Ugyan még nem ért véget, de már hamarosan – szerda reggel már minden tárgyamból voltam legalább egy előadáson/laboron.

Alapvető különbség az ottani tömegtermeléshez képest, hogy itt kiscsoportokban folyik az oktatás. A tantermek harminc, harmincpár fősek (saccra), és azok se nagyon vannak tele. Több kurzust is bemutatkozással kezdtünk, és volt tanár, aki említette, hogy 2 héten belül már tudni fogja a neveket – szóval mint középsuliban otthon.

Másik eltérés, hogy itt teljesen más tárgyak vannak, aminek mi kicsit megússzuk a levét. A BSc képzés ugyanis itt sokkal egyszerűbb, szinte több humán tárgyuk van a hallgatóknak, mint mérnöki. Ennek megfelelően nekünk főként ezeket kell pótolnunk a diploma megszerzéséhez, nem a műszaki tárgyakat. Itt a diákok tanulnak történelmet, társadalomtudományt, nyelvtant – ismét csak mint középsuliban otthon (erre mondta nekem Dr. Shoaff a mérnök informatika tanszékvezető, hogy “mi ott Európában” túl kultúráltak vagyunk, és mi ezt már gimiben rég megtanultuk).

Valamint itt sokkal több a számonkérés. Egyik előadáson azt mondták, hogy 12 teszt lesz a félév során (igaz csak a 6 legjobb számít bele a jegybe). De máshol is említették, hogy 2-3 hetente teszt, valamint félévközi és félév végi vizsga is van. És ehhez hozzátartozik, hogy nincs pótzh, nincs ismétlő/utóvizsga, nincs semmi – egy lehetőség van, tessék élni vele…

Szóval mindent sokkal messzebbről, kicsiben kezdenek, de azért a végére tanulnak is valamit  (mondjuk az utolsó 1,5 évben). Persze előnyei is vannak ennek: írni biztosan tudni fognak az x+1-edik nyelvtan és irodalom kurzus után (egy mérnöknek azt is tudni kell!), valamint ha valamit megtanulnak azt tényleg megtanulják szerintem. Otthon belenyomják az ember fejébe a lexikonokat – itt igaz, hogy jóval kevesebbet tanulnak, de szerintem azt alaposabban. Plusz itt négy év a BSc, 2 év az MSc és 4 év a doktori – az igazi munka az MSc-n kezdődik.

Majd valamikor értekezek a tárgyaimmról is, azok is mókás történetek.