Múlt hétvégén ellátogattunk az Orladoi Universal Studioba. Egyetemi szervezés volt, potom 30 dolcsiért elvittek minket, kaptunk egy kajajegyet, plusz a belépő is benn volt, ami alapből drágább, mint 30 dollár…
Mint ismeretes, fél Florida “park”-okból áll, mindenféle vidámparkok és hasonlók vannak főleg itt Közép-Floridában (többek között Az Egyetlen Igazi, Eredeti és Legnagyobb Disney World :). Kicsit másra számítottam, azt hittem, hogy tényleg lesz valami köze a filmekhez, de igazából csak közvetetten van.

A park két részből áll, az egyik Adventure (kaland-) Park, a másik a súdiós, filmes részleg. Ezúttal a másodikról írok, a kalandozós részekről majd egy külön bejegyzésben. Ezt a részt látogattuk másodjára, kajálás  után. Főleg a filmekre van kihegyezve, de azért nem úgy, mint egy-egy hollywoodi vagy san franciscoi stúdió (amiket de megnéznék…). Mivel nagy hányadban a gyerekeket célozza meg, a Múmiás részen pl. nem lehet lövöldözés és hullaszag, helyette van egy hullámvasút, és ilyesmik.

Helyszínek, amiket végigjártunk:

• Cápa. Horror itt sem volt, helyette hajókáztunk egyet, miközben megtámadott minket a cápa. A hajóskapitány(néni) lövöldözött rá gránátvetővel, “felrobbant” pár tartály és még le is fröcskölt minket a cápa. Végülis mókás volt.
• New York utcái. Ez mindössze egy egyszerűsített, nyílt díszlet, kicsit pár évtizeddel ezelőtti hangulatban. Sárga taxi, iskolabusz, Guggenheim-múzeum, villanyoszlopok, parkolóórák, hajszalonok stb.
• Fast & Furious autók. A legújabb filmből pár autó állt a díszlet-utcákon. Mivel a film borzalmas volt, a kocsikat sem tudtam tiszta szívből élvezni.
• Horror Makeup Show. Ez nagyon jó volt, egy standup comedy és egy horror kellék és maszkírozószertár bemutató keverékét adta elő két műsorvezető a közönség bevonásával. Jókat nevettünk, és még kis művér is folyt.
• Twister. Emlékeztek arra a (nem nagyon) régi, Helen Huntos hurrikános filmre? Na, annak egy jelenetébe élhettük bele magunkat. Jött a hurrikán (kivetítőn), fújt a szél és fröcsögött az eső. Aztán mikor bedurvult, táblák, tehenek röpködtek el előlünk és előttünk, és még a tető is majdnem a fejünkre szakadt. Ez is mókás volt, de azért halálra nem rémültem :).
• Na meg persze mindezután a bolt, ami elmaradhatatlan kelléke az ilyen helyeknek. Végülis nem vettem semmit, de a MiB-es villantós memóriatörlő ketyere nagyon csábító volt 19 dollárért…

Pár helyszínt kihagytunk (Múmia, Simpson család pl.), de nem volt hiányérzetem. Legalább előtte megkajáltunk a Hard Rock caféban, ami egy nagyon hangulatos hely a két park között, Madonna fellépőruhával, Hendrix gitárral és még sok tucatnyi hasonló ereklyével a falakon. No meg a NASCAR Grille-be is benéztünk, ahol testközelből meg lehetett tekinteni 2 NASCAR versenygépet – a kivetítőkön meg természetesen foci ment, az egyetemi bajnokságban vert valakit laposra a Florida Gators, szóval nagy volt a vigasság.

A másik park viszont eléggé észbontó volt, majd erről is hamarosan. Addi itt van pár kép (majd frissítem holnap a bejegyzést nem általam készített képekkel megtörtént, tovább mögött):

[View with PicLens]

(tovább…)

Mostanában ezzel vagyunk kicsit elfoglalva, ez az egyik oka a bejegyzések hiányának (voltunk ám kalandparkban is, majd arról is teszek említést hamarosan), meg sok más egyéb is.

Volt ismerős, aki korábban mesélte, hogy testvére csak pár hónapot dolgozott az USÁban, de a másodikban már saját kocsival járt, valamint egyéb fórumokon is olvastam, hogy kocsi nélkül nem élet az élet a nagy víz ezen oldalán. Én gyorsan vettem is egy bringát, hisz a legközelebbi mozi 3 km, a nagy bolt (szupercenter) 6 km, a tengerpart (tehát az Indian-folyó túloldala) 8 km.

De mint kiderült; egy kocsi azért mégiscsak kéne. Ebben a városban ugyanis nem sok minden van, az is csak messze. És azért mégis jobb lenne néha Orlandoba, Tampába St. Pete-be, esetleg Miamiba elmászkálni – ha már itt vagyunk. Kocsibérlés is működik, itt pl. azt is lehet probléma nélkül, hogy más városban adod le a bérelt autót, de azért az hosszú távon mégiscsak költségesebb – no meg minden nagyobb bevásárlásnál csak nem kölcsönöz az ember egy kocsit.

Szóval autót nézegetünk. Hirdetések tucatjait, százait, de lassan már a kipróbált autókból is lesz egy tucat. Néztünk már Toyotát, ami nem bírt egyenesen menni az úton, zörgött és nyikorgott. Toyotát, ami egész jó volt, csak a festék kezdett lejönni róla. Volkswagent, amiben nem volt 5. sebesség (manuálváltó, nesze neked Amerika!), Dodge-ot, amit egy zálogház hajtott be egy ügyfélen, és egészen New Jerseyből hozták ide, plusz még pár egyebet. Aztán néztünk egy Nissant is, ami 10 éves se volt, jól nézett ki pár hibát leszámítva, és olcsó is volt. Már majdnem le is zsíroztuk az üzeletet, de a fazon aznap eladta…

Szóval most megy elölről, de megint van pár jelölt.

Érdekes, hogy innen nem igen pusztultak ki az öreg kocsi, mint otthonról. Itt 30+ éves, rozzant Ford pickupokkal meg GMC SUV-kkel vánszorognak az úton. Zabálják a benzinkt (mondjuk az újak is), festék nem sok van rajtuk, de mennek. Ugyanis itt se zöld kártya, se műszaki (!!!!), szóval mennek vele, amíg bírja. Többségében azért munkás-járgányok (ergó otthon van jobb is) meg nigga-vagonok ezek. Meg persze az iszinyú meleg és a párás, sós levegő se tesz jót a gépeknek. 10 évesen már erősen vedlenek, de láttunk egy gyakorlatilag napon szétégett műszerfalat is egy kereskedésben.

Viszont olcsóbbak, mint otthon. Olcsóbb a regadó is, a benzin meg aztán főleg. De ezek az emberek _tényleg_ meghalnának a kocsijuk nélkül…

Csütörtökön sikerült erre is szert tennem – mármint magyar jogsim van, de megcsináltam az ittenit is, ugyanis az otthoni csak egy ideig érvényes itt, meg egyébként se nagyon szeretik. Nem is beszélve arról, hogy innentől már az útlevelem se kell, ugyanis itt a jogsi személyi is egyben (nincs is külön igazolványuk erre, illetve akinek nincs jogsija, kérhet személyit, de az végülis ugyanaz, csak vezetésre nem jogosít fel).

A vizsga az érdekes volt. érdekes annyiban, hogy ‘hót egyszerű. Mondjuk az első “KRESZ” teszten sikerült megbuknom, de második nekifutásra majdnem hibátlan lett – elsőre betippeltem pár dolgot, amit nem tudtam, és egyik se jött be (hány lábig kell elvilágíani a reflektornak, hány font felett kell a pótkocsinat automatikus fékekkel rendelkezni, hány nap közmunkára ítélhetnek ittas vezetésért, és hasonló fontos információknak sikerült mellétalánom). Amúgy ott helyben azonnal lehetett ismételni, elsőre ingyé’ volt, másodikra 10 dolcsi. Az “írásbeli” (érintőképernyőt kellett nyomogatni) második része táblák, jelzések és hasonlók voltak a tesztben. Volt pl. kérdés, hogy mit jelent az alábbi tábla?, és ott volt egy kép két, egymást keresztező szóval “Railroads Crossing” – a megfejtés meglepő módon a “Railroads Crossing” nevű opció volt…

Utána meg jött egy a miénknél egyszerűbb rutinvizsga. Tolatás, parkolás STOP táblánál megállás. Pár apróságba belekötöttek, de meglett simán és gyorsan ez is. Lehet amúgy, hogy csak ideges volt a vizsgáztató, ugyanis már elsőre is ki volt akadva, hogy milyen mocskos a kocsi, mivel csak egy kutyakocsikáztatásra használt furgont tudtunk szerezni – a kocsit ugyanis a páciensnek kell vinni a vizsgára…

Szóval megvan az amcsi jogsi, ami itt ugye személyi igazolvány is, szóval az útlevél és vízum is mehet a polc mélyére. Most már csak egy kocsi kell, de az egy másik történet.

Megj.:
A floridai KRESZ könyv inkább csak egy füzetecske, ingyen megtekinthető itt. Ugyan sokkal egysíkúbb, mint az otthoni, mégis sok szempontból értelmesebb. Nem kell idióta, semmirekellő definíciókat beseggelni, vagy pl. olyan haszontalan adatokat, hogy mennyit kell villanni az indexlámpának – az úgyis az autógyár dolga…

Múlt hétvégén megejtettünk egy kis mozizást, csiripeltem is róla akkor. A film at Inglourious Basterds volt, melyre többen is (konkrétan ketten) nagyon kíváncsiak voltunk – a filmről a másik blogomon írtam, most nem arra fókuszálok.

Sajnos, mint írtam, itt elég nagyok a távolságok, ezért taxival kellett mennünk, egyrészt mert nem mindegyikőnknek van biciklije, másrészt meg éjszaka, világítás nélkül amúgy se kéne. A taxi 10 dolcsi oda, 10 vissza (pár cent borravalóval), így fejenként 5 dodóra jött ki – nem tudom, hogy otthon milyen taxiárak vannak, sosem taxiztam még, ez 5 km volt, vagy annyi se. Érdekes taxikban ültünk: az egyik büdös volt, mint az állat (és a hangja se volt a legjobb), a másik meg a szétesés szélén volt szerintem, ugyanis az ajtóm se csukódott be rendesen, pár milliméteres rés maradt közte és a kasztni között. De legalább odaértünk…

A mozi meg egy otthoni multiplexre emlékeztetett (itt tudtommal nincsenek nagy mozihálózatok, mint otthon), mindenféle üdítővel, shake-kekkel és popcornnal. Előtte meg két rendőrautó, folyamatosan igazoltatták a fiatal suhancokat. Ami még érdekesebb volt, hogy érkezési sorrendben zajlik a nézőtér feltöltése, szóval nem székre szól a jegyed. No meg reklámból is több van, mint otthon, és persze előzeteseket is vetítenek.

A film különösen jó volt, a jegy viszont egy kicsit drága volt, 8,75 dollár, ami ha jól számolom, bőven 1600 Ft felett van. Vannak akciós napok itt is, amikor csak 6 dollár körüli, valamelyik moziba meg délelőtt 4-ért is be lehet ülni. Remélem, hogy azért jópárszor meglátogatjuk még ezt, vagy egy hasonló intézményt…

Összedobtam pár térképet, hogy megmutassam, hol tengetem napjaimat. Kezdjük egy világtérképpel, aztán zoomoljunk be :) A képekre klikkolva nagyobbak lesznek (írogattam rá mindenféle adatokat), bár egyik se egy über hi-res, GMap screenshotokból készültek. Elöljáróban: a város(ka) neve Melbourne, és nem hiszem hogy bármi köze lenne az ausztrál nagyvároshoz.

A repülőút valahogy így nézett ki térkép-ügyileg. Bár a New York-Orlando járaton aludtam és amúgy is töksötét volt, az inkább csak tipp. A New Yorki járaton viszont egykétszer bevillantották a GPS-képet, valami ilyesmi útvonalon mentünk. Orlandoból busszal jöttnk tovább – lett volna járat ide, Melbourne-be is, de drágább volt (egyébként 2 vagy 3 városból jönnek ide csak repülők, az is mind Delta Airlines. A repülőtér inkább privát gépek által használatos, valamint az űrsikló vészleszálló-reptere).

Nézzük akkor az államot. Nagyjából minden infót ráírtam a képre. Florida nem egy nagy állam, ha jól emlékszem, 22., ha a területet nézzük, s amúgy 1,8-szor akkora, mint Magyarország kb. Az egyik legdélebbi állam, és itt van a legtöbb tengerpart, hiszen egy félsziget.

Ha kicsit ráközelítünk az államra, akkor megye szintre kerülünk, csakúgy, mint otthon. Ezen belül van més kisebb közigazgatási egység is, otthon talán járásnak hívnák, bár annál talán nagyobbak. Ebből is két féle van (ha jól tudom, ilyesmiknek még nem nagyon jártam utol), a miénk Metropolitan Statistical Area, azaz inkább statisztikai, mint városi/közigazgadási/lakossági felosztás. A nagyvárosokat és környéküket Metropolitan Area-nak, azaz nagyvárosi/metropolisz terrületnek hívják. Így jönnek ki ugye a sok (tíz)milliós számok, olyan, mintha otthon Budapesthez is hozzácsapunk pár környező települést, és akkor már 2,5 milliós város. Igazi nagyváros nem nagyon van a közelben, Miami úgy 3 órás autóútra van.

Ha már magát a várost, Melbourne-t nézzük, annak a déli részén vagyunk. Ez igazából egy kisváros, nem sok látnivalóval és “élettel”, otthon talán épp beférne a top10-be lakosság alapján. Persze területre sokkal-sokkal nagyobb, viszont sokkal unalmasabb is – erről később majd még részletesebben. Mellesleg Melbourne Beach egy másik város (otthon inkább falu lenne, itt “town”), itt divat a “strand-részleget” külön közigazgatási egységként venni, ezek kinn vannak a szigetvonulaton, az Indian-folyón túl. Délen meg összeér a város Palm Bay-jel, ami Melbourne-nél valamivel nagyobb, a két város így együtt úgy 175 ezer lakosú.

Végül ha kicsit közelebb megyünk (ezúttal már műholdkép), akkor a lakásunk is látszik, szinte közvetlenül a suli mellett van. A Campus elég nagy (holott diák nincs túl sok), és itt a kollégiumok is máshogy működnek kicsit (egy részük inkább apartman-jellegű). Itt folyik egy kis (büdös) patak a házunk mellett, és kerülnünk se kell, hátul el lehet menni a füves területen a patak mellett – igaz most kicsit elburjánzott ott a növényzet, szóval most csak nehézkesen.

Aki szereti a mindenféle állatkákat, az biztosan szereti (vagy legalábbis szeretné…) Floridát is. Ugyanis nagyon sok (kis)állattal találkoztam már itt – és nem amolyan “messziről talán észreveszed a faluszéli mezőn futkosó” állatokra gondolok, mint odahaza vannak; ugyanis itt bent a városban is sok állatfaj él.

Kezdjük például a gyíkokkal. Mindenfelé tucatjával futkosnak, még a ház falán is, oldalvást. Nagyon gyors kis jószágok, többségében napoznak (pl. a cipőmön ücsörögve), de ha ember közelít hozzájuk egy pillanat alatt már máshol is vannak.

Aztán ott vannak a kedvenceim, a mókusok. Belőlük is sok van, fel-le rohangásznak az egyetemi pálmafákon. De egyébként már nem egyszer láttam házak között, vagy épp az úttesten keresztül futkosni is őket. Nem a nagyobb, barnás-vöröses színű, mint ami otthon van, hanem kicsi, szürke fajta. A minap kb 1,5 méterre falatozott egy tőlem, de általában messziről elkerülik az embert, szintén nagyon gyorsak.

A Kennedy Space Centernél pedig egy tatuval találkoztunk. Nyugisan turkálta az egyik parkoló melletti füves részen a talajt. Azt nem tudom, hogy mekkora egy standart tatu, ez egész pici volt, megeshet, hogy csak egy bohó fiatal volt, ki betévedt az emberek közé.

Cocoa Beachen, az elhalasztott űrsiklóindítás-lesen pedig tarisznyarákkal futottunk össze. Illetve futni csak ő futott a sötétben, szintén bazi gyors jószág.

Jut eszembe: vannak itt még aligátorok is. Itt Melbourne-ben nem igazán, de a Kennedy Space Center felé menet két nagy mocsaras-vizes terület között kell elmenni (valójában fél Florida mocsárra épült), ott nem egy krokit láttunk kuksolni. Állítólag nem veszélyesek, csak ha köztük és a víz között áll az ember, mivel akkor nem látnak esélyt menekülésre, és megeshet hogy támadnak.

Valamint állítólag annak is egész drámai oka van, hogy a füvet hatósági rendelet szerint folyamatosan nyírni kell: mert ha nem, megfészkelnek benn a kígyók. Szerencsére velük még nem találkoztunk, de azt mondják, hogy nem is nagyon lehet. Az összes amerikában élő mérges kígyó megél Floridában is, de nekünk azt mondták, hogy a szerencsére a mérgesek a kisebbek, őket megeszik a nagyok…

És találkoztam ezernyi aprósággal, rovarral is már: fura, hatalmas darazsak, színes pillangók, mindenféle méretű bogár és hangya, valamint békák. Ja, és csótányok, de azok a lakásban vannak tucatjával…