Pár rövid (összeszedetlen?) gondolatot vésnék ide, az első, egy hét alapján kialakult benyomásaimról (valójában ezt már tegnapelőtt akartam írni, de nem tudtam befejezni, és csak most volt megint idő).

A város maga az eléggé “elveszett”. Beceneve Mel-boring, ez egy kis vicces szójáték, hisz’ a boring unalmast jelent. Amennyit láttam belőle, az alapján tényleg egy nagy nulla – bár tényleg nem sok helyen jártam még itt. Leginkább csak a suli és a lakás körülötti 2-3 utcát ismerem, itt viszont semmi nincs 2 bolt és egy benzinkúton kívül. Minden más eléggé messze van gyalog, ezért is kell vennem hamarosan egy biciklit.

A suli egész nagy. Ugyan nincs nagyon sok diák, de a campus maga elég nagy – viszont nincsenek hatalmas épületek, többségük egész új építésű, és van színháztól tornatermen át kis apartman-szerű kollégiumokig minden. Büdös vízzel locsolják a füvet, amit rendszeresen nyírnak, valamint kis golfkocsikon folyamatosan járja a campust a biztonsági szolgálat.

Első héten főként tájékoztató előadásaink voltak valamint ismerkedős programok (főként a nemzetközi diákok számára). Elvittek minket busszal vásárolni a szupermarketbe, a strandra (erről majd bővebben), volt párszor ingyenkaja (és még lesz is). Nagy része ezeknek az előadásoknak elég unalmas és/vagy blőd volt – hallottunk itt mindent onnantól kezdve, hogy ne parkolj rossz helyen a “ne igyál az XY gyógyszerre” szövegen és az egyetem nemzetközi kapcsolatain át a szaki tájékoztatókig mindent.

Az emberek nagyon jó fejek. Eddig akármilyen ügyben akárkivel beszéltem, mindenhol kedvesek voltak. Mindenkivel lehet váltani pár szót akár az utcán is, az informatika tanszékvezető meg már a második nap hatalmas “Hi Oscar!”-ral köszönt nekem. Bár buták is az emberek, nem véletlenül vannak kitalálva a fent említett előadások. És kérdezgettek is szorgalmasan, kb. olyan dolgokst kapcsolatban, amit általános iskolás korban tudni kéne…

Az időjárás meg gyilkos. Nem radikálisan meleg, de iszonyú párás és fülledt. De erről is majd részletesebben kicsit később.