Azaz kötelező vétel.
Pár cucc, amiket muszáj volt már így rögtön az elején megvennem, mert nélkülük halál van.

• Biciklli – enélkül nem lehet Melbourne-ben közlekedni, gyalog 1-2 üzletet leszámítva minden messze van. A Best Buy (és mellette a pláza) pl. bringán is negyed órára van innen. Strand vagy belváros meg még annál is messzebb. (lehet, hogy veszünk egy autót is, de az még a jövő zenéje)
• Telefon – ezt meg egyrészt kérik mindenhol (mármint a telefonszámot), másrészt elérhetőnek kell lenni. Az otthoni telefon is működik (megj.: itt más frekvencia van használatban, szóval sok otthoni telefon egyáltalán nem használható itt), de a roaming miatt csillagászati árakon lehet telefonálni vele. Persze hazafele meg olcsóbb a Skype, szóval oda is befizettem 10 dollárt. Prepaid, azaz feltöltőkártyás telefont vettem – kicsit szopatós itt a dolog, ugyanis megvesz az ember 30 perc beszédidőt (itt nem pénzre megy), de az akkor is prög lefele, ha őt hívják…
• Tankönyvek – na ez az instant halál, nem a lángszóró. Az ember felmegy a suli könyvesboltjának honlapjára, beírogatja hogy milyen tárgyai vannak, és a rendszer kiköpi neki, hogy HA van használtan, akkor mindössze 495 dollárba fog kerülni neki a pakk (az közel 100 ezer Ft). Persze gyorsan körbekérdeztünk, s kiderült, hogy az a legutolsó hely, ahol könyvet szabad venni, de még így is sok lesz (az olcsóbbakat onnan veszem, párat meg már vettem használtan, hirdetés alapján).
  szerk: ja, és ebben még nincs benn a két jelek tankönyv, amit ugye utólag vettem fel.
• Adapter – mert az otthoni dugók nem mennek bele az itteni szar dugaljakba. Nem is beszélve arról, hogy itt 110 volt és 60 Hertz van, szóval tök más, mint otthon (szerintük ez biztonságosabb, hát tudnék vele vitatkozni). Szerencsére minden készülékem adaptere képes megbírkózni ezzel a szabvánnyal is.

Majd az árakról is írok valamikor a közeljövőben…