Október 9-én útnak indultunk négyen magyarok; a cél ezúttal Miami volt. 12-13-a (hétfő kedd) ugyanis tanítási szünet volt, így egy 4-5 napos kirándulásra volt lehetőségünk. Nem akarok oldalakat írni (főleg, mert ezúttal képek is vannak), de azért két részre szedtem a beszámolót…
Sikerült vagy fél órás késéssel elindulnunk (ha nő van a csapatban, megesik…), ami igazából csak azért volt kicsit gáz, mert egy sráccal megbeszélt időpontban kellett találkoznunk Fort Lauderdale-ben, hogy átvegyük tőle a focimeccs-jegyeket - ezt csak tetézte, hogy Fort Lauderdale-ben csak 3. nekifutásra sikerült odatalálnunk a megbeszélt helyszínre. De összejött, és már úton is voltunk Miami Beachre, ahol a szállásunk volt (már kezdett sötétedni, nem álltunk meg Fort Lauderdale-ben nézelődni).
Ez egy nagyon jó helyen található Hostel-szálló volt, pár toronyház-apartman között, valamint pár perc sétára a parttól. Ezekről a hostelekről azt érdemes tudni, hogy csak államon kívüliek szállhatnak meg ezeken az ó’csó helyeken, így vagy útlevelet vagy másik államból származó ID-t be kell mutatni. Fejenként 54 dollárra jött ki a szállás 4 napra, azt hiszem, ez alulról nyalja a 10 ezer Forintot (plusz volt foglalási díj is, azt hiszem az 10 dollár fölötti összeg). Nem volt rossz hely, kicsit lepukkant és öreg, de ennyi pénzért mit várjon az ember? – mondjuk elég durván gázszag volt 0-24, de ezt már előre tudtuk, az online véleményekben szinte mindenki megemlítette.
Este megejtettünk még egy gyors fürdőzést és bámészkodást a sötét parton (ahol szomorúan konstatáltam, hogy igen, az a tripod jól jönne a fényképezőhöz, kézből éjszakai látképet szinte esélytelen csinálni), aztán célba vettük az Ocean Drive-ot, a világ egyik leghíresebb “szórakozó-utcáját”. Nos, itt tényleg van élet, szöges ellentétben Melbourne-nel: hosszú sorok a klubok előtt, éjfélkor vacsorázó emberek az útszéli asztaloknál, hajnali kettőkor még hatalmas tömeg az utcán, és persze mindenhonnan szűrődnek a fények és a zene. Mondjuk az árak se kutyák; volt, ahol 9 dollárt (+borravaló) fizettem egy 2,5 decis Stelláért (mondjuk egy másik, latino helyen meg 11 dolcsiért kaptam egy eszméletlen jó Mojitot). De ami leginkább katalizálta az álleesést: a vagyon/gazdagság, ami ezen a környéken van. Mindenhol csillogás villogás, sportkocsi sportkocsi hátán (de tényleg, még egy csöves fejű raszta niggát is láttam út szélén állva hölgyeket a Porshéjébe invitálni), az óraüzletben több tízezer dolláros órák, stb. Itt a parkolófiú kezébe is simán belecsúszik a 20 dolláros, csak mert átállt a szomszéd utcába (a kocsikat elviszik a hotelek/éttermel/szórakozóhelyek elől, lévén ott csak kis hely van).
A második nap városnézéssel telt, ennek megfelelően vagy felét kocsiban töltöttük. Toronyházak, parkok, öblök, spanyol negyed, mindez éjszaka ismét – erről inkább a képeket érdemes nézegetni, mint pofázni. Sajnos Miamiban nincs toronyház, amire fel lehetne menni, úgyhogy csak alulról csodáltuk őket.
Mókás kapcsolódó sztori: a spanyol negyedben mászkáltunk vacsora után valami szórakozóhelyet keresvén, találtunk is egy tökös latino helynek kinéző kis telefirkált falú épületet. Az mondjuk gyanús volt, hogy erősen motozták a befele menőket, akik elég durva gorilla-alkatok voltak, és én személy szerint nem mertem a szemükbe nézni :) Épp tanakodtunk, hogy biztosan be akarunk-e menni, mikor kinézett egy fazon az ajtón, és csak ennyit mondott: “I don’t recommend it!” (Nem ajánlom). :)
(holnap posztolom a második részt és a kép linkeket)