Csak hogy ez is legyen leírva valahol:

Az otthoni számom él, de nem tanácsos hívni, mert mindegyikőnknek sokba fog kerülni. Ellenben SMS-t ingyen tudok fogadni, és talán nem is drága otthonról köldeni…

Az itteni telefonszámom: 1-321-305-3468. Jelenleg a T-Mobile töketlensége miatt valamiért csak SMS-re tudom használni szintén. Lehet, hogy visszaviszem a francba és egy másik szolgáltatónál szerzek egy előfizetéseset.

Ha nem privátban megy a dolog, akkor itt van ez a blog, vagy a “régi”.

Ugyanúgy a régi email címem (oscee613@gmail.com) van használatban, folyamatosan nézem. Az msn címem a régi (oszkar@fbi.hu), a Skype címem viszont megváltozott, oszkar.jozsa az új. Mindkettőn magyar idő szerint esténként szoktam online lenni.

Aztán a webkettes arcoknak ott van még a Facebook és a Twitter is.

No, hát ez is kicsit kalandos volt.

Először hétfőn éjjel indultunk el Cocoa Beach-re, hogy meglessük a startot – lévén annál közelebb nem igazán lehet menni a kilövőálláshoz. Úgy kb. 30 kilométerre van ez a startponttól, és egy bazi nagy móló van az óceánparton, ahonnan állítólag iszonyú jól lehet látni és hallani. A start hivatalosan kedd hajnal 1:22-re volt tervezve, mi jóval korábban érkeztünk, szóval körülnéztünk a parton (láttunk gyorsan szaladó rákot), valamint a Ron Jon-ban, a világ legnagyobb szörfös boltjában – és még egy sört is megittunk.
Aztán 2 dolcsi ellenében felmentünk a mólóra és vártuk a rajtot. Ami elmaradt…

Másnap megint elhalasztották egy hibás szelep miatt, ami mint később kiderült, nem is volt hibás. Csak sajna Bálint közben hazautazott, így kocsi (pontosabban kocsit tulajdonló/bérlő ismerős) nélkül maradtunk.

Aztán végül péntek este sikerült megnézni. Sajna sötét lévén, jármű hiányában csak a közelből tudtuk szemmel követni (nincs világítás a biciklinken, gyalog a part legalább 1,5 óra). Talán több, mint 65 kilométerre vagyunk az indítópadtól, ezért a hangok nem értek el eddig (no meg két bazi nagy légkondi zúgott mellettünk), de végülis így is látványos volt – az egyik egyetemi épület tetejére mentünk fel, jónéhány indiai és pár egyéb arc társaságában (Physical Sciences Building, 4 szintes).
Az épületek és a táj magát az indítást kitakarták, de a fényeket egyből láttuk, bevilágította az egész égboltot – de mivel felhős volt az ég, csak kis szakaszon láttuk tisztán a siklót, persze az egyes részeit akkor se tudtuk megkülönböztetni, csak kis pont volt egy nagy fénycsóvával. A kondenzcsík nagyon jól nézett ki, de kivehető volt a szilárd hajtóművek leválása is, amik apró kis pontokként estek vissza. Kicsit érdekes, üstökös-szerű sziluettje volt a siklónak a felhők mögött.
Aztán pár perc alatt Föld körüli pályára állt, miközben apró csillag méretűvé zsugorodott, majd eltűnt az égboltról (ekkor még jóval a horizont fölött járt). A következő start november közepén lesz, remélhetőleg azt már fele ilyen távolból látjuk!

Alább van pár kép, amit nem én készítettem, talán nem haragszanak meg a srácok, hogy megosztom őket :)
Valamint készítettem egy 4 perces videót is telefonnal – sok minden nem látszik rajt, de hozzávetőlegesen érezteti, hogy milyen is volt. Aki nagyfelbontást akar, keressen rá a youtube-on :P

Itt a link (fektetve fogtam a telefont, a videót meg lusta voltam elforgatni, mert az munkába kerül)

[View with PicLens]

A KSC-látogatás bejegyzésben említettem, hogy az űrmóka után meglátogattuk Orlandot is.

Igazából csak egy kis esti vizit volt, mentünk kocsival egy kört a belvárosban, majd gyalog is körbejátuk, lévén nem nagy az egész. Csak ebben a pár utcában van “nagyvárosi hangulat”, az arrébb lévő területek már inkább kisváros kinézetűek. Persze ez meg inkább üzleti negyed, szóval éjjel nem nagyon volt élet. Illetve ami volt is, csövesek által volt prezentálva. Elég nagy mennyiségű hajléktalan feküdt az irodaházak környékén és lépcsőin, ilyenkor övék a belváros (és itt még télen sincs para, nem fagynak meg az utcákon). Láttunk pl egy Ford pickup platújára felfészkelt csövest is.

Viszont ennek a résznek tényleg város formája volt, nagy épületekkel (azért nem egy New York-féle felhőkarcoló-erdőt tessék elképzelni!) és nem elhanyagolandó: kocsmákkal. Valamint egy gyönyörű “történelmi belváros”-sal, ami valójában csak egy utca, egy régi vasútállomással (gőzmozdony is van) és klasszikus amcsi épületekkel.

Kb. ennyit láttunk belőle első nekifutásra, majd a közeljövőben remélhetőleg ismét eljutunk arrafele és alaposabban körülnézhetünk. Hazafelé útba vettük Kissemmeet, ami egy érdekes üdülőváros. Minden fényárban úszik, éjfél környékén ezrével vannak a Walmart szupercenterben, és tényleg minden a szórakoztatásra (aka. pénzelverésre) van kihegyezve.

Pár kép a lenti linkre kattintva a bejegyzés többi részében megtenkinthető. Minőséget ne várjatok, éjszaka mobillal fényképezni halál… (tovább…)

Tegnap nagy élményben volt részem: elmentünk az innen kb. 51 km-re lévő Kennedy Űrkozpontba. Nem akarom hosszú lére ereszteni, de elöljáróban annyit, hogy aki Florida pár száz km-es körzetében jár és kicsit is érdeklődik a technológia, űrkutatás vagy a modern tudomány iránt, ki ne hagyja semmiképp.

A Visitor Complexbe érkezik az ember látogatáskor (ha csak nem VIP vendég, vagy ilyesmi :), onnan buszok visznek tovább mindenkit a helyszínekre, illetve ott helyben is van több látnivaló. Mi kapásból buszra ültünk, inkább a moziról maradtunk volna le, mint egy Saturn V rakétárról. Trükkös amúgy, mert a komplexum 9kor nyit, de a buszok csak 10kor indulnak (mondjuk a bejáratnál sorbaállás volt, pedig a parkolók még csak harmadrészt se voltak tele talán). A buszfedélzeten amúgy kisfilmeket vetítenek, és a sofőrök is sok infót osztanak meg az utasokkal.

Első állomás a Launch Pad 39-re nyíló kilátó (innen indul az űrsikló), ennél közelebb nem lehet hozzá menni – indításkor meg főleg, akkor veszélyes az a zóna egy esetleges robbanás esetén. Közben meg lehet nézni a VAB, azaz Vehicle Assembly Buildinget, tehát az összeszerelő csarnokot kívülről, valamint a Crawlert, ami szállítja az űrhajót. A mi esetünkben persze már a helyén állt az űrsikló, hisz 1,5 nappal az indítás előtt jártunk ott (több héttel előtte felállítják már). A VAB amúgy a világ legnagyobb egyemeletes épülete (és a nem egy emeleteseket tekintve is az USA legmagasabb nem-városi épülete), itt állítják talpra és emelik fel szerelésre már állva a 2030 tonnás űrhajót. A Crawler meg egy bazi nagy lánctalpas gép, minden egyes lánctalp-elem közel egy tonna, maga a gép meg 2400 tonnás és villamos hajtású, 5500 lóerőnyi motor hajtja a generátorokat (ez csak az előre mozgás – a világítás és kanyarodás ebben nincs benn :), kilométerenként 340 litert eszik, ennél csak a Bagger 288-as nagyobb munkagép, ha minden igaz (lsd Discovery Channel :P – egyébként ezt a Crawler is szerepelt a Dirty Jobsban).

Ez után az Apollo-állomás jött, ez még inkább lenyűgöző volt. Persze tele volt önfényezéssel és amerika maszlaggal, de igazából korrektek voltak, sehol nem tagadták, hogy a holdraszállásig az oroszok jobban álltak és hogy ők is elcsesztek pár dolgot, aminek “köszönhetően” az Apollo program elején a legjobb űrhajósok fele életét vesztette…
A nagy csarnokban egy valós Saturn V-ös rakétát meg lehetett tekinteni (illetve nem voltak infók, hogy mennyi alkatrész eredeti és mennyi műanyag, de masszívabb oszlopok tartották mint a Pantheont, szóval biztos nem műanyagból volt :). Eszméletlen nagy masina, nem véletlenül a legerősebb és leghangosabb szerkezet/jármű amit az emberiség gyártott. Lehetett még egy 1:1-es autentikus holdmodul alatt hamburgerezni, űrruha evolúciót nézni, űrhajómodulokon csodálkozni, stb. Volt egy iszonyú jó Apollo-11 Launch Experience, azaz egy frankón berendezett indítóközpont (eredeti műszerekkel, nem replikákkal) valós időben “eljátszotta” az indítást. Kommunikáció, fények, tapsvihar, fanfár. És volt egy szintén interaktívabb mozi, ahol nem csak a holdaszállásról vetítettek, hanem közben kis bábok el is játszották azt.

A harmadik állomás az ISS-nek azaz az űrállomásnak dedikált helyszín volt. Lakómodulokban lehetett barangolni, maketteket nézegetni, valamint igazi, még az idén (és jövő tavasszal) űrbe kerülő űreszközöket sasolni messziről (munkások nem voltak, de egyébként hétköznap azt is lehet nézni, ahogy dolgoznak a beöltözött technikusok és mérnökök). Ezután visszamentünk a Visitor Complexhez, ahol beültünk egy átlagosnak mondható IMAX moziba (Magnificent Desolation, a holdraszállásról szól), ekkor már esett az eső, de nem vészesen. Aztán kipróbáltuk még a Shuttle Launch experience-et is, itt egy szimulátorba ültetnek be, majd real-time kilövést szimulálva fejreállítanak, ráznak és bömbölnek a füledbe – jó volt ez is, de nem nagy szám. Ezen kívül meg lehet még nézni egy méretarányos űrrepülőt belülről, valamint nem messze onnan egy nagy emlékmű is van az amerikai űrkutatás halottainak.

Kicsit hátrébb van még egy “rakétaültetvény” ahol kb. féltucat, kisebb-nagyobb régi rakétát lehet megnézni, valamint a a régi kabinokon szörnyülködni, hisz a Geminiben nemes egyszerűséggel egy műanyag szék volt, ami még a Budapesti utcákon is fix medencetörés lenne… Ja és persze a kijárat előtt van egy hatalmas Space Shop, ahol mindent lehet vásárolni, amit csak elképzelhet az ember (amúgy minden helyszínen volt shop). Bögrék, pólók, felvarrók, filmek, poszterek, kőzetek, stb, stb, két emeleten.
Kb. mindent végignéztünk egy nap alatt, két másik filmvetítést kivéve. Még egyszer ellátogatok ide, mielőtt hazamegyek, az holtbiztos.

Mindez után még Orlandoba is elmentünk, de ez már egy másik történet. Ha minden jól megy, egy galériát is készítek, amit a tovább link mögé rakok, ne foglalja a helyet a főoldalon. A képekhez is próbálok kis kommentárokat fűzni.

(tovább…)

Ismét pár technikai blabla, ha valakit nem érdekel, lehet átugrani, unalmas sorok következnek.

Képek. Már kérdezték tőlem, hogy vannak-e. Igen, vannak, gyenge minőségű mobiltelefonos képek. Igen, a galériák is készülnek, de a plugin nem egészen úgy máködik, ahogy kéne neki, viszont két kattintás nem oldotta meg, kódban meg se kedvem se időm nincs túrkálni. Szóval coming soon.
Első héten csak párat kattintottam, de tegnap pl. sokat készítettem (erről is majd bővebben).

Design. Azt mondtam, hogy majd módosul, azóta nem haladtam vele. Tegnap vettem észre, hogy a (nem számozott) felsorolások tök máshogy néznek ki a bejegyzésre kattintva, mint a főoldalon, ezt javítani kell, engem nagyon zavar. Meg a sorközt is csökkenteni akarom, és talán a betűméretet is kicsizt. Meg itt jobbra lesznek majd egyéb linkek galériákra, oldalakra, stb. De majd csak a hét második felében lesz rá időm valószínűleg. Meg amúgy se vagyok CSS-huszár, nekem idő kell a szöszmötöléshez :)

Nézettség. Az még nem nagyon van, bár tegnapelőtt volt 18 látogató a Wordpress szerint. Gugli statisztikát nem tudok, mert ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy nem raktam be a footerbe a statscriptet.

Amúgy meg jöhetnek ötletek, hogy mi néz ki hülyén, vagy mmi hiányzik, aztán majd könnyen megeshet, hogy semmi se lesz belőlük…

Azaz kötelező vétel.
Pár cucc, amiket muszáj volt már így rögtön az elején megvennem, mert nélkülük halál van.

• Biciklli – enélkül nem lehet Melbourne-ben közlekedni, gyalog 1-2 üzletet leszámítva minden messze van. A Best Buy (és mellette a pláza) pl. bringán is negyed órára van innen. Strand vagy belváros meg még annál is messzebb. (lehet, hogy veszünk egy autót is, de az még a jövő zenéje)
• Telefon – ezt meg egyrészt kérik mindenhol (mármint a telefonszámot), másrészt elérhetőnek kell lenni. Az otthoni telefon is működik (megj.: itt más frekvencia van használatban, szóval sok otthoni telefon egyáltalán nem használható itt), de a roaming miatt csillagászati árakon lehet telefonálni vele. Persze hazafele meg olcsóbb a Skype, szóval oda is befizettem 10 dollárt. Prepaid, azaz feltöltőkártyás telefont vettem – kicsit szopatós itt a dolog, ugyanis megvesz az ember 30 perc beszédidőt (itt nem pénzre megy), de az akkor is prög lefele, ha őt hívják…
• Tankönyvek – na ez az instant halál, nem a lángszóró. Az ember felmegy a suli könyvesboltjának honlapjára, beírogatja hogy milyen tárgyai vannak, és a rendszer kiköpi neki, hogy HA van használtan, akkor mindössze 495 dollárba fog kerülni neki a pakk (az közel 100 ezer Ft). Persze gyorsan körbekérdeztünk, s kiderült, hogy az a legutolsó hely, ahol könyvet szabad venni, de még így is sok lesz (az olcsóbbakat onnan veszem, párat meg már vettem használtan, hirdetés alapján).
  szerk: ja, és ebben még nincs benn a két jelek tankönyv, amit ugye utólag vettem fel.
• Adapter – mert az otthoni dugók nem mennek bele az itteni szar dugaljakba. Nem is beszélve arról, hogy itt 110 volt és 60 Hertz van, szóval tök más, mint otthon (szerintük ez biztonságosabb, hát tudnék vele vitatkozni). Szerencsére minden készülékem adaptere képes megbírkózni ezzel a szabvánnyal is.

Majd az árakról is írok valamikor a közeljövőben…

Többen is kérdezték már, hogy mennyire szar a jetlag – azaz, hogy mennyire viseli meg az embert az időeltolódás.

Először is: itt 6 órával van kevesebb, mint otton, tehát a GMT-5-ös zónában vagyok, amit Eastern (Standard) Time-nak, azaz Keleti Időnek hívnak. A kontinentális USA egyébként 4 időzónából áll, Alaszka még egyel arréb van, Hawaii-on meg annál is kevesebb van egy órával.

Szóval a jetlag. A szakirodalom szerint errefele, azaz keleti irányba történő utazás során minden egyes órára egy nap átszokási idő az átlagos. Tehát mintha otthon egy órával tovább maradna fenn az ember, és másnap már nagyjából meg is szokja ezt az órás csúsztatást, vagy ilyesmi. A másik irányba ugyanez 1,5 napot tesz ki. Én azonban ezt nem éreztem, de ebben talán több minden is közrejátszott – lsd. az ideutat. Eleve már itteni idő szerint is hajnalban feküdtem le, de mindkét repülőjáraton aludtam valamennyit. Másnap relatíve könnyen keltem – és bár az utána következő pár napon valamiért mindig felkeltem 7 óra körül, az nem egyenlő a 6 órás időeltolódással. Persze lehet hogy az eltolódás(vagy szimplán a helyszínváltás, idegesség) okozta ezt a kb. 2 órával korábban ébredést, de pár nap után ez is elmúlt. A héten meg már szokás szerint általában 1 után feküdtem le, még akkor is, mikor 7 körül már kelni kellett…

Megvolt az első hét, a legtöbb tantárgyamból már volt előadás, most írnék mindegyikről egy-két mondatot, mert már kérdezték tőlem, hogy mit is fogok itt tanulni. Nos, elöljáróban annyit, hogy mivel otthon magasabb szinvonalú (mondjuk inkább úgy, hogy sokkal szakmaibb) a képzés, itt leginkább csak humán tárgyakat kell hallgatnunk, ami nem túl jó…

Mitológia (Mythology): az első alőadásom ez volt, alapjában véve egész érdekes, sztorizgatós-mesélgetős. Vagyunk vagy 30an, a tananyag meg görög, római, norvég/skandináv, valamint lovagi-kori mitológia (utóbbi leginkább Arthur királyra fókuszál). Lesz egy csomó teszt, szóval azért munkás ez is.

Kompozíció és reorika (Composition and Rhetoric): ez meg nyelvtan és irodalom. 15-en se vagyunk talán, leginkább esszéket vagy azok egyes részeit írogatjuk, novellákat/esszéket/tanulmányokat/stb. olvasunk valamint megtanuljuk a standard amcsi jegyzőkönyv/esszé formátumot (MLA, APA és Chicago). Már az első héten csomó házi volt, nagy szopás lesz ez a tárgy.

Logika (Logic): ez se vészes, négy féle logikát fed le a tananyag. Van benn nagyon-nagyon minimális matek és digitális technika, talán még a mesterséges intelligencia is el fog hangzani a félév során, mint valami mágikus szó. Egy brit fazon tartja és egyelőre érveléstechnikát és igaz-hamis állítások lélektanát vettük.

Történelem (Civilisation 1: Ancient and Medieval): azaz az ókor és a (kora?) középkor történelme. Szar előadás, sumérokat és tsaikat kihagytuk, amolyan in medias res kezdéssel a Trójai háborúhoz ugrottunk pár perc után és most jó darabig az Iliászt elemezzük. Igen, ez inkább irodalom vagy mitológia, kicsit nevetséges – talán tényleges történelem is lesz később (és ennek második része is van az ipari forradalom és tsai. témakörben).

Fizika labor (Physics Laboratory 1): no ez megint mulatságos, első laboron egy labda sűrűségét kellett kiszámolni és több mérés alapján statisztikát készíteni Excelben – persze minden képlet és útmutatás adott volt. Szóval semmi olyasmi, amit egy általános iskolás ne tudna megcsinálni. Kétfős csoportok vannak, én egy amcsi sráccal voltam, aki már ebben a témában sem volt a topon…

Jelek és rendszerek (Signals and Systems): az említett, kicsit kavarós tárgy. Otthon sokszor elbuktam, itt merészen, az otthoni tanárral való konzultálás nélkül felvettem, remélve, hogy akkreditálni tudom majd. A tematika egyébként nagyrészt ugyanaz, mint az otthoni, egy dagadt fazon tartja, és sok-sok villamosmérnökkel együtt vagyok (a sok-sok itt mondjuk 30at jelent).

Önálló labor/diplomamunka/akármi (Computer Science Project): ez egy kétféléves projektmunka, aminek egyik félévét otthon diplomamunkának fogják elfogadni, ha minden jól megy. Még nem választottam projektet, de több iránt is érdeklődöm. Majd errl valamikor még részletesebben is…

Szóval ezekkel küzdök jelenleg, tiszta olyan, mintha középsuli elején járnék megint…