Kb. a legnagyobb sztereotip kérdés, ami instant felmerül mindenkiben.

Nem, nem mindenki. Bár a kövérek aránya nagyobb, mint otthon, a többség itt sem 150 fölött van. Egyébként is kérdéses, hogy ki számít kövérnek, az orvosok elég alacsonyan húzzák meg a vonalat.
Én főként az iskolában találkozok emberekkel – itt nem magas a kövérek aránya. A boltokban, utcán, stb. körülnézve azért egyértelmű, hogy az átlagsúly az európai felett van az átlagemberek között.

Ami azonban tényleg durva: az IGAZÁN kövérek aránya sokkal nagyobb. Értem ezalatt az olyan embereket, akik már (szinte) menni sem tudnak. Helyette kis mozgássérült-kocsikkal vagy golfkocsi szerű gépezetekkel közlekednek. Egyik tanárom is némileg hasonló cipőben jár, elsőre elszörnyedtem kicsit. Persze a lépcsőzéssel nem mer megpróbálkozni – be nem szállnék mellé a liftbe.

Amúgy az hagyján, hogy gyorskajáldában esznek (más nem is nagyon van), de ki se szállnak a kocsiból! Még a gyógyszertáraknak is van “drive thru” ablakuk, ahol ugyebár csak megáll a fazon kocsival és ablakon keresztül rendezi a bizniszt.

Gyakran Ismételt Kérdések – azaz a mindenféle hülye kérdés és válasz helye.

Már régóta akartam ilyet is, az MSNen, Facebookon és hasonló helyekről összeszedett kérdésekből. De lehet kérdezni kommentben is – ne “Mit ettél tegnap ebédre?” jelleggel, hanem mondjuk “Tényleg minden 10-ik ember Mustanngal jár Amerikában?” jelleggel.

Lesz külön címkéje is, hogy könnyen elérhetőek legyenek a jövőben majd.

Ha már ilyen gépház-jellegű bejegyzésnél vagyok: úgy látom, hogy időjárásról többet kéne írnom, a google keresések alapján ide találók egy jelentős hányada floridai időjárásra vagy egy hurrikánra keresve talál ide :)
Valamint jobb oldalra hamarosan kerülnek linkek hozzám hasonlóan rövidebb-hosszabb ideig külföldön tartózkodó magyarok oldalaira.

Nem véletlenül szerepel az “osztály” szó elöl a címben – ugyanis kb. az összes előadásnak középiskolai óra hangulata van, ahogy azt talán már korábban is említettem. Egyrészt a suli maga is kisebb, mint egy átlagos otthoni műszaki egyetem/főiskola, másrészt a közös tárgyak is szét vannak szedve relatív kicsi csoportokra. A legnagyobb termek talán a Crawford-épületben vannak (bár azon a pár termen kívül, ahol óráim vannak csak 1-2 másikban jártam eddig) – egyszer megszámoltam, hogy hány “férőhelyes”, de már nem emlékszem, úgy 40-45 fő kb. Az Olin Engineering épületben és a Quad épületekben meg inkább kb. 30 fős termek vannak.

Ennek megfelelőek az osztálylétszámok is. A Composition and Rhetoric nevű tárgyunkon pl. 10-en vagyunk, ha jól számolom, fizika laboron meg 4 két fős mérőcsoport van (azt hiszem 22 fő a labor limitje). A legtöbben Mitológián vagyunk (a humán kar egyik legnépszerűbb tanára tartja), valamint a Jelek és Rendszereken, ami egy harmadéves villanyos tárgy. Utóbbi egyébként az egyetlen olyan előadás, amin megfigyelhető az otthoni “távolmaradási hajlam”, volt, hogy csak harmadannyian voltunk, mint a teljes létszám. Én is hagytam ki párat ebből – és ez mondjuk köszönhető annak, hogy a tanár ritka szar, és néha az előadás negyedénél úgy dönt, hogy megunta, mindenki mehet haza, és majd olvassa el az anyagot a neten :)

10-20-30 fős csoportoktól már rég elszoktam otthon, mifelénk sokszor még gyakorlaton is többen vagyunk (és középiskolában is) – itt meg már akkor panaszkodnak a tanárok, ha több, mint 20 embert kell oktatni… Persze a távolmaradás itt nem igazán tolerált – meg 10 ember közül ha hiányzik 1-2, azt elsumákolni se lehet :) Némelyik tanár számolja a hiányzásokat, és félév végén szépen levonja a “végeredményről”, más tanár meg pl. minden héten röpdogát irat; ha sokról lemaradsz, akkor szívás.

Másik érdekesség még a témában, hogy a minden szaknak közös tárgyakon mindenféle szak hallgatói vegyesen vannak. Ebből kifolyólag, az egyetlen infós órámat leszámítva így hirtelen egy infós csoporttárs sem ugrik be a másik 6-7 kurzusról.

Ma (illetve már tegnap, hisz elmúlt éjfél) volt a 100. nap, hogy az USÁban tartózkodok.

Kicsit túl gyorsan szalad az idő, ezért a blogolásra se nagyon marad belőle – ma délelőtt suli, délután kaja és kis alvás, szállás keresés a kirándulásra, aztán irány a labor, majd egy ösztöndíj tájékoztató előadás, ahonnan pizzázni vittek aztán meg háziírás, és levezetésként egy (khm, kettő) sorozatepizód. Így gyorsan elmegy a 100 nap – ami mellesleg az egész ösztöndíj 36,1%-a, valamint a 2009-re eső rész 69,4%-a.

De most meg már háromnegyed órája aludnom kéne, úgyhogy ez most csak ilyen rövid jubilálás volt…

Az eddigi egy nagyobb szünetet utazással töltöttük (Miami), s a következőre is hasonlót tervezünk (Tampa, St. Pete). Viszont (szerencsére?) közeledik a téli szünet is, ami itt egy hónapos. Hát valami hasonló van kialakulóban:

(klikkolható)

Majd valamikor konkretizálódik a vége-útvonal is, majd akkor bővebben :)

Épp írtam volna, hogy mindjárt véget ér a hurrikánszezon, jelentősebb esemény nélkül – egyedül a Bill hurrikán volt keményebb, az négyes kategóriájú hurrikán volt (az ötből), 180 kilométeres körben pusztított hurrikán erejű viharral, de a teljes viharzóna néha több, mint 740 kilométeres volt, ezzel minden idők 5. legnagyobb kiterjedésű hurrikánja volt, jó kis 200 kilométer per órás szelekkel.

Bill azonban nem nagyon ért el szárazföldig, az Antillákat érintette (azt hiszem itt halálos áldozat is volt), aztán szépen elhaladt a kontinens mellett, talán valahol Kanadában, Új-Skóciában ért szárazföldet, erősen meggyengülve.

Azonban most megérkezett Ida. Már közel 100 halálos áldozatot követelt, valahol El Salvadorban és környékén (nem a vihar maga, hanem az áradások), és a Mexikói partokon is pusztított. Szépen kanyarodik a Mexikói-öbölben, de azért ennek megfelelően szépen gyengül is. Ettől függetlenül valószínűleg minket is elér, de már csak egy sima vihar formájában. Ha jól látom a lenti képen, neccesen elkerüli New Orleanst, a szárazföldi levegő meg kicsit visszakanyarítja és szétterül Florida és Georgia fölött, aztán majdnem a Bahamákig kanyarog vissza.
Azért remélem, hogy nem 60-80 kilométer per órás szél- és esővihart formájában érkezik meg fölénk…

Ez az előrejelzés jópár órája készült, azóta azt hiszem, még visszább minősítették

A hurrikán szezonról amúgy a wikin lehet bővebben olvasni.

Nemrég “átugrottunk” Orlandoba: a terv egy kis shoppingolás és a részemről koncertezés (a többiek részéről nagy shoppingolás) volt – név szerint a Hollywood Undead nevű, Los Angelesi underground rap/metál/hiphop/rock együttest szerettem volna megnézni.
Nos, kicsit későn is indultunk, plusz a városban is kóvályogtunk kicsit (Orsinak uszoda kellett, de hasraütésszerűen nem sikerült találni) – úgyhogy az outlet centerben számomra csak egy kajálásra futotta, meg egy csodálkozásra, hogy néhány helyen milyen pofátlanul olcsók a ruhák (egyszer talán majd erről is írok, ha bővebben körülnézek/vásárolok), aztán átkocsikáztam a koncert helyszínére.

Ami számomra némileg meglepő módon a Universal Studiosnál található Hard Rock Caféban volt. Egy nagyon frankó koncertterem van az étterem/kocsma/kávézó mögött, jó akusztikával, karzattal, nagyon jó mozgássérült-megközelíthetőséggel.  A belépő amúgy 28 dollár volt a kapunál (elővételben 3-4 dollárral olcsóbb lett volna) no meg parkolást is fizetni kellett, ami szerencsére csak 3 dollár volt, az egész napos 14 dollár helyett. A sör amúgy még drágább volt, 6 dollárért dobtak egy poharat (illetve 5,50-ért vagy 5,60-ért, a maradék borravalóra ment). Igen, az 1100 Ft.

A koncert amúgy nagyon jó volt, az előzenekar is tetszett. Nagy tömeg volt, és talán hajszálnyival kisebb volt a tizenévesek aránya, mint otthon szokás. Viszont itt nekik _tényleg_ nem adnak alkoholt, főként ásványvízzel és kólával a kézben láttam őket (gondolom azért sokuk “hoz magával” idősebb emberkét). A másik, még durvább “ejjha!” az volt, hogy mekkora erővel irtják a pogozókat. Legalább egy fél tucat megtermett biztonsági mászkált masszív fejhallgatóval a fején a tömegben, és ahol észrevesznek egy kis durvulást, ott egyből elkapkodták az elkövetőket és általában ki is vitték őket a tömegből. Közvetlenül mellettem párszor beindult a pogo, ott pl. a koncert második felén folyamatosan ácsorgott egy biztonsági fazon.

A lényeg, hogy élveztem nagyon, kár, hogy utána rohannom kellett vissza a többiekért, mert az outlet addigra már bezárt (fél 11 körül lett vége a koncertnek). Pedig az éjszakai Universal iszonyú jól nézett ki, elbámészkodtam volna még kicsit – vagy utána néztem volna, hogy esetleg valami spontán afterparty kialakul-e valahol. Kis béna mobilos videót csináltam (150 ezres gépet azért mégse akartam bevinni), itt van.

Régóta szeretnék írni az egyetem által a diákoknak nyújtott szolgáltatásokról, az első ilyen bejegyzés apropója, hogy elkaptam az influenzát múlt héten…

Mint az otthoni nagyobb felsőoktatási intézmények, a Florida Institute of Technology is nyújt orvosi szolgáltatásokat a diákjainak. Méghozzá egész jókat.
Ezeket a szolgáltatásokat a Holzer Health Centerben lehet igénybe venni (nem tudom, hogy ki lehetett az a Holzer, akiről elnevezték :), ami közvetlenül a suli mellett van, egy saját épületben (gmap link), közvetlenül a pszichiátria mellett (utóbbit is nagyon komolyan veszik itt a suliban). Mindössze egy TB kártyát kell felmutatni – ami nekem nem az egyetem által kiállított (másik, olcsóbb biztosítóm van), de semmi probléma nem volt vele.

Kicsit durva mennyiségű papírt kellett kitöltenem, mielőtt akár az asszisztenssel is találkozhattam volna. Személyes adatok 3 formanyomtatványra, vész esetén értesítendők listája, kórtörténeti adatlapok, jogi cuccok (kinek, melyik adataimat adhatják ki, stb.), jelenlegi tünetek, káros szenvedélyek, szóval túlzás nélkül úgy 10 oldalnyi formanyomtatványt kellett kitöltenem, mire behívott az asszisztens/nővér.

Ő megkezdte a hírös amerikai orvoslás első két lépését: megmérte a súlyomat, a vérnyomásomat (majd a lázamat). Ezt _mindenkinél_ megmérik, akkor is, ha totál semmi köze nincs az aktuális betegségéhez (és állítólag sokszor nem is nagyon vizsgálnak mást, csak kiállítják a csekket). Aztán feldugott valamit az orromba, majdnem egészen az agyamig – ez egy influenza-teszt volt. Aztán átvitt a dokinénihez, aki szokás szerint végtelenül kedves volt, körbehallgatott sztetoszkóppal, belenézegetett minden nyílásba a fejemen, és tartott egy kiselőadást az influenzáról, miközben én csak azt hajtogattam magamban, hogy adjál már egy papírt bazzeg, szarul vagyok és unom a sulit is, hadd menjek haza aludni a következő 3 napra :) Így is tett, azt mondta, hogy a teszt eredményétől függetlenül (ami, mint utóbb kiderült, pozitív lett) hazaküld, és addig tilos (!!) suliba mennem, amíg vissza nem megyek és ő ellenőrzi, hogy kihevertem-e. :) Ezt a tényt köremailben kiküldte a tanáraimnak és a Dean of Studentsnek is (oktatási dékán, vagy valami hasonló) – igen, nem igazolás, hanem email a tanároknak (azt hiszem, hogy academic alert a hivatalos neve).

A rendelő amúgy jól felszerelt, amennyire meg tudtam állapítani ennyi idő alatt; 2 teremben jártam, hátrafele még volt legalább 4-5 másik is. Az ilyen jellegű alap vizsgálatok ingyenesek az egyetemistáknak, de ha már laboreredmény (vérvétel, röntgen, stb.) kell, azért már százdolláros nagyságrendű csekkeket állítanak ki.

Ja, és a dokinéni adott kis ajándékcsomagot, amiben volt 2 cukorka :), teafilter, instant kaja, pár gyógyszer. Szóval kedvesek voltak és jófejek, és szerencsére tényleg nem került semmibe.

Így nézett ki az a csomag: