilágíani a reflektornak, hány font felett kell a pótkocsinat automatikus fékekkel rendelkezni, hány nap közmunkára ítélhetnek ittas vezetésért, és hasonló fontos információknak sikerült mellétalánom). Amúgy ott helyben azonnal lehetett ismételni, elsőre ingyé’ volt, másodikra 10 dolcsi. Az “írásbeli” (érintőképernyőt kellett nyomogatni) második része táblák, jelzések és hasonlók voltak a tesztben. Volt pl. kérdés, hogy mit jelent az alábbi tábla?, és ott volt egy kép két, egymást keresztező szóval “Railroads Crossing” – a megfejtés meglepő módon a “Railroads Crossing” nevű opció volt…

Utána meg jött egy a miénknél egyszerűbb rutinvizsga. Tolatás, parkolás STOP táblánál megállás. Pár apróságba belekötöttek, de meglett simán és gyorsan ez is. Lehet amúgy, hogy csak ideges volt a vizsgáztató, ugyanis már elsőre is ki volt akadva, hogy milyen mocskos a kocsi, mivel csak egy kutyakocsikáztatásra használt furgont tudtunk szerezni – a kocsit ugyanis a páciensnek kell vinni a vizsgára…

Szóval megvan az amcsi jogsi, ami itt ugye személyi igazolvány is, szóval az útlevél és vízum is mehet a polc mélyére. Most már csak egy kocsi kell, de az egy másik történet.

Megj.:
A floridai KRESZ könyv inkább csak egy füzetecske, ingyen megtekinthető itt. Ugyan sokkal egysíkúbb, mint az otthoni, mégis sok szempontból értelmesebb. Nem kell idióta, semmirekellő definíciókat beseggelni, vagy pl. olyan haszontalan adatokat, hogy mennyit kell villanni az indexlámpának – az úgyis az autógyár dolga…

Kisállatok

Aki szereti a mindenféle állatkákat, az biztosan szereti (vagy legalábbis szeretné…) Floridát is. Ugyanis nagyon sok (kis)állattal találkoztam már itt – és nem amolyan “messziről talán észreveszed a faluszéli mezőn futkosó” állatokra gondolok, mint odahaza vannak; ugyanis itt bent a városban is sok állatfaj él.

Kezdjük például a gyíkokkal. Mindenfelé tucatjával futkosnak, még a ház falán is, oldalvást. Nagyon gyors kis jószágok, többségében napoznak (pl. a cipőmön ücsörögve), de ha ember közelít hozzájuk egy pillanat alatt már máshol is vannak.

Aztán ott vannak a kedvenceim, a mókusok. Belőlük is sok van, fel-le rohangásznak az egyetemi pálmafákon. De egyébként már nem egyszer láttam házak között, vagy épp az úttesten keresztül futkosni is őket. Nem a nagyobb, barnás-vöröses színű, mint ami otthon van, hanem kicsi, szürke fajta. A minap kb 1,5 méterre falatozott egy tőlem, de általában messziről elkerülik az embert, szintén nagyon gyorsak.

A Kennedy Space Centernél pedig egy tatuval találkoztunk. Nyugisan turkálta az egyik parkoló melletti füves részen a talajt. Azt nem tudom, hogy mekkora egy standart tatu, ez egész pici volt, megeshet, hogy csak egy bohó fiatal volt, ki betévedt az emberek közé.

Cocoa Beachen, az elhalasztott űrsiklóindítás-lesen pedig tarisznyarákkal futottunk össze. Illetve futni csak ő futott a sötétben, szintén bazi gyors jószág.

Jut eszembe: vannak itt még aligátorok is. Itt Melbourne-ben nem igazán, de a Kennedy Space Center felé menet két nagy mocsaras-vizes terület között kell elmenni (valójában fél Florida mocsárra épült), ott nem egy krokit láttunk kuksolni. Állítólag nem veszélyesek, csak ha köztük és a víz között áll az ember, mivel akkor nem látnak esélyt menekülésre, és megeshet hogy támadnak.

Valamint állítólag annak is egész drámai oka van, hogy a füvet hatósági rendelet szerint folyamatosan nyírni kell: mert ha nem, megfészkelnek benn a kígyók. Szerencsére velük még nem találkoztunk, de azt mondják, hogy nem is nagyon lehet. Az összes amerikában élő mérges kígyó megél Floridában is, de nekünk azt mondták, hogy a szerencsére a mérgesek a kisebbek, őket megeszik a nagyok…

És találkoztam ezernyi aprósággal, rovarral is már: fura, hatalmas darazsak, színes pillangók, mindenféle méretű bogár és hangya, valamint békák. Ja, és csótányok, de azok a lakásban vannak tucatjával…

You are currently browsing the archives for the Floridáról category.